Augusztusban az írók, költők, kritikusok és közéleti személyiségek szüretelnek Tokajban. Nem csak "az éves termést", a friss verseket, új gondolatokat ízlelgetik, hanem a hosszú idő alatt összegyűlt, megérlelődött tapasztalatokat is. A Tokaji Írótábor "Hagyomány - irodalom - vidék" címmel 1972-ben tartotta az írók, költők első "irodalmi szüretjét". Gyökerei 1940-re nyúlnak vissza, amikor a népi írók falutalálkozóra gyűltek össze Tiszaladányon. Ennek a találkozónak volt résztvevője Darvas József író, aki a hatvanas években, mint a Hazafias Népfront alelnöke, újból fontosnak tartotta "a vidék" hangjának meghallgatását.
1968 után vagyunk, Párizs távol forrongott, de Csehszlovákia, "az emberarcú szocializmus" kísérletének leverése közeli és dermesztő élményt jelentett. A "Brezsnyev-doktrína" világossá tette, hogy a szocialista tábor országai csak a nagy testvér útmutatása alapján építhetik a szocializmust. A "korlátozott szuverenitás" elve nem engedett meg más receptet. Ezért történhetett meg, hogy alig indultak el a magyar reformok, máris megindult az "új mechanizmus" fékezése.
Az írótábor ebben a kétarcú (engedmények és tiltások) korszakban született. Működésének első szakasza 1972-től 1988-ig tart, amikor a totális hatalom, a birodalmi függőség időszakában, a felelősséget, az emberi, társadalmi, nemzeti önismeretet próbálja hangsúlyozni. Ekkor a Hazafias Népfront felügyeli, s nyilvánvalóan minden egyes téma kijelölése, a szónokok személyének engedélyezése a "párt" (ekkor még csak egy volt, ezért nem volt szükséges jelzőt használni) döntésétől függött.
Az írótábor második korszaka a rendszerváltáshoz kötődik. Jelentős változás történik, az atyáskodó hatalom helyett önkormányzati formában egy autonóm alapítvány szervezi az írótábort. A hatókör is kibővült, 1990-ben, az első ilyen jellegű találkozón 14 ország 47 folyóiratának, 32 irodalmi és művészeti társaságának alkotói gyűlnek össze. Ez az egyetemes magyar irodalom első világtalálkozója, a Kárpát-medence és az öt kontinensre szétszóródott magyar nyelvű irodalom képviselői Tokajban vitatkozhatnak, érvelhetnek. Ahogy a tokaji Kopasz-hegyről látható a város, a Bodrog és a Tisza összefolyása, s jó időben csak a szemünk élessége szab határt a látnivalónak, úgy tekinthető át a harmincegy téma segítségével az írótábor története. Itt is érvényes az, hogy a részletek csak közelről látszanak igazán, de a szerkezet, a folyamatok felülről, s távolról láthatók igazán.
A tanácskozások témáját megjelölő címeket olvasva kicsit önkényesen, de a korszak jellegzetességeit figyelembe véve, jelölhetünk ki kulcsszavakat. Ilyenek: "irodalom, költészet; magyar, nemzet; munkás, szocialista; település, régió, vidék, lakótelep; család; Európa; forradalom". A tábor eddigi története során két alkalommal szentelte tanácskozását egy-egy alkotónak, 1981-ben Bartók Béla, 2001-ben Németh László volt a kiválasztott művész, a kulcsfogalmak kategóriája szerint "személy".
Az első korszakban a tábor szervezői pengeélen táncoltak, amikor a konferencia címeit, és ezzel az előadások, beszélgetések hivatalos témáit meghatározták. Nem véletlen, hogy a magától értetődő "irodalom, költészet" mellett a "munkás, szocialista" szó szerepel legtöbbet a címekben. A település(típus), vidék, régió, és más társadalmi csoportok (nők, fiatalok, értelmiség) témaként való megjelölése pedig azt a célt szolgálták, hogy a szocializmus dogmáját a napi tapasztalatokkal, a le nem tagadható életszerű jelenségekkel burkoltan bírálják.
