A történet, melyet el szeretnék önöknek mesélni, közvetlenül a második világháború végén, 1944-ben kezdődött Angliában, egy oktatási reformtörvény közzétételével. Ez a reformtörvény indította el az oktatás strukturális változásának több mint ötvenéves folyamatát. A strukturális változással kapcsolatban az a probléma, hogy nagy hatással van a tanárok és a szakemberek életére, de nagyon ritkán hat a gyerekek életére. Angliában a nagy felfordulás és a sok változás ellenére sem nőtt az oktatás színvonala. Csak a kilencvenes évek közepén, Tony Blair miniszterelnökké történt kinevezése, egy új, munkáspárti kormány megalakulása után, s elődöm, Michael Barber munkája következtében lehetett a színvonal növekedését tapasztalni. A kérdés az, miért történt mindez, mi volt az oka ennek a stagnálásnak olyan sok éven keresztül, s mi okozta azután a színvonal növekedését 1997-ben. (...) Olyan szakpolitikai tervezeteket állítottunk össze, melyek nagyon ambiciózus célokat tartalmaztak az oktatás színvonalára vonatkozóan, ugyanakkor ezeket a célokat összekapcsoltuk a legjobb gyakorlatokkal és minőségi szakmai fejlesztéssel. Volt elszámoltathatóság, de volt megosztott felelősség is. Nagyon jó minőségű adatokat szolgáltattunk az iskoláknak, és nagyon világos célokat tűztünk a tanárok, az iskolák és a helyi oktatási hatóságok elé, de forrásokat is biztosítottunk, hogy szükség esetén beavatkozhassunk és segíthessük a legnehezebb körülmények között lévő iskolákat és tanárokat.
Azt hiszem, ezek az intézkedések segítették elő a színvonal ilyen nagymérvű növekedését az elmúlt néhány év során. (...) Örömmel látjuk, hogy ez a reform hatással volt a nemzetközi összehasonlításokban elért eredményeinkre is. Például a 2001-ben a 9-10 évesek olvasási-szövegértési készségét vizsgáló PIRLS-mérés eredményei alapján Anglia a harmadik helyet foglalja el a rangsorban, ami meglehetősen szokatlan számunkra. A tanulói teljesítmények nemcsak az alapfokú, hanem a középfokú oktatásban is javultak. Azt is örömmel láttuk, hogy a PISA-összehasonlításokban 2000-ben Anglia ismételten előrelépett, még nincs egészen a csúcson, de a listát vezető országok csoportjához tartozik. (...) De nem csak sikereink vannak. Oktatási rendszerünkben még mindig találhatók nagy kihívások. Ezek közül kettőt említenék. Az egyik a 2000-es PISA-méréssel s azzal az elemzéssel illusztrálható, amikor a kiválóságot a méltányossággal vetették össze. (...) A kiválóság az ország átlagteljesítménye, a méltányosság pedig a teljesítmény szórása, hogy mekkora a különbség a teljesítményskála két végpontja között. Ha minden gyerek a legmagasabb szinten teljesít, akkor ez a szórás nagyon kicsi. Mi a magas szintű kiválóság, de az alacsony szintű méltányosság kategóriában vagyunk. Tehát néhány gyerek teljesítménye nagyon jó, de nem elég sok gyereké. (...) Egy másik kihívással is szembetaláltuk magunkat. (...)Az adatokból kitűnik a teljesítmények stagnálása, ezt nálunk platónak nevezik. Éppen az elmúlt nyáron újabb két százalékpontos emelkedés történt, az utóbbi három-négy évben először. Ez azért nagyon lényeges, mert ha megnézzük azokat az országokat, azt a néhány országot, melyekben a színvonal emelkedése tapasztalható, azt látjuk, hogy nem nagyon könnyen ugyan, de el lehet érni kezdeti színvonal-növekedést. Az igazi kihívás ennek a javulásnak a fenntartása. (...)
Előadásom elején a szakmapolitikai programjainkat meglehetősen intelligens, egymást támogató programokként írtam le, de ezek közvetlenül a központból indultak ki. Ebben az oktatási reform nagymértékben centralizált megközelítését láthatjuk. Azt hiszem, hogy a központilag indított reform a korábban említett típusú növekedéshez vezethet. De azt is hiszem, hogy ha középtávon fenn kívánjuk tartani a reformot, akkor az iskoláknak nagyobb autonómiát kell adni, ami azt jelenti, hogy az iskoláknak kell a reformprogramok motorjává válni. (...) Önök nemrégiben egy nagymértékben központosított oktatási rendszert váltottak fel egy ma már nagymértékben decentralizált rendszerrel, ami, azt hiszem, problémákat okozhat, mivel egy túlságosan centralizált rendszert egy túlságosan decentralizálttal váltottak fel. Tehát az egyensúlyt kell megtalálni. (...)
