Az európai keményporcelán nyersanyagát az előkészítés során finomra őrlik, gyúrják, képlékeny masszává alakítják, majd korongolják vagy formába öntik. A porcelán tárgyat a megformázás után először 800-900 C körüli hőmérsékleten kiégetik, majd ugyanezen nyersanyagból, de más arányban kevert mázoldatba mártják, és kb. 1400 C-on újból kiégetik.

A porcelán neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik. Az 1576. és 1620. között gyártott edényekből kevés darab maradt fenn, amelyek az európai múzeumok féltve őrzött kincsei közé tartoznak. A 18. század kezdetén Franciaországban egész sor manufaktúra készített lágyporcelánt. Az igazi európai porcelán feltalálása Johann Friedrch Böttger német alkimista keramikus és Ehrenfried Walter von Tschirnhausen matematikus-fizikus nevéhez fűződik.

A meisseni porcelángyárat 1710. január 23-án létesítette, Erős Ágost. Bár a színes díszítés először 1710-ben sikerült, a színek minősége még nem volt megfelelő, a zöld lepattogzott. A kezdeti időszakban kevés kisplasztikát gyártottak Meissenben. Gottlob Kirchner szobrász óratartókat, gyertyatartókat, mosdómedencéket modellált, de nagy méretű állatfigurákat, sőt egy közel egyméteres Pál apostol figurát is készített a Japán-palota részére. A 18. század harmincas éveiben a meisseni gyár termelése annyira megnövekszik, hogy az európai piacon nem akadt riválisa.

Kändler legnagyobb újítása a korízlésnek megfelelő, apró figurácskák modellálása volt, amelyekből több mint ezer került ki a keze alól. A század harmincas éveiben születtek meg azok a 16-20 cm-es szobrok amelyeknek Meissen nagy hírét köszönheti, és amelyek a porcelánplasztika útját évszázadokra kijelölték. A kis figurák a rokokó időszakában váltak kedveltté, főleg 1740 után. A 19. század elején a porcelántárgyak stílusa a klasszicizmus jegyében alakult tovább.

A három legrégebbi európai porcelánmanufaktúra: a meisseni, a bécsi és a velencei. A magyar porcelán gyártása relatívan későn, csak a 19. században indult meg. Az első porcelángyárat 1827-ben alapította Bretzenheim Ferdinánd regéci birtokán, Telkibányán. Az első termékek a schlaggenwaldi-elbogeni hatást tükrözték. Negyvenkétféle edényt gyártanak a helybeli kaolinból. A formák között megtaláljuk a magyar népi alakokat is, például a kulacsot. Eleinte a máz színe zöldesfehér, később fehér. A festés eleinte hideg úton készült. 1845 körül a művészi kvalitás magas.

A legjelentősebb magyar porcelángyár a herendi, amelyet 1826-ban alapított Stingl Vince. A herendi gyár kedvelt készítményei általában barokk és empire formaadásúak. A 19. században a gyár leggyakrabban előforduló prototípusai közé tartozott az ún. szász virágcsokor, kerti és mezei virágok különféle változataival, természethű színezéssel, ezt szorította ki a tulipános csokor. A gyár kiemelkedő alkotása volt az 1862-es londoni világkiállításon kitüntetett, nagyméretű "Vitam et Sanguinem"- jelenetes tál.

A világhírű Zsolnay-gyár 1926-ban tért át a használati porcelán nagyméretű gyártására. A gyár jele a zöld öttorony., alatta kurzív blokkbetűs "Zsolnay Pécs" felirat, majd pajzsban három kispajzs "Zsolnay Pécs" és "Made in Hungary" felírással.