Egykori munkatársai közül, Medzihradszky Kálmán professzor így emlékezik:
Bruckner Győző szerves kémiai pályafutása Szegeden, Széki Tibor mellett kezdődött, s Szent-Györgyi Albert intézetében bontakozott ki. Hamar vált önálló kutatóvá, s ott születtek első, igazán jelentős eredményei is. Már a budapesti időkre nyúlik át az Ivanovics Györggyel közösen még 1937-ben felfedezett természetes poliglutaminsav, az anthrax-polipeptid szerkezetvizsgálata és teljes kémiai szintézise.
Az 1950-ben, az ELTE Szerves Kémiai Tanszékén megalakuló peptidkémiai kutatócsoport vezetőjeként megindított szintetikus munkát szokás ma a magyar peptidkémiai kutatások megalapításának tekinteni. A Bruckner Győző által irányított peptidkémiai kutatások betetőzése volt 1959-65 közt a humán adrenokortikotrop hormon teljes kémiai szintézise, melyben a Szerves Kémiai Tanszék mellett a Gyógyszeripari Kutatóintézet és a Kőbányai Gyógyszerárúgyár vegyészei is részt vettek.
Bruckner Győző a század közepén az akkor legkorszerűbb felfogású szerves kémiai tudományos irányzatot képviselte, s az addig művelt empíria helyett az elektronszerkezeti és sztereokémiai alapokon nyugvó szerkezeti értelmezést és reakciómechanizmus magyarázatot nyújtotta hallgatóinak. Ennek megfelelően épült fel negyedszázadon át írt tankönyve, mely óriási terjedelme ellenére világos szerkezetű, jól áttekinthető mű, s a hazai szakirodalomban nélkülözhetetlen, azóta is utolérhetetlen alkotás.
Bruckner Győző 1946-ban lett az Akadémia levelező tagja, majd három évre rá rendes taggá választották. Kossuth Díjat két ízben kapott, 1949-ben és 1955-ben. Nevéhez fűződik a Trefort kert B-épületének nagytermében havonta tartott előadóülések megszervezése, melyekre megtiszteltetésnek számított előadói meghívást kapni. Ezekre emlékezve, s ezt a hagyományt folytatva neveztük el 2000-ben az ELTE Kémiai Tanszékcsoport lágymányosi épületének egyik nagyelőadóját Bruckner-teremnek, mely ma is a szerves kémikusok rendszeres szakmai találkozóinak színhelye.
