A Folyamköz a magasból - jól elkülöníthető az öntözött terület és a sivatag határa

Az ókor óta használatos Mezopotámia (Folyamköz) elnevezést ma is gyakran alkalmazzák Irakra, két nagy folyója (Tigris, Eufrátesz) révén valóban rászolgál erre a névre, igaz a politikai értelemben vett Irak túlnyúlik a földrajzi Mezopotámia határain. Az arab nevek egyébként is keverednek az ókori görög elnevezésekkel. Az középkori arab földrajztudósok csak az Eufrátesztől nyugatra eső sivatagos területet nevezték Iraknak (azaz partnak), a két folyó közti területet Dzsazírának (sziget), a Tigristől keletre eső hegyvidéki területet pedig Dzsebelnek (azaz hegységnek) hívták.

A Mezopotámiai síkság Kis-Ázsia és az Iráni-medence két peremhegysége (Toros és Zagrosz hegység) elősüllyedékének tekinthető. A mélyben az Arab-félszigeten is előforduló középidei üledékes kőzetek (pl. mészkő) rejtőznek, felette azonban vastag tengeri és folyami üledék található. A jégkorszak alatt többször szárazulattá vált, majd újra vízzel borított Perzsa-öböl a Folyamköz egy részére is kiterjedt, de Mezopotámia ma szárazon fekvő területeinek egy részét még az ókorban is tenger borította. A süllyedő alföldön a feltöltés ma is igen gyors, ezért a szárazföld évi 50 méterrel nyomul előre az Arab-öböl rovására.

Katonák az Eufráteszen

Irak két hatalmas folyója az Perzsa-öböl előtt egyesül és Satt-el-Arab néven ömlik a tengerbe. Magyarul a Tigrisről szinte mindenki a nagymacskára asszociál, pedig a folyónak semmi köze hozzá. Valójában 'tigrisznek' kellene ejteni. Valószínű, hogy a folyó neve a sumér 'tigrisu' szóból származik, ami "győzedelmes lándzsával száguldót" jelent.

A két folyó vízjárása azért tér el egymástól, mert a Tigris közvetlenül a törökországi hegyvidéki területről érkezik Irakba, míg az Eufrátesz először végigkanyarog a Szíriai-sivatagon és csak azután lépi át a határt. Az Eufrátesz tehát kevesebb vizet szállít, de vízhozama kiszámíthatóbb, a Tigris vízjárása viszont ingadozóbb, igaz a törökországi víztározók némiképp mérséklik mind a vízhozamot, mind az ingadozást. Előbbi miatt komoly viták vannak Törökország és Irak között.

Irak területének nagy részén trópusi sivatagi éghajlat uralkodik. Északon az évszakok közötti különbség jelentősebb, délen az éghajlat kiegyenlítettebb, ami a tenger közelségének is köszönhető. Ez persze nem jelenti azt, hogy a júliusi (34,3 °C) és a januári (11,9 °C) középhőmérséklet közötti különbség ne lenne még délen is jelentős, pl. Bászrában. Nyáron Irak sivatagos területein nem ritkák az 50 °C fölötti napi maximum értékek, télen viszont a 0°C alatti hőmérséklet is előfordulhat.
Irak északkeleti részén a Zagrosz-hegység területén hegyvidéki éghajlat uralkodik és ennek következtében a csapadék mennyisége is jelentősebb, illetve a hőmérséklet sem olyan magas.

A képre kattintva egy interaktív animációt indíthatsz el! Iraki arab férfi

Az iraki háború utáni helyzetet az ország etnikai és vallási viszonyainak ismerete nélkül lehetetlen megérteni. Három nagy csoportot lehet elkülöníteni: a síita arabokat, a szunnita arabokat és a kurdokat. A csoportok között vagy vallási vagy etnikai ellentét feszül. Irak lakosságának többsége arab, de vallási értelemben megosztottak: az ország déli részén főleg az iszlám síita ágához tartozó arabok élnek, míg a középső területeken a szunnita muszlimok. Igaz, hogy a kurdok többsége is szunnita, de teljesen más nyelvet (türk) beszélnek, mint az ország többségét alkotó arabok és a kulturális különbségek is jelentősek.