A hivatalos, leegyszerűsítő társadalomkép központi hőse a munkásosztály volt. Az erőltetett iparfejlesztés nyomán elnéptelenedtek az aprófalvak, és hatalmas iparvárosok jöttek létre. Az írótábor, saját meghatározásával, "élő térképet" kívánt készíteni a magyar társadalomról. Szociológusok, történészek, politológusok és népművelők szólaltak fel, ismertették kutatásaikat. Ezek a bírálatok önmérsékletet és öncenzúrát tartalmaztak, de mégis bírálatok voltak. A pluralizálódó tendenciák természetesen nem kerülték el a "párt" éberségét, 1973-ban az ún. "filozófusperben" kemény bírálatban részesítették a párt politikája ellen felszólalókat.
Tanulságos az is, hogy a "magyar, nemzet, Európa" fogalmak csak a rendszerváltás után jelenik meg a témák címében. Ez a szemlélet megváltozását is jelentette, míg korábban az írótábor a politika nyomása alatt a "rendszeren belüli" irodalmi kritika stratégiáját követte, a 90-es években már a "magyarság és Európa" dimenziójában gondolkodik. Kulcsszavakkal is kifejeződik ez a szerepkeresés, új szerepvállalás: "közélet; elkötelezettség, autonómia; dilemma, kihívás, távlat, globalizáció".
A harmincegy találkozó témáit három nagy csoportba szűkítve: irodalom és költészet; magyarság, nemzet; és egyéb (társadalmi rétegek, település stb.) látható, hogy a tábor szervezőit és részvevőit az irodalom (és annak szerepe), továbbá a nemzet sorsa foglalkoztatta leginkább.
A hatalom számára természetesen komoly veszélyt jelentett, hogy a "civilek" a valóság, elkötelezettség és közéletiség terepén mozogva nem csak a hivatalos álláspontot képviselték. 1987-ben az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) Politikai Bizottsága be is tiltotta a tanácskozást. Ez nem az írótábor kudarca volt.
A kultúrpolitika "három T"-je végigkísérte az írótábort: "T" mint támogat (lásd kiemelten a II., VI. és VII. konferenciát), "T", mint tűr, eltűr (vidék, népiesség) és "T" mint tilt(ás).
Az 1972 és 2002 között tartott harmincegy találkozó témái.
1972. I. Hagyomány - irodalom - vidék
1973. II. A munkásosztály ábrázolása az irodalomban
1974. III. Az ifjúság helyzete - munkásművelődés
1975. IV. A nő és a munka
1976. V. A család és az életmód
1977. VI. Szocialista kultúra - szocialista ember
1978. VII. Szocialista demokrácia - szocialista közélet
1979. VIII. Irodalom és információ
1980. IX. Lakás, lakótelep, életmód
1981. X. Bartók Béla helye és szerepe a századelő szellemi forradalmában
1982. XI. Településpolitika, arányos településfejlesztés
1983. XII. A család a szocializmusban
1984. XIII. Értelmiség a szocialista társadalomban
1985. XIV. Ifjúság és társadalom - az ifjúság szocializációja
1986. XV. Valóság, elkötelezettség, közéletiség - mai irodalmunk társadalmi presztízse
1987. XVI. Betiltva
1988. XVII. Kulturális ökológia - kulturális környezetvédelem
1989. XVIII. A magyarság és Európa
1990. XIX. "Hattyúnyakú görény" - avagy az irodalompolitika anatómiája
1991. XX. "Történelmi lecke" - az 1945 és az 1956 utáni évtizedek irodalma
1992. XXI. Korforduló - kísérletek és változatok az autonómiára 1968-1992
1993. XXII. A magyar irodalom és kultúra változásai 1990-1993.
1994. XXIII. Másfél évtized magyar költészete - érzület, eszme, mesterség
1995. XXIV. Az irodalmi köztudat dilemmái - irodalomértelmezés, értékelés, közvetítés
1996. XXV. Szerepváltozások - anyanyelv, irodalom, nemzet
1997. XXVI. Századunk kihívásai - a magyar irodalom válaszai
1998. XXVII. Régiók határok nélkül - forradalmak befejezetlenül
1999. XXVIII. "Irodalmi nemzet?" Hagyományok, kérdések, távlatok az ezredfordulón
2000. XXIX. "Harc az ünnepért" - a magyar költészet változásai
2001. XXX. "Magyarság és Európa" - Németh László irodalmi vitái
2002. XXXI. "Nemzeti irodalom és a globalizáció"
Szakirodalom:
Székelyhídi Ágoston: A Tokaji Írótábor 1971-2001, Bíbor Kiadó, 2001
Mozgó Világ
Tiszatáj