Életútja
Kalmár László 1905. március 27-én született a Somogy megyei Edde községhez tartozó Alsó-Bogátpusztán. Apja ott volt uradalmi intéző. A Kalmár gyerekek között ő volt a legkisebb, legfiatalabb testvére is 11 évvel volt idősebb nála. Rövid idő alatt megtanult írni és olvasni, lassan felfedezte magának a számok világát, ami a 3-4 éves kisgyermek mindennapi tevékenységévé vált. Apja elhatározta, hogy beíratja fiát az iskolába, hátha butul egy kicsit. Elvitte az osztatlan, egy tanerős népiskolába, ahol rögtön a második osztályba került.
Az első világháború előtt - 1914 nyarán - édesapja meghalt, a család Pestre költözött, tanulmányait az I. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban folytatta. A gimnázium első két évében inkább a latin nyelv érdekelte, mely számára új és ismeretlen volt, lassanként fordult újra az érdeklődése a matematika felé.
A VI. osztály elvégzése után - 1920-ban - a Gyerekvédő Liga révén fél évet Svájcban töltött, egy kis faluban, ahol a ház körül kellett segédkeznie, de sokat kirándulhatott, bejárhatta a környéket, különösen az erdőket. Mindezek közben persze sokat tanult. Svájcból decemberben tért vissza, a hiányzások miatt magánvizsgát kellett tennie, hogy folytathassa a gimnáziumot. A matematika miatt a többi tárgyat elhanyagolta, öt tárgyból elégségesre állt. Ekkor félretette minden matematika könyvét, hogy a többi tárgyból - az ő szavaival élve: a "magolósakból" - is pótolja lemaradását, ugyanis félt, hogy a rossz eredményei miatt nem jut be az egyetemre. Kitűnő érettségi vizsgával került be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára.
Az egyetemet 1927-ben fejezte be, és bölcsészdoktori szigorlatot tett matematikából. Az ország ekkor tele volt állástalan diplomásokkal. Kalmár előtt két lehetőség nyílt: mint Eötvös kollégistának lehetősége volt pályázatot benyújtani tudományos ösztöndíjra a bécsi Collegium Hungaricumba, vagy a Vatea Elektroncső Gyár által felkínált fizikusi állást vállalhatta el. Kalmár az utóbbit választotta. Nem volt sokáig üzemi fizikus, mivel Ortvay Rudolf, az elméleti fizika szegedi professzora meghívta tanszékére, Szegedre tanársegédnek. Fizikusként matematikával is foglalkozott, matematikagyakorlatokat vezetett.
1928-ban kijutott a bolognai nemzetközi matematikai kongresszusra, ahol Hilbert a matematikai logika megoldatlan problémáiról tartott előadást, és ez meghatározta szakterületének fő irányát, a matematikai logikát.
1930 novemberében lett Haar és Riesz professzorok közös "adjunktusa". Két évvel később "Aritmetika és analízis" tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1946-ban intézeti tanárrá, 1947-ben pedig - Riesz professzor utódaként - egyetemi tanárrá nevezték ki a Szegedi Tudományegyetemre. 1949-ben az MTA levelező, 1961-ben rendes tagjává választották.
Iskolaalapítás
1956-ban Kalmár professzor érdeklődése a számítástudomány felé fordult. Egy 10-12 fős csoportot szervezett, amelynek kutatási tárgya a matematikai logika és alkalmazásai lett. Logikai gépet terveztek és építettek, ebben Kalmár "technikai jobbkeze", Muszka Dániel segített. Modellt készítettek bizonyos állati cselekvések gépi utánzására. Ez a machina docilis (tanulékony gép) a külseje miatt a szakirodalomban "szegedi katicabogár" néven ismeretes.
A számítástechnika és a kibernetika hazai bevezetéséért elsőként akkor kezdett el küzdeni amikor ez Magyarországon még eretnekségnek számított, hiszen a megfellebbezhetetlen sztálini ítélet szerint: "a kibernetika burzsoá áltudomány, az imperializmus szellemi fegyvere az ideológiai téren folyó osztályharcban". Kitartó munkájának gyümölcse, hogy a JATÉ-n megkezdődött a programozó matematikus képzés (1957) és megalakult az egyetem Kibernetikai Laboratóriuma (1963).
A számológépek elméletében Kalmár érte el az első hazai eredeti tudományos eredményeket. Az ő koncepciója szerint szerkesztették meg az univerzális formulavezérelte számítógépet, amiről később kiderült, hogy ekvivalens az Alan Mathison Turing által megadott programozható számítógép modelljével, az úgynevezett Turing-géppel.
Számos automataelméleti, információ-elméleti, kibernetikai dolgozata jelent meg. Alapvető szerepe elvitathatatlan a magyar számítástudomány megteremtésében.
1975-ben nyugdíjba ment. 1976. augusztus 2-án teljes szellemi frissességében, tele tervekkel, elképzelésekkel (épp egy külföldi konferenciára készült) ragadta el a halál.
Szegedi katicabogár
A modell orra egy érzékelő, amely ütközéskor a Katica elfordulását váltotta ki. A hátán lévő pöttyök szintén érzékelők, a megtanultak elfelejtésére vagy megállítására szolgáltak.
A modell belseje a kor technikai színvonalának csúcsát jelentette: elektroncsövekből felépített áramkörei, kondenzátoros memóriája mind elfért a testében.
Füttyre indul, ami kondicionálható fényjellel, pötty megnyomására megáll, villogó szemmel visszajelez.
Felhasznált források
A cikkhez kapcsolódó prezentáció letöltése. (1,3 MB)
Rozgonyi-Borus Ferenc
