„Nehéz egyértelműen állást foglalni a nyelvtanulás kérdésében, a pszichológusokat is megosztja a kérdés” –vallja Veres Réka iskolapszichológus. „Én úgy gondolom, több fontos szempontot is érdemes figyelembe venni, ha azon gondolkodunk, járjon-e a gyerekünk akár már óvodában külön nyelvórára. Például, hogy milyen körülmények között zajlik a nyelvoktatás, egyáltalán mennyire oktatás, vagy inkább játékos, élvezetes időtöltés az a gyerek számára. Fontos lehet az is, hogy mennyi idejét veszi el, mivel nem szerencsés, ha a gyerekek már óvodás korban teljesen be vannak táblázva, a rengeteg különóra mellett nem marad szabadidejük. Gyerekfüggő lehet, hogy mennyire élvezetes, vagy épp fárasztó számára a foglalkozás, így a gyerek egyéni igényeit, lelkesedését figyelembe kell venni. Ha örömmel jár el az órára, és jól érzi ott magát, lehet ez egy kellemes, feltöltő elfoglaltság, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ebből iskolás korban egyértelműen előnye lesz a korábban nyelvet nem tanuló társaihoz képest.
Természetesen más a helyzet, ha nem heti 1-2 órában, hanem életvitelszerűen tartózkodik a gyermek többnyelvű környezetben. Ebben az esetben számos példa mutatja, hogy a gyerekek el tudják sajátítani mindkét nyelvet, kifejezett probléma vagy kiugró késés nélkül.”
Vincze Iván nyugalmazott nyelvtanár több idegen nyelvet is tanított általános iskolában. Azt vallja, hogy a tanár személye igencsak meghatározó bármilyen korban is kezdjük el oktatni a nyelvet.
„Az én korábbi tanáraim közül az tűnt eredményesnek, aki kisebb csoportokban oktatott. Mozgalmasak és kommunikatívak voltak ezek az órák.
A korai nyelvtanulást mindezek ellenére nem tenném át az óvodai életkorra. Az az időszak maradjon meg az önfeledt játék, az önálló étkezés, szocializáció számára.
Nem zárom ki, hogy a nagycsoportban játékos vagy énekes idegennyelvű foglalkozásokat is tartsanak, de kizárólag az érettebb gyerekek, és nem mindenki számára. Sajnos sok óvoda az iskolák helytelen elvárása miatt belekezd a betűk, számok megismertetésébe. E mellé már a nyelvtanulást semmiképpen nem ajánlom.
Az iskolában pedig figyelembe kell venni a tanulók eltérő viselkedését és kultúráját, ezért sem elsőben, sem később nem tenném mindenki számára kötelezővé az idegennyelv tanulását.”
De vajon mit mond egy olyan valaki, aki nem csak magyar anyanyelvűekkel foglalkozik? Varga Krisztián sok éve Angliában él, és ott tanít angol nyelvet más nemzetiségű diákoknak.
„A nyelvtanulás elkezdése nincs korhoz kötve, itt talán a minél előbb, annál eredményesebb szabály alkalmazandó. Az azonban bátran állítható, hogy van egy ideális időszak a nyelvtanulásra, ami születésünkkel kezdődik, illetve első szavainkkal aktiválódik, és valahol pubertás környékén fejeződik be. Ebben az időszakban a legfogékonyabb az agy a nyelv befogadására. Ezt követően érezhetően nehezebb lesz elsajátítani egy új nyelvet.
A korai nyelvtanulás egy másik előnye a hangképzésben keresendő. A babák - a világ bármely részén jönnek is a világra - azonos hangképzésre alkalmas képességgel rendelkeznek. Az, hogy melyek lesznek maradandóak azon múlik, hogy a baba környezetében mely hangok ismétlődnek leggyakrabban, azaz, milyen nyelvet beszélnek körülötte. Így tanul meg ’klikkelve’, ’kattogva’, ’csettintve’ beszélni egy Afrika bizonyos részén született baba, és így tanul meg túlnyomó részt zárt, vagy nyitott hangzókkal beszélni egy európai nyelvterületre született gyermek. Az újszülött repertoárjában levő, de nem, vagy kevésbé használt hangok, illetve azok képzésének módja idővel haszontalanná válik, amiket az agy egyszerűen kiselejtez, vagyis elfelejt. Mindennek a különböző akcentusok kialakulásának miértjében van szerepe.
Ennek alapján tehát ha egy csecsemő néhány hónapos korától több nyelv elsajátítására kényszerül, akkor később nagyobb eséllyel sajátítja el mindahány nyelvet, akár felismerhető akcentus nélkül.
Véleményem szerint több nyelv egyidejű tanulása eseten nem áll fenn a nyelvi összezavarodás lehetősége. Elfordulhat, hogy a gyerek bizonyos szituációkban idegen szavakkal tűzdeli saját anyanyelvet, de ez egyáltalán nem veszélyes dolog. Később a gyerek megtanulja a megfelelő nyelv használatát egy adott szituációban, kialakítja azt a rendszert, amelyet aztán a leghatékonyabban, legeredményesebben használ majd. Mert a rendszerre szükség van, legyen az óvodai, iskolai környezet, különóra, vagy külföldi rokonnal való találkozás.
Nem szeretnék életkort mondani, vagy csupán a csecsemőkorra korlátozni az ideális nyelvtanulás elkezdésének idejét, inkább egy felső korlátot említenék, de ez is csupán a nyelvtanulás nehézsége szempontjából meghatározó. Tehát bárki, bármikor képes nyelvet tanulni, csak természetesen különböző sikerrel, tempóval és eredménnyel.”
Nem egységesek tehát az álláspontok, sok az érv pro és kontra, hogy mikor érdemes elkezdeni a nyelvtanulást, az viszont talán egyértelmű, hogy előbb-utóbb mindenkinek szüksége lehet egy idegen nyelvre. Még akkor is, ha nem menedzser, hanem csak fagylaltárus lesz.
Erdős Levente
