Miért épp a 18. században jelent meg a libertinus irodalom? Akár a rokokó frivol, nyíltan vagy fojtottan erotikus ábrázolásmódja, akár a felvilágosodás jelentette szabadságeszmények felöl közelítünk és keresünk magyarázatot a jelenségre, végül az eredmény ugyanaz: a 18. századi ember lázadásának, a megújulásnak, ebből következően a poros, avítt, mereven korlátozó (ill. annak érzett) régi világ levetkezésének egyik kifejezőeszköze lett a libertinus felfogás, s annak irodalmi megjelenése. A metamorfózis oly régi irodalmi téma, a 18. század azonban új oldalról, a testiség felöl közelíti meg. A merev páncélból kibújik egy új lény, a modern ember születésének meghatározó állomása ez. Hogy olykor túlzásokba esik, hogy túlhajtja a változás, az újdonság iránti vágy? Silány másolatok lepik el az egyre nagyobb forgalmú könyvárusító helyeket, kereskedéseket?

Ez igaz, de akkor sem szabad a könnyű fajsúlyú, az érzékek csiklandozását célzó pornografikus irodalmat és a komolyabb filozofikus tartalmakat, létértelmezéseket közvetítő, kritikus hangvételű, saját és embertársai gyarlóságait szellemes iróniával, s egyben megbocsátó bölcsességgel kezelő művészi igényű alkotásokat egy kalap alá venni. A valódi értékeket képviselő libertinus irodalom mindig a felvilágosodás jegyében megfogalmazott ismereteket terjeszt: filozófiát, biológiát, fiziológiát – akkor is, ha erre a szexualitás teremt megfelelő környezetet, értelmezési tért.

Casanova maszkja

A libertinus kifejezés története önmagában is érdekes eszmetársításokra ad alkalmat. A libertinus az ókori Rómában felszabadított rabszolgát jelentett, a 18. században a szabadgondolkodó, vallásos kérdésekben hitetlen vagy kételkedő emberek jelzője volt. Ma ledér, kéjsóvár, féktelen kicsapongásokat kedvelő értelemben használják a kifejezést. A jelenkorban használt jelentéstartalom valószínűleg azért rögzülhetett így, mert a 18. századi libertinus ember számára a szerelem nem a szívből ered, hanem célja a kéj megszerzése, a másik testének birtoklása volt. (Ezért szokták a libertinus férfit hideg tekintetű, cinikus „vadásznak” ábrázolni, aki csak hódítást ismer, aki a megadást, odaadást gyengeségként értékelve eleve elveti.) A szerelem megszületésében az érzékeknek tulajdonítottak elsődleges szerepet, az érzékiség rehabilitálásához viszont meg kellett találnia az alkalmas stílust, a közlés kereteit.

Az egyik legelső magyar libertinus Galántai Fekete János gróf volt. Gróf Fekete György országbíró és Niczky Anna fiaként született. Tanulmányait Bécsben végezte, utána először lovassági tábornokként, majd Arad vármegye országgyűlési követeként tevékenykedett. A magyar felvilágosodás irodalmának színes, érdekes szereplője volt, ami egyértelműen megmutatkozott szabados, libertinus gondolkodásában és erős antiklerikalizmusában. Verseit 1781-ben francia nyelven is kiadta, kapcsolatot tartott Voltaire-rel. Egy anekdota szerint egy láda bor kíséretében küldte el a francia filozófusnak a saját költeményeit, aki a tőle megszokott, olykor gyilkos iróniával köszönte meg: „Bora jobb, mint a versei!” Fekete János gróf fordított latin, francia, német szerzőket is, műveinek nagyobb része mai napig kéziratban olvasható csak. Saját indíttatásáról, szabad szájú, olykor obszcén költészetének ihlető erőiről ő maga így írt:

Egy Sade márki ihlette ábrázolás

Hogy a versben szereplő orgia szó nem költői túlzás, az a kortárak visszaemlékezéseiből is tudható. Kazinczy mesélte el egyik levelében, hogy a gróf a nyári melegben anyaszült meztelenül járkált kastélyéban, annak kertjében, fogadta vendégeit, így akár az első naturista elveket valló magyar nudistaként is tisztelhetjük őt. Szintén Kazinczy számolt be arról a bálról, ahová ő – a szíves meghívás ellenére – a várható sokkhatás miatt nem ment el, de biztos forrásból hallotta, hogy a bálon a gróf és baráti társaságához tartozó férfiak, nők – asszonyok és még eladó sorban lévő lányok egyaránt – meztelenül táncoltak. A gróf és barátai – ha a pikáns anekdota igaz – minden valószínűség szerint tudatosan akarták megbotránkoztatni a magára oly sokat adó, a természetes emberi viselkedést lenéző arisztokrata kört. Fekete János jól ismerte a felvilágosult gondolkodók munkáit, többet le is fordított magyarra, vagyis túl tudott lépni az öncélú frivolságon, a magamutogatáson. Olykor Voltaire-t idéző iróniával nyilvánított véleményt egy-egy tárasági eseményről, egy-egy emberről:

Fekete János grófot – sajátos érdemei ellenére – kevesen ismerik, még az irodalmat kedvelő, sokat olvasó embereknek sem cseng ismerősen a neve. Csokonai Vitéz Mihály azonban kötelező tananyag, s bár szerelmi költészetéről is esik szó a középiskolai órákon, azt kevesen tudják, hogy a magyar irodalom egyik legerotikusabb íróját tisztelhetjük az ő személyében. Adyig nem volt olyan pályatárs, aki Csokonaihoz hasonló nyíltsággal írt volna a szexualitásról. Csak az iróniát használja fátyolkendőként A pendelbergai vár formája s megvétele c. művében is.

Biztosan egy férfi tervezte ...

A számunkra is szórakoztató, bár kevéssé szókimondó stílusról azonban ne a 21. század felöl közelítve mondjunk ítéletet, hanem a puritán 18. századi, a házasság előtti csókot súlyos eltévelyedésnek ítélő korabeli társadalmi normákat véve alapul. A költemény egy várostrom metaforája mögé rejtve mesél a nő meghódításáról, s bár dicséri az asszonyi test szépségét, az általa biztosított gyönyört, a nőt pusztán birtokba veendő dolognak tekinti.

Arra a kérdésre, hogy akkor az érettségi tételekben szereplő kortárs, Csokonai libertinusnak tekinthető-e a fentiekben említett verséhez hasonló témájú alkotások miatt (pl. Csókok, Az istenek osztozása), a válasz lehet nem, lehet határozatlan hümmögés, de egyértelmű igen, semmiképp. Hogy miért? Az indok egyszerű: Csokonai naív szenzualizmusa csak távolról és lopva pillant a felvilágosult filozófia felé, nincs benne sem oktató, sem ismereteket átadó, sem társadalomkritikai attitűd. Ettől persze, az olvasás adta élmény nem lesz kisebb, legfeljebb egy skatulyával kevesebb, ahová a 18. századi magyar irodalom legsokoldalúbb és legeredetibb figuráját be lehet szuszakolni.