Miközben megkíséreljük nyomon követni a magas szintű kiválóság és magas szintű méltányosság eléréséhez vezető utat, nézzük meg, mit is teszünk ennek érdekében. A reform öt mozgatóerejét szeretném önökkel ismertetni. Öt olyan stratégiát, melyektől azt remélem, segítenek elvezetni bennünket a magas szintű kiválósághoz és magas szintű méltányossághoz. Az elsőt személyre szabott oktatásnak nevezem. Ezen azt értem, hogy megpróbáljuk biztosítani, hogy minden egyes fiatal képességeinek megfelelő teljesítményt érjen el. A második nagyon erőteljesen a tanárokra összpontosít, s a tanári munkaerő megreformálására irányul. A harmadik a kemény követelményeket támasztó, független iskolák megteremtése, melyek ugyanakkor bizonyos fokú felelősséget éreznek a rendszer egésze iránt. A negyedik a rendszer bizonyos mértékű összerendezése, azaz hogy minden szereplő egy irányba rendeződjék. És végül az ötödik egyfajta kísérlet a közvélemény megnyerésére.
(...) Mit értek személyre szabott oktatáson? Nem egyénre szabott oktatást, nem azt, hogy a gyereket odaültetjük egy számítógép elé, és megfosztjuk a társadalmi interakció lehetőségétől. Szerintem arról van szó, hogy megpróbáljuk figyelembe venni minden egyes fiatal szükségleteit egy adott társadalmi környezeten belül. (...)Ennek egyik aspektusa az, hogy a fiatalok jobban magukénak érezzék azt, amit tanulnak. Tehát, hogy a tanítás és a tanulás folyamat legyen. Van egy régi történet, egy régi vicc a tanárról, aki az osztályteremben áll, és azt mondja a diákoknak: az én feladatom az, hogy tanítsak, a ti feladatotok az, hogy tanuljatok, s ha ti előbb végeztek, szóljatok. Tehát nagyon szerettem volna elérni, s nagy erőfeszítéseket tettem azért az elmúlt másfél évben, hogy politikánk igazodjék a személyre szabott tanulás fogalmához. (...) Ezt támogatja az a törekvésünk, melyet tanulást támogató értékelésnek nevezünk. Ezen azt értem, hogy Angliában nagy erőfeszítéseket tettünk a tanulás értékelésének mérésére. De be tudjuk-e vonni a fiatalokat abba, hogy értsék, hogyan és mennyire haladnak, tudjuk-e arra használni az értékelési folyamatot, hogy segítsük őket abban, hogy jobban tudjanak tanulni, hogy megértsék, mitől sikeresek és miért vallanak kudarcot, hogy minél több és változatosabb tanulási készségeket fejlesszenek ki magukban, hogy elkezdjenek saját célokat maguk elé állítani? Az értékelésnek ez a sokkal inkább a fejlesztésre irányuló megközelítése, azt hiszem, rendkívül fontos ahhoz, hogy erős és magabiztos tanulóink legyenek. (...)
A reform második eleme a tanárok tanítási és tanulási stratégiáinak, módszereinek bővítése iránti elkötelezettség. Mi egyre több információt, egyre több képzést nyújtunk a tanárainknak módszertani repertoárjuk bővítéséhez. Tanterveinket, különösen a középfokú oktatásban használt tanterveinket is megkíséreljük a tanulók számára relevánsabbá tenni, az általánosan képző és a szakképző elemek, megközelítések egyfajta ötvözetét létrehozni. (...) Végezetül igen erőteljesen elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy az iskola közösségi támogatását erősítsük, és minden intézkedést megteszünk annak érdekében, hogy gyerekeink biztonságban érezzék magukat, és boldogok legyenek. (...)