A volt iraki diktátor (Szaddam Husszein) szunnita családból származott, ezért az Irak lakosságának többségét kitevő síita arabok nem kaptak helyet az ország vezetésében, ráadásul többségüket kegyetlenül elnyomták. Az északkeleti területen élő kurdok már régóta autonómiájukért és függetlenségükért küzdenek, amit szintén durva katonai módszerekkel torolt meg a legyőzött diktátor. Iraki kurd kislány

Ma a három nagy vallási-etnikai csoport próbál szót érteni egymással, több-kevesebb sikerrel. A legnehezebb a helyzet a "szunnita háromszögben", ahol a legtöbb Szaddam Husszeinhoz és pártjához (Baath párt) hű ember él. A szunniták által lakott területek központi része ez, ahol a diktátorhoz hű arabok a terrorista módszerek alkalmazásától sem riadnak vissza. Legfőbb céljuk az idegen csapatok elkergetése és Szaddam Husszein hatalmának visszaállítása. Sokak szerint a szunnita háromszögben a legveszélyesebb az élet, a gyakori merényletek és az állandó bizonytalanság miatt.
A hegyvidéki területeken a kurdok mellett, a lakosság kis része a ókori nyelvek mai változatát beszéli. Az asszír és a Krisztus idejében elterjedt arámi nyelv helyi változatai az emberiség közös kincsét képezik. A káld és a szír kisebbség ráadásul keresztény, nem beszélve az örményekről. Hogy még bonyolultabb legyen az etnikai mozaik, az Iránnal határos területeken egy kevés perzsa is él.

A legkülönlegesebb iraki közösséget a jezidi vallás követői jelentik. A kurdokhoz tartozó népcsoport vallása több ókori vallással is kapcsolatba hozható (zoroasztrizmus, manicheizmus, mithrász kultusz), de vannak muszlim, keresztény gyökerei is, sőt még a judaizmus egy-egy eleme is felfedezhető benne! Szaddam Husszein arabnak tekintette őket, így változtatva meg a kényes etnikai viszonyokat az északi kurd területeken. Irakon kívül Szíriában, Törökországban, Iránban, Örményországban és Grúziában élnek, de menekültként kisebb csoportjuk letelepedett Európában is.

Zöld szemű, barna hajú kurd kislány a jezidi vallási közösségből
A képre kattintva egy interaktív animációt indíthatsz el. Az egyik meghatározó növény a datolyapálma

Mezopotámia mezőgazdaságának alábbi leírása szinte még ma is érvényesnek tekinthető. Őshonos növényei közül legfontosabb a vadon is növő, a mostoha talajt jól tűrő datolyapálma, melyet nemesítve kertekben is termesztettek. Gyümölcsét tömegtáplálékként fogyasztották, édességet és erjesztett italt készítettek belőle, szárítva lisztté őrölték, magját tüzelőanyagként vagy takarmányként használták fel, fáját szerszámnyélhez, kérgét és levelét fonadékokhoz.

Az öntözéses gazdálkodás számos kultúrnövény termesztését tette lehetővé (füge, alma, gránátalma; hagyma, fokhagyma, saláta, kapor, répa, uborka; fűszernövények: sáfrány, izsóp, koriander; kömény, cikória stb.), a legfontosabb azonban a búza, a tönköly, az árpa, a borsó, a lencse. A bőséges föld- és vízforrások ellenére Irak nettó élelmiszerimportőr. Az ENSZ olajat élelmiszerért programja alatt Irak nagy mennyiségű gabonát, húst, baromfit és tejterméket importált.
Mocsaras terület Irakban

A kormányzat megszüntette a farmok kollektivizálásának programját 1981-ben, nagyobb szerepet engedve az önálló vállalkozásoknak a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság fejlesztésére 1984-ben létrehozott Agricultural Cooperative Bank az önállóan gazdálkodó farmereket célozta meg alacsony törlesztésű és kamatú banki kölcsöneivel. A forrásokat gépesítésre, baromfitenyésztés- és gyümölcstermesztés fejlesztésére lehetett felhasználni. Nagyméretű gazdaságok (tej, baromfi) is épültek ebben az időszakban.

