Sir Winston Leonard Spencer Churchill is azok közé tartozik, akiknek nevét ismeri az egész világ. Persze nemcsak nevével, de elvitathatatlan történelmi jelentőségével is tisztában vannak. Churchill angol politikus volt, 34 évesen tűnt fel a politikai életben mint kereskedelmi miniszter. Ettől kezdve folyamatosan fontos tisztségeket töltött be: volt haditengerészeti, hadfelszerelési, hadügyi és légügyi, gyarmatügyi, belügy és pénzügyminiszter is.
Alakja igazából a II. világháborúban emelkedett fel a legnagyobb államférfiak közé, hiszen éppen 1940-1945 között volt Anglia miniszterelnöke. Már nagyon korán tisztán látta, hogy Hitlerrel mindenfajta együttműködés elképzelhetetlen, felismerte, hogy a Szovjetunióval kell koalícióra lépni. Ehhez a két irányelvhez mindig mereven ragaszkodott, a Hitler ellenes koalíció egyik legfőbb megteremtője, legmeghatározóbb alakja. Alapvető szerepe volt a szövetségesek győzelmében. Később az ENSZ egyik alapítója, a NATO és az Európa Tanács létrehozásának egyik kezdeményezője volt. 1953-ban a Háborúról írott könyvéért Irodalmi Nobel-díjat kapott.
Erős egyénisége, megrendíthetetlensége segítette át Angliát, Londont a súlyos bombázásokon, német támadásokon. Lelkesítő beszédei tartották a lelket az emberekben, hittek benne és fegyelmezetten követték utasításait. Rengeteg anekdota is kering róla: egyik lelkesítő rádióbeszédében kijelentette, hogy kezében a titkos fegyver, ami biztosítja Anglia győzelmét. Az embereket ez reménnyel, elszántsággal töltötte meg annak ellenére, hogy Churchill kezében mindössze egy wiskys üveg volt.
Mikor idős korában megkérdezték mi a hosszú élet titka, kifújta szivarja füstjét és így válaszolt: No sport! 89 évet élt!
Mindezek mellett neki is kellett valami kikapcsolódás!
Aki látta a Piccaso kalandjai című filmet, az talán emlékszik az egyik jelenetre, melyben Párizs utcáin Churchill és Hitler állnak egymás mellett és festenek. Először mindenki a maga művén dolgozik, majd belerondítanak, tönkreteszik a másikét. Churchill hobbija a festészet volt. Soha nem tanulta, kizárólag a maga kedvére csinálta. Főleg tájképeket, csendéleteket szeretett festeni. Pár képe ma is látható a londoni nagy múzeumokban. Bár magának festett, a fontos kiállítótermeket megajándékozta egy-egy művével...
