Milyen nevelési eszmény szolgálatába állítható a kortárs művészet?

(...) Mint gyakorló múzeumpedagógus, valamint egy jelentős hazai és kelet-európai képzőművészeti kiállítóhely munkatársa tevékenységem legfőbb céljának a kortárs művészet megszerettetését, megértetését, elfogadtatását tekintem, melyhez automatikusan társul jó néhány, az esztétikai ítéletet, ízlést meghatározó képesség, készség fejlesztésének célja is. (...) Meggyőződésem, hogy a kortárs művészet értékeinek felismerése mellett még igen sok figyelemre méltó tartalom aktivizálódik egy-egy múzeumpedagógiai foglalkozáson. Az esztétikai érzékenység árnyalásán keresztül a kortárs művészet alkalmas a társadalmi lét által kínált szociális, egzisztenciális magatartás- és mozgásformák perfektebb megragadására is, ami annál is fontosabb, mivel mindenki tisztában van vele, hogy a "nagy kínálat" nem mentes az egyénre leselkedő veszélyektől. (...)

Mi jellemezze ember(eszmény)ünket ma, a nagy értékvesztés idején?

"A posztmodern világállapot az ember társadalomba integrálódásának alapvetően más modelljét kényszeríti ki. E modell szerint a felnövekvő embert a továbbiakban nem lehet valamely meghatározott, mások által kiválasztott embereszmény jegyében nevelni, nem lehet » realizálni« egy meghatározott értékrend mentén szocializálódott » embertípust«, nem lehet átadni egy konkrét értékrendet, nem lehet közvetíteni egy meghatározott kultúrát. Már csak azért sem, mert kérdéses, hogy a sok egymás mellett létezőből kinek van joga és valóságos kompetenciája kiválasztani a követésre érdemest." (Szekszárdi Júlia) Úgy gondoljuk, mivel mi sem tudjuk a végső igazsághoz vezető utat, az értékek békés egymás mellett élését kell elfogadtatnunk diákjainkkal. Ez egyszerre kényszerítő és felszabadító erejű pedagógiai program. Legfőbb célunk e sokszínű, divatra éhes világban az lehet, hogy a megannyi érték között minél több kiegyensúlyozott személyiséget formáljunk. A stabilitásban látom a jelenkor pedagógiájának egyik legfőbb eszményét. (...) A (társadalmi) szerepével elégedett, azzal megbékült, azt állandóan tovább írni képes személyiség a belső problémák, frusztrációk, sérelmek, kishitűség nyomasztó terhe nélkül, nyitott lélekkel, tiszta szívvel képes a külvilágra, a környezetére figyelni és felelősen alakítani azt. Csak az önmagát megbecsülni, elfogadni képes emberi lény alkalmas arra, hogy a másik értékeit megbecsülje, s egyáltalán tudomást vegyen annak rendkívüli "szerepéről". (...)

Nevelési céljaink megvalósításában miben lehet segítségünkre a kortárs művészet a tradicionális esztétikai értékeken túl?

A tradicionális esztétikai értékek, melyek módosulva, megváltozva vesznek részt egy-egy kortárs mű megjelenítésében, rendkívül izgalmas műelemzésekben, beszélgetésekben ölthetnek testet. Nem vitás, hogy az esztétikai tapasztalat nem nélkülözheti a legfrissebb vizuális jelenségeket, ám az esztétikum sajátosságainak demonstrálásánál szívesebben hagyatkoznak a tanárok a klasszikus, sokszor kipróbált művekre. A forma, a tartalom, a szép, a harmónia, diszharmónia, a kompozíció stb. kérdései a kortárs, progresszív művészetben is meghatározott szerepet játszanak - olykor úgy, hogy nem mutathatók ki bennük -, ám véleményünk szerint jó néhány - részben esztétikán túli - ismérv igen nagy szolgálatot tehet a nevelési eszményünk "tárgyiasításában".

Mire is gondolunk - a teljesség igénye nélkül?

A kortárs művészet a helyzetéből adódóan, minden korábbi művészetnél célirányosabban irányítja a figyelmet a jelenre. A kortárs művészet a jelen társadalmi, gazdasági, természeti kulturális környezetéből táplálkozik, miként mi is. Ergo logikusnak tűnik, hogy a kortárs művészetre pillantsunk, ha jelenünk megértéséhez művészi válaszokat szeretnénk kapni. (...) Napjaink művészete az anyaghasználattól kezdve az anyaghoz való viszonyuláson át, az irónián keresztül a konceptualitásig minden idegszálával a mai individuumhoz, a mai emberi közösségekhez szól. Még akkor is, ha sokszor nem ismerjük fel magunkban a megszólítottat. (...) A kortárs képzőművészeti alkotások egyik általános attribútuma az érdekesség, az "érdekesnek lenni"-ség, hiszen nagyon nagy számú művészi és más vizuális jelenséggel szemben kell megmérettetni magukat. A legjobb művek tanúságot tesznek a művész, az alkotó ember kreativitásáról, innovatív képességeiről és a legújabb technológiákhoz való gyors alkalmazkodásról. Korunk kulcsszavai ezek, melyek az élet minden területén pozitív eredményeket generálhatnak. (...)

Ezekkel a képességekkel szorosan összefügg az a problémaérzékenység, mely a létező társadalmi, szociális, technológiai, egzisztenciális problémák majd' mindegyikére igyekszik reflektálni. A szerepét folyamatosan építő, karbantartó személyiség nem engedheti meg magának a kellemetlen dolgok, problémahalmazok elodázását, megkerülését. Új jelenség a művészetben (is) az interaktivitás. A művész bevonja az alkotás folyamatába a nézőt, de van, amikor egyenesen a mű alkotóelemévé teszi, így jelezve, hogy a műtárgy közös vállalkozás. Az interaktív műveken keresztül szerzett pozitív tapasztalatok, azt hiszem, jól és egyszerűen átvihetők más területekre is. (...) A nyitottság, a dolgok előítélet nélküli szemlélése, az újra való (és persze a régire is) fogékonyság a jelen emberének rendkívül fontos taktikai, stratégiai szempontjai. (...)

A kortárs művészettel foglalkozó múzeumpedagógia feladatai

A múzeumpedagógiának a maga szerény módján, hiszen keveset találkozik ugyanazzal a csoporttal, támogatnia kell a pozitív családi és iskolai nevelési folyamatokat. Fontos feladatunk, hogy maximálisan kihasználjuk a múzeumi tér lehetőségeit. Éljünk az intézmény tolerálható korlátaival együtt megjelenő szabadságával! Ne azt érezzék a gyerekek, hogy az iskola kellemetlenségei folytatódnak a múzeumban! A legfontosabb feladatunk természetesen az lesz, hogy a kortárs művészetben rejlő szerteágazó értékeket, melyekről részletesen szóltunk, működésbe hozzuk. (...) Ebben a munkában sokféle módszer, munkaforma áll a rendelkezésünkre. A művészi környezetben, ebben a különleges aurában lehetővé kell tennünk az elmélyülést, az alkotó kontemplációt, főleg azok számára, akik ezt kimondva-kimondatlanul igénylik. Ma már elengedhetetlen, hogy ne késztessük a tanulókat alkotásra egy-egy múzeumi foglalkozás során, és hogy ebben az alkotófolyamatban ne nyerjenek minél több pozitív megerősítést. Az egyéni alkotás mellett mód nyílik arra, hogy a gyerekekkel megismertessük a kooperatív munkaformákat, és bebizonyítsuk azok sikerességét. (...)

• Cikkünk Hemrik Lászlónak az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.