A szakmai fejlődés fokozása a munkaerőreformon keresztül
A munkaerőreform alapvetően a személyre szabott oktatás feltételeinek megteremtését jelenti: A pedagógusok felszabadítása olyan feladatok alól, melyek nem igénylik szakértelmüket, hogy a tanításra és tanulásra összpontosíthassanak. (...) Csúcstechnológiájú IKT a tantervfeldolgozás forradalmasítása és az adminisztrációs rendszerek korszerűsítése érdekében. (...) A reform harmadik összetevője a kemény követelményeket támogató iskola megteremtésére. Azt hiszem, hogy jó tanítás csak jó iskolában jöhet létre. Mit értek jó iskolán? A jó iskola olyan iskola, ahol határozott erkölcsi értékeket érvényesít az iskolai vezetés, s az intézményen belül zajló tanítás a tanulás minőségére összpontosít. Olyan iskola ez, ahol a diákoktól azt várják el, hogy jól teljesítsenek. Egy jól irányított, jól szervezett iskola, ahol a tanulást gátló körülményeket megszüntetik. (...)
Ezzel eljutottunk a negyedik összetevőhöz, az összerendeződéshez. Ha valóban az általam korábban említett méltányosságra törekszünk, s egy magas szintű méltányossággal és ugyanakkor magas szintű kiválósággal jellemezhető rendszert szeretnénk, akkor el kell érnünk, hogy a rendszer valamennyi része együtt mozogjon, hogy összehangoltak legyenek, hogy egy sorba rendeződjenek. (...) Az osztálytermekben történteket összekötjük az iskolafejlesztésre tett erőfeszítésekkel, a helyi oktatási hatóságok is összehangolják az ő tevékenységeiket a kormányzati, szakmapolitikai tevékenységekkel, és így együttműködve ez a rendszer, azaz ezek a közös erőfeszítések megpróbálnak az egész rendszerben reformot elérni. (...) Példaként említhetem a kapacitásfejlesztést az iskolákban oly módon, hogy az elszámoltathatóság a tanulásra és az értékelésre összpontosuljon, erősödjék az együttműködés és az innováció, és hogy az egész országban regionális támogató rendszerek épüljenek ki. Mindennek az egyik legfontosabb összetevője szerintem az, hogy az iskolák hálózatokat hoznak létre, és ezekben a hálózatokban együtt dolgozva terjesztik az újításokat. (...)
Végezetül az ötödik stratégiai tényező a közvélemény megnyerése. (...) Ha középtávon, öt, tíz, tizenöt éven keresztül fenn kívánjuk tartani a reformot, akkor nagyon fontos a társadalmi konszenzus mindazzal kapcsolatban, ami az oktatásban történik. Ennek részeként júliusban megjelentettük a következő öt évre szóló oktatási stratégiát. A stratégia megjelentetésével kísérletet tettünk arra, hogy a reformot megismertessük a társadalommal, hogy konszenzust próbáljunk teremteni a reformmal kapcsolatban a közszolgálatokban. (...)
Számos elv áll a reformprogram mögött, s érintettem is ezeket az elveket. Csak néhány példát szeretnék hozni arra, hogy mindez mit jelent az alapfokú oktatásban. 1997 óta nagy erőfeszítéseket teszünk arra, hogy az alapfokú oktatásban javuljon az alapkészségek (írás, olvasás, szövegértés és számolás) elsajátítása. De nagyobb, személyre szabott támogatást is szeretnénk adni minden gyereknek, bármilyen szükségleteik legyenek is. Szeretnénk gazdagabb tantervet is kínálni. És van egy nagyon izgalmas újításunk. Vannak úgynevezett alapfokú oktatási tanácsadóink.Körülbelül kétezer, alapfokú oktatásban dolgozó tanárt képeztünk ki, s e hónaptól (októbertől - a ford.) kezdve már tanácsadóként dolgoznak. Mindegyikük négy másik iskolával dolgozik együtt, s így próbálják elterjeszteni az újításokat és a jó gyakorlatokat az egész iskolarendszerben. Tehát a körülbelül nyolcezer alapfokú oktatási intézménynek mintegy egynegyede vesz részt ebben az innovatív programban. (...)Biztosítani szeretnénk a zökkenőmentesebb átmenetet az alapfokú és a középfokú oktatás között, ez az első pont. A tanulást támogató értékelés a másik pont, a szakmai fejlődés a harmadik, a viselkedési problémák jobb kezelése a negyedik, a jobb szakképzési és munka melletti tanulási utakra való összpontosítás az ötödik, s végül az utolsó az, hogy minden fiatalnak megadjuk a lehetőséget az alapkészségek elsajátítására, biztosítva ezzel azt, hogy elfoglalhassa helyét a tudás alapú társadalomban. (...)
- David Hopkins előadását Nyírő Zsuzsanna fordításában az Új Pedagógiai Szemle című folyóirat decemberi számában teljes terjedelmében olvashatják.
Kép forrása
- mds.csi.tzo.com
