Az aranyifjú II. Károly
Farkas Zoltán
2013/05/09 08:00
8294 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
II. Károly angol király mögött már kalandos élet állt, mire elfoglalhatta apja örökségét. Volt idő, amikor köztörvényes bűnözőként körözték. Talán a hányattatott sors miatt kedvelte a földi örömöket?

A királyi gyermekek sorsa

I. Károly király (1625-1649), az apa

I. Károlynak és Henrietta Máriának kilenc gyermeke is született, közülük azonban mindössze csak hatan élték meg a felnőttkort. A legidősebb gyermek Károly volt, aki II. Károly néven lett 1660-ban angol király. Amikor megszületett, nem csavarták szorosan gyolcsba, ahogy általában az angol újszülötteket (s orosz honfitársaikat), hanem - az anyai utasítás szerint - francia módi alapján laza, vászonból vagy selyemből készült ruhákba öltöztették őt és testvéreit. A neveltetésük is a francia elvárások szerint folyt, amit az anyai szeretetteljes gondoskodás is kiegészített.

1642-ben a polgárháború véget vetett a családi idillnek. Károly és öccse, Jakab bevonult a hadseregbe, pontosabban saját katonai egységeket vezettek a csatákban. Testvérük, Mária házasság ürügyén Hollandiába tudott menekülni, de legkisebb húguk, Henrietta Anna 1644-ben az ostromlott Exeterben született. Az anya és kéthetes gyermeke két napig bolyongott étlen-szomjan, míg egy holland hajóval sikerült hazajutniuk Franciaországba. Károly 1646-ban egy időre felhagy a csatákkal, hívei egy bárkán Jerseyre menekítik, majd onnan sikerült Franciaországba hajóznia, de Jakab fogságba esett, s csak néhány hónap múlva, női ruhában sikerült onnan megszöknie. Angliában csak két gyermek tartózkodott I. Károly kivégzésekor, Erzsébet (14 éves) és Henrik (11 éves). A lefejezés előtti napon velük találkozhatott Károly, s fiának ő mondta meg személyesen, hogy mi történik vele: "Gyönyörűségem, most le fogják vágni apa fejét."

A száműzetés és bolyongás évei

Károly herceg szökés közben (a fa lombjai közt).

Apja kivégzésekor Károly mindössze 16 éves, s 14 éven keresztül rokonai és arisztokrata hívei kegyelemkenyerén él az emigrációban, egy alkalommal azonban visszatér a szigetre. 1650-ben álruhában Skóciába utazik, hogy híveket szerezzen magának, s visszatérhessen a trónra. Cromwell seregei azonban visszaverik a támadást, s a második csatában Worcesternél Károly is menekülni kényszerült. A hagyomány szerint egy fa koronájában bújt el.

Élvhajhász jelleme még itt is kiütközött, mert állítólag egyik barátnőjét a fára is magával vitte. Royalista és katolikus érzelmű parasztok menekítették ki az országból, s tért vissza Franciaországba. De itt sem érezhette magát biztonságban, mert a cromwelli köztársaság tekintélye egyre növekedett, s Károly attól félt, hogy kiszolgáltathatják őt Angliának, s mint köztörvényes bűnözőt halálra ítélhetik hazájában. Ezért rendszeresen változtatta tartózkodási helyét, s hol Franciaországban, hol valamelyik rajnai hercegségben, hol spanyol fennhatóság alatti németalföldi városokban húzta meg magát.

Károlyt és élvhajhász, zajos kíséretét azonban sehol sem fogadták lelkesedéssel, s a trónörökösnek egyre nehezebb volt pénzhez jutnia, hiszen apja emléke egyre halványult.1658-ban aztán hirtelen meghalt Cromwell, s felcsillant annak a lehetősége, hogy visszatérhessen szülőföldjére. Mindent meg is ígért a bredai nyilatkozatban, s legnagyobb meglepetésére a puritán életvitelből lassanként kiábrándult, rend után áhítozó angolok (s nem csak a royalisták) kitörő lelkesedéssel fogadták. II. Károly koronázási öltözékben.

1660-ban II. Károlyért hajót küldtek, mely Naseby néven indult, s Royal Charles néven tért vissza fedélzetén az új Stuart uralkodóval, aki éppen 30. születésnapján lépte át London kapuit. Amikor partra szállt Angliában, a fogadóbizottság egyik tagja egy díszesen kivitelezett Bibliát nyújtott át Károlynak, aki fennhangon ezt mondta: "a Szentírást a világon mindennél jobban szeretem". Kísérete alig tudott uralkodni magán, majdnem elnevették magukat a kijelentés kapcsán.

A hedonizmus tekintetében az alattvalóknak nem is kellett csalódniuk az újdonsült uralkodóban. Rajongott a sportért, kitűnő lovas volt. Ágyasait számon sem tudta tartani, s aszkéta feleségét (a portugál Braganzai Katalint) azzal bosszantotta, hogy "barátnőit" tette meg felesége udvarhölgyeivé.

Paradox módon éppen az könnyítette meg a kimerült angol társadalom útkeresését, hogy az "(ágyról) ágyra járó II. Károly" uralkodásában nem volt rendszer, s nem törekedett a politikai irányítás kisajátítására. Szemléletesen érzékelteti ezt a francia követ:

"Ez a kormányzat monarchikus színezetű, mivel van király, valójában azonban nagyon távol van attól, hogy királyság legyen."

Forrás

  • Péter Katalin: A szigetország uralkodói, Kossuth K., 1993
  • Szántó György Tibor: Anglia története, Kozmosz könyvek, 1986
  • Szántó György Tibor: Anglikán reformáció, angol forradalom, Európa K., Bp., 2000
  • A. L. Morton: Az angol nép története, Hungária K., é.n.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten