Ennél látszólag mi sem egyszerűbb. Úgy tűnik, hogy csak felesleges szószaporítás a törvényi rendelet. (Külön ajánlom figyelmedbe az Alkotmány XII. fejezetét: Alapvető jogok és kötelességek) Holott nap mint nap, így vagy úgy, mi is nehezen birkózunk meg a másság jelenségével, és kevésbé vagyunk toleránsak, mint azt elméletben szeretnénk.
Ismerjük Farley Mowat könyvét, a Ne féljünk a farkastól!-t? A neves etológus a farkasok vérszomjasságáról szóló legendákat, tévképzeteket igyekszik könyvében eloszlatni. Barnett Newman a tiszta színekkel kapcsolatban szeretné az előítéleteket megváltozatni. De talán nála is többről van szó. Milyen érdekes, hogy még az absztrakt művészet is foglalkozhat a toleranciával. Vagy gondoljunk a nemrégiben bemutatott politikai vitákat is kiváltott szórakoztató műsorra, mely az ország legnagyobb kisebbségét karikírozta ki. A népszerű csapat néhány poénért cserébe feláldozta jóhírét.

Hányszor és hányszor teszünk magunk is metakommunikatív megjegyzéseket, vágunk alig látható, de mégiscsak látható fintorokat egy-egy nem tetsző, nem ízlésünknek való ember látványára stb. Politikusokat, társadalmi csoportokat is szoktak kigúnyolni, ám az említett műsor esetében nem felfelé, tanító szándékkal jelent meg a kritika, hanem lefelé irányult, és nem okulásképpen született meg. Egyszerűen jól működő sztereotípiákat alkalmazott, aminél károsabb negatív reklám pedig aligha képzelhető el. Mert általánosít és felszínes. Bármennyi alapja is van ezeknek a sztereotípiáknak, a többségnek kell a pozitívumokat a másikban minél nagyobb elszántsággal megtalálni.A művészet mindig is toleránsabb volt az átlagnál. (Talán ez is egy jó kis sztereotípia.) A kortárs művészet kétszeresen is az. Ennek több oka van. A művészet alászállt az Elefántcsonttoronyból, és szívesen csatlakozik a progresszív társadalmi változásokhoz. A művész az átlagosnál nagyobb empátiával rendelkező személy, és sok esetben maga is különös figura, speciális személyiség, aki nehezen skatulyázható be. Helyénvalónak találjátok-e, hogy a budapesti Ludwig Múzeumban látható Picasso-képen a matador ruhában, míg a nő meztelenül jelenik meg? A Paradicsomban még Ádám és Éva is ruhátlan volt. A kép sok társához hasonlóan egy ma már meghaladott képet jelenít meg a nőről és társadalmi szerepéről.Most pedig egy irodalmi példát hozok, a jelenleg legismertebb magyar írótól, aki nem más, mint a Nobel-díjas Kertész Imre. Olvasd el az alábbi részletet, a többit pedig odahaza egy kényelmes karosszékben:
"Elvégre az embernek tudnia kell, miért gyűlölik - vélte. Megvallotta, eleinte semmit se értett az egészből, és roppant fájt látnia, hogy megvetik, 'pusztán csak azért, mert zsidó': akkor érezte először, hogy - mint mondta - valami elválasztja az emberektől, s hogy ő máshova tartozik, mint emezek...De ő elkeseredetten s mindegyre elcsukló hangon olyasfélét kiáltott, hogyha a magunk tulajdonságának semmi része benne, akkor mindez csak puszta véletlenség, s hogyha ő más is lehetne, mint akinek lenni kényszerül, akkor 'az egésznek semmi értelme', s hogy ez a gondolat, amit őszerinte 'nem lehet elviselni'." Feladat: Miképp lehetne vizionalizálni ezt az abszurd szituációt, magát az abszurditáson alapuló megkülönböztetést.Visszatekintő:

A Hobo sapiens? című írásunk "feladványának" megoldása:
Ajánlott irodalom:

Farley Mowat, Ne féljünk a farkastól!, Háttér Kiadó, 1992

György Péter, A fordulat, Élet és Irodalom, 2003. Április 11.

Kertész Imre, Sorstalanság, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985

Módszertani ajánló:

Állampolgári ismeretek órán, mind a 9., mind a 10. évfolyamban beépíthető. Alkalmas lehet vitaindítónak vagy otthoni feldolgozandó anyagnak.

Magyar irodalom órán a 12. évfolyamban: XX. századi magyar irodalom.

Rajz és vizuális kultúra 9-10. évfolyam: művészettörténeti korok különböző világképek.