Csokonai Vitéz Mihály rendkívül sokszínű életművében a felvilágosodás korának minden stílusiránya előfordul. "Verselési gyakorlata pedig kétségkívül minden kortársáénál kitűnőbb, precízebb, elannyira, hogy szinte különválik tartalmától, s játékos önállósággal érvényesül" (Horváth János: A magyar irodalom fejlődéstörténete).
Versformáinak rendkívüli gazdagsága mellett a barokk, a rokokó, a klasszicizmus, a rousseau-i szentimentalizmus, a népiesség ötvöződik költészetében. A diákság időnként nyers szókimondásától a mélyen átérzett szerelmi lírán keresztül a filozófikus mélységekig szólal meg Csokonai.
A rokokó a boldogság, a szépség, az udvarlás, a játékos könnyűség, a verszene világa lesz. Szimultán ritmikájú versek ezek - ütemhangsúlyosak és időmértékesek egyszerre. A Tartózkodó kérelem című költemény verszakai kétütemű nyolcas (4/4) és kétütemű hetes (4/3) váltakozásából, ill. a ionicus a minore klasszikus verslábból épülnek fel, keresztrímekkel.
Az Anakreón modorában írt költemények is a rokokó életérzés darabjai. Az anakreóni sorfajtából, a negyedfeles jambusi sorból (U - / U - / U - / U) épül fel A boldogság című vers:
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal ülök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anákreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba, friss eperrel.
Egy összvességgel illy sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki bóldogabb Vitéznél?
Csokonai művészetében fontos szerephez jut a népiesség is. Népdalgyűjtőként verseiben a pórdalok témái, nyelvezete, zeneisége, képei köszönnek vissza. Népies helyzetdalok a Szegény Zsuzsi, a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Jövendölés az első oskoláról a Somogyban. Klasszicista költőként azonban időről időre újraalkotta verseit, örökké elégedetlenül tökéletesítette, formálta őket.
A Szegény Zsuzsi, a táborozáskor című versnek is van korábbi verziója, melynek címe: Estve jött a parancsolat. Érdekes összehasonlítani a régebbi és a végleges változat terjedelmét, az egyes szavak, kifejezések cseréjéből adódó hangulatváltozást. A verselése felező nyolcas (4|4), ez váltakozik 5|3 ill. 3|5 ütempárokkal.
Szegény Zsuzsi, a táborozáskor
Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.
Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:
Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!
Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.
Csákóját könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.
A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.
Estve jött a parancsolat
Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgött a kincsem ablakán.
Akkor vált el éppen tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére nyugodt ágyában,
Engem ölelvén álmában:
Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Ó, talán elvált örökre!
Sírva mentem kvártélyjáig
Hozzá város kapujáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.
Süvegét könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Meg annyi csókot magára.
A szívem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.
Elment tőlem a táborba,
A több vitézekkel sorba.
Elment tőlem, óh istenem,
Míg kell magamba sínlenem.
Fekete főld, gyászos pallag,
Az én kincsem azon ballag,
Süveg vagyon a fejébe,
Búsan süt a nap szemébe.
Menj, győzd meg ellenségedet.
Ismét meglátod kincsedet.
Térj meg árva galambodhoz,
Téged sóhajtó rabodhoz.
Csokonai egyszerre volt született költői tehetség, poeta natus és az esztétikában járatos, képzett tudós költő, poeta doctus. Eredetiség és zsenialitás együtt jelenik meg költészetében.
