A Kastély
Egy különleges kastély meséjébe lépve, a bánatos palota elveszett színeit és zenéjét teremthetik újra a gyerekek.
Ízelítő a meséből...
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kastély. Pompázatos, gyönyörű építmény volt, igazán egyedi, egy egyéniség. Falait élénk színű, vidám rajzok borították, hogy mit ábrázoltak, az titok volt, csak maga a kastély tudta, de néha még ő sem egészen pontosan. Négy varázslatos tornya minden nap édes muzsikával kívánt jóéjt mindenkinek, aki gyönyörködött zenéjében. De nehogy azt gondoljátok a négy torony ugyanazt a zenét csalogatta elő téglái közül! Mindegyik más volt: az egyikük dala emberi tapshoz, a másiké doboláshoz, a harmadiké csengettyűszóhoz, míg a negyediké morajló termések pergő hangjához hasonlított. Messze földről csodájára jártak volna az összes többi kastélyok a színeknek és hangoknak, amelyet csak a mi kastélyunk ismert, de mégsem tették. Ha egy-egy vándorló kacsalábon forgó palota véletlenül összefutott kastélyunkkal, és szóba elegyedett vele, csak nézett furcsán, és halkan – mintegy magának – annyit suttogott: hm, színek ide – zene oda, ez a palota valahogy furcsa. Volt egy gyanúja, hogy a többieknek igaza van, és biztosan tudta, hogy a többiek tévednek. „A többiek tényleg mások. De nem látják-e a színeimet, nem hallják-e a zenémet? Miért ne lehetne mindenkinek olyan színe és muzsikája, amilyen ő maga!” – morfondírozott..."
Álmaink földjén…..avagy végig a sárgaköves úton
Mert álmai mindenkinek vannak és vágyai. Titkosak és kimondottak. Ha kérhetnél egyet, ha teljesítené a kívánságod, akkor mit kérnél Óztól? Együtt megrajzoljuk a sárgaköves utat, egy-egy tégláját álmaink útjának, ki-ki mire vágyik.
Jelentkezés a muzemped@pim.hu e-mail címen.
