Zajforrás?

Ahogy az iskolaújság, úgy a rádió is lehetőséget biztosít a diákok számára arra, hogy kipróbálják magukat a tömegkommunikációban, iskolányi hatósugárral. Ahogy az iskolán kívüli világ hivatalos rádióadói, úgy az iskolai verzió is rengeteg lehetőséget rejt magában: hírmagazint lehet szerkeszteni, interjúkat lehet készíteni aktuális témákban, esetleg sportversenyek élőközvetítését is meg lehet szervezni. Magazinműsorok, ismeretterjesztő ötpercek tölthetik ki a műsoridőt. Mindehhez képest sok helyütt az iskolarádiók – ha működnek egyáltalán – leszűkülnek a figyelemfelkeltés és a zeneszolgáltatás funkcióira. Fontos e két utóbbi is, csak közben remek lehetőségek maradnak kiaknázatlanul.

Érthető persze az első számú technikai akadály: még ha jó minőségűek is a hangszórók, nem érdemes beszélgetős műsort készíteni, mert úgyse hallja senki a folyosózajban. Nem megoldás a hangerő növelése sem, mert annak valószínűleg nem az lesz a hatása, hogy a közönség (vagyis a diákság) jobban figyel, hanem hogy még magasabb hangszinttel reagál (hasonló megfontolások miatt nem érdemes egy tanórán a zajongó osztályt kiabálva fegyelmezni). Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Már megint az internet

Vizsgáljuk meg először is a rádióhallgatás szituációját! Kicsöngetnek, a rádiósok loholnak a stúdióba, hogy a szünet 10-15-20 percéből minél többet elcsíphessenek. Elindítják a vagy előre összeválogatott, megvágott, vagy helyben rögtönzött zeneműsort, és figyelnek arra, hogy a becsöngetés lehetőleg ne a legjobb gitárriffnél következzen be. Eközben odakint a folyosón: a tanóra sokszor intenzív figyelmet igénylő valóságából az osztály- és iskolatársak átlépnek a szünetbe, a szocializáció egyik legfontosabb időintervallumába, ha tetszik a zene, hallgatják háttérként, ha nem, úgyse figyelnek (vagy egymás között kritizálják). Egy igazi műsornak nincs esélye, mint ahogy valódi választásnak sem: ha lenne műsor, azt kellene kötelezően hallgatni, így legalább zene van, ami mellett lehet beszélgetni. Nem életszerű, hogy a tízpercekben a diákok (vagy a tanárok!) riportműsorokat hallgassanak. Ez a felszabdalt adásidő még jobban behatárolja a lehetőségeket, mint a hallhatatlanság.

Megoldást jelenthet tehát az, ha egyrészt folyamatosan elérhető a műsor, másrészt mindenki megválaszthatja, mikor akarja követni. Az, ha a rádiót az internetre transzportáljuk. Az internetes rádió nem új műfaj, az iskolai rádió internetes változatára is van már néhány példa. Az iskolai netes rádió sok szempontból előnyösebb, mint a „nagyok”: az iskolaiban sohasem kell reklámok miatt várni, és ha műsorokat hallgatunk, ismerősök beszélnek ismerősökről. Menjen a műsor oroszlánrésze az internetre, és kapjanak kivonatokat a szünetek, amelyekben ettől még szólhat a zene!

Újság+rádió

Egy internetes iskolarádióba nem kell zene; a szerzői jogi kérdések amúgy is megnehezítenék az internetes zenesugárzást. Azonban egy az iskola által biztosított tárhelyre (vagy egyéb megbízható tárhelyre, felhőbe) fel lehet tölteni igényesen felvett, összevágott, megszerkesztett műsorokat szignállal, visszatérő szlogenekkel. A műsorok természetesen kommentálhatók lehetnek; sőt egyes programok funkcionálhatnak kifejezetten provokatív szándékkal, vitaindítóként is. A kész műsorokat aztán kellene, aki moderálja, és valamilyen módon reklámot is kaphatnának a szünetekben szóló „offline” rádióban, sőt akár az iskolaújságban. A két médium (újság és rádió) amúgy is sok közös tulajdonsággal, törekvéssel rendelkezik, logikus lenne az összekapcsolásuk legalább egy internetes platformon. Ezáltal létrejönne egy kicsi, de hatékony iskolai médiahálózat, ami – lehet, hogy csak egy szép álom, a tények szilárd talaja felett lebegve. Elképesztően sok (önkéntes!) munkára, összefogásra, lelkesedésre és kitartásra van ugyanis szükség ahhoz, hogy egy efféle honlap létrejöhessen. Valószínűleg fontos szerepet játszana egy ilyen rendszer létrehozásában egy vagy több tanár ösztönző szándéka, azonban a „projekt” nagy része a diákokon múlik. A tanári oldal felkeltheti bennük az igényt, mutathat ötleteket, segíthet, „facilitálhat”, de nem csinálhatja meg helyettük a munkát.

Iskolarádiót tehát lehet hatékonyan is csinálni talán. Vajon ez a „nagyot álmodó” gondolatkísérlet megvalósítható?

További érdekes oldalak:

• Egy internetes tárhely, ami kifejezetten audióanyagok megosztására specializálódott
• A DUE Médiahálózat vállal iskolai műsorkészítést, jogdíjaktól mentes zené, továbbá tanfolyamokat kínál képzésekkel
• Egy iskolarádió blogformátumú netes verziója
• Ebben az iskolában pedig automata iskolarádió működik

Kerek Roland cikke