Az országos újjáépítés részeként, az egri püspök parancsára vették körbe erős kőfalakkal a jelenlegi egri Várhegyet, melyet a XIV. századi krónikákban Szent János evangélista várának írtak le. A Felvidéket uralmuk alatt tartó cseh husziták elleni védekezésül az Al-Magyar domb felőli oldalon alakították ki a nagyméretű külsővárat, ami a védelmi rendszer első vonalát jelentette. A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak. Dobó elsődleges feladatának tartotta, hogy minél jobban megerősítse a végvárat a várható török támadás ellen, mind a helyőrség, mind a hadieszközök számának emelésével.
Ali és Ahmed pasák egyesített hadai 1552 szeptemberében vették ostrom alá az egri végvárat, de Bornemissza Gergely – várkapitány - irányításával rendre elhárították próbálkozásaikat. Végül a török hadvezetés a hosszú heteken át zajló ostrom után, nagy veszteségeket szenvedve, kénytelen volt elvonulni. Az évtizedekig tartó átépítések után már jóval korszerűbb erődítmény várta Mohamed szultán csapatait 1596-ban, de a többnemzetiségű helyőrség gyávasága folytán, rövid viadal után a törökök kezére került a vár. A hódoltság majd száz esztendeig tartott, a vár visszavételére csak 1687-ben, hosszas, kiéheztető blokád után került sor.
1701-ben a császári haditanács felrobbanttatta a feleslegessé vált külsővár védőműveit, így a kuruc szabadságharcban csak a belsővár kapott kisebb szerepet. Aztán lassan hanyatlásnak indult a régi dicsőség színtere, köveit szekérszámra hordták el a városba építkezésekhez. A régészeti kutatómunka és helyreállítás csak az 1960-as években kezdődött el. Az utóbbi időben egyre több részletét állítják helyre az egri várnak, amit a régmúlt idők históriájára kíváncsi érdeklődők ezrei tekinthetnek meg.