A korábbi elhibázott földreformból és kollektivizálási programokból adódnak a mezőgazdaság fejlesztésének akadályai: az elvándorlás és munkaerőhiány, a nem megfelelő vezetés és működtetés és a szikesedés. A külföldről érkező munkaerő és nők növekvő részvétele a hagyományosan férfiak által elvégzett munkákban segített egyensúlyban tartani a háborúk által okozott ipari és mezőgazdasági munkaerőhiányt.

A déli mocsarak lecsapolása és az öntözéses gazdálkodás bevezetése azonban a régióban katasztrofális következményekkel járó kísérlet volt, mely tönkretette a természetes élelmiszertermelő területeket. A lecsapolásnak köszönhetően a só és egyéb ásványi anyagok koncentrálódása miatt a föld mezőgazdasági termelésre alkalmatlanná vált.
A képre kattintva egy interaktív animációt indíthatsz el.

Irak gazdaságát az olajipar határozza meg, ami az ország bevételeinek nagy részét adja. Az Irán elleni 8 éves háború hatalmas költségei és az olajexportálási lehetőségek beszűkülése vezettek az 1980-as évektől jelentkező gazdasági problémákhoz. A kormány kénytelen volt háborús megszorításokat bevezetni, majd jelentős kölcsönöket felvenni. Irak Irán elleni háborús vesztesége meghaladta a 100 milliárd dollárt. Az 1988-ban befejeződött háború után helyreállították a tönkretett olajkutakat, új csővezetékeket építettek. Ezek hatására az olajexport fokozatosan növekedett.

Azonban az alacsony olajárak hatása, a háborús kölcsönök visszafizetése és az újjáépítés költségei gazdasági válságot eredményeztek. Ez vezetett Kuvait 1990-es lerohanásához. Az Irak elleni gazdasági szankciók és a nemzetközi összefogás katonai akciói a gazdaság drasztikus visszaesését eredményezték. Jelentősen megterhelte a gazdaságot, hogy a kormányzati politika a nagy hadsereg fenntartását támogatta.
Nagy szükség lenne az olajipari berendezések felújítására

Az irakiak életfeltételeit javította az 1996 decemberében elkezdett, az ENSZ által lebonyolított "olajért élelmiszert" program, amely megengedte az olaj korlátozott exportját élelmiszerért, gyógyszerért és infrastrukturális eszközökért cserébe. A későbbi vizsgálatok korrupciót tártak fel és több ENSZ tisztségviselőről derült ki, hogy meg volt vesztegetve. Az iraki vezetés az olajeladásokból a saját luxuskiadásait és fegyvervásárlásokat finanszírozott.

Az Egyesült Államok által kezdeményezett és sok ország által vitatott 2003-as invázió és a rákövetkező gazdasági és politikai átalakítás óta az iraki gazdaság folyamatosan erősödik. A gazdasági minisztérium inflációt (ami kevesebb, mint 20%) ellenőrző és szabályozó politikája hozzájárult ehhez a lassú gazdasági felemelkedéshez. Mivel a gazdasági növekedés alacsony szintről indult, még ma is jelentősen elmarad a fejlettebb országok gazdaságának szintjétől. Az Irak elleni gazdasági szankciók 2003. május 24-én lettek teljesen feloldva, röviddel azután, hogy Szaddam Husszein hatalmát megdöntötték.