Az információs elmélet alapján a tudás önmagában koncentrálódik, vagyis a nagyobb tudás könnyebben olvaszt magába új információkat, míg az "információ szegény" struktúrák sokszor nem tudnak reagálni az új tudás elemekre. Más szóval a távolság növekszik azok között, akik sokat tudnak, és azok között, akik keveset, mivel az előbbiek gyorsabban szereznek be és dolgoznak föl új információkat mint az utóbbiak.
Ez az elmélet alapozza meg mindkét tudományos véleményt, mely az új technológiák szerepét értékeli a modern társadalomban.
- Az új technológiák egy újabb kirekesztő elemmé válhatnak a régebbieken (életkor, szegénység, analfabetizmus stb.) kívül. Az IKT tehát tovább növelheti a már meglévő problémákat.
- Az új technológiák segíthetnek leküzdeni a "hagyományos" kirekesztő elemeket, új tanulási módszereket szolgáltathatnak, így különösen hasznára lehetnek a társadalomtól valamilyen oknál fogva eltávolodott csoportoknak.
Ezek a vélemények ellentétesek, ám valószínűleg mindkettő igaz. Melyek azok az elemek, amelyek az IKT egyik vagy másik aspektusát erősíthetik?
Újabb kirekesztő elem-e az IKT az oktatásban?
Az idős emberek szolgáltatják talán a legjobb példát arra, hogy az IKT hogyan válhat kirekesztő elemmé, hiszen az ő esetükben a kirekesztő elemek halmozódásával találkozhatunk: idős életkor, szegénység (mivel az idősek jövedelme általában alacsonyabb a fiatalabb generációkénál), egészségügyi problémák, oktatási szint (amely általában alacsonyabb az átlagnál), stb. Mindezek a körülmények hozzájárulnak ahhoz, hogy az IKT az idősek számára egyelőre egy újabb kirekesztő elemet jelent. Mivel az idősek nem vagy alig jutnak hozzá az információs társadalom vívmányaihoz, ez hozzájárul ahhoz, hogy továbbra is a társadalom peremén maradjanak. Noha idővel az információs technológiákhoz való hozzájutás könnyebb lesz majd, nem kétséges, hogy az öregedő nyugati társadalmakban a társadalom igen nagy része nem jut hozzá az Internet nyújtotta egyre növekvő számú szolgáltatásához. Még nagyobb baj, hogy az idős emberek nagy része egyáltalán nem mutat érdeklődést a virtuális világ iránt, úgy látják, hogy az új technológiák "nem nekik valók", így csak erősítik saját kirekesztettségüket.
Integráló elem-e az IKT?
Másfelől viszont az új technológiákban sokan az integráció egyik fontos eszközét látják. Egy Spanyolországban készült tanulmány például úgy látja, hogy a legkevésbé motivált és a legrosszabb eredményekkel rendelkező gyerekek fejlődnek legnagyobb mértékben, mikor a számítógép és a digitális technológiák bekerülnek az oktatásukba. E vélemény alapján az IKT egyfajta "újraelosztó" funkciót tölthet be az oktatásban, élénkítve az információszerzés ütemét azoknál, akik kevesebbet tudnak, és ezzel közelebb hozva őket nagyobb tudású társaikhoz. Ez annak köszönhető, hogy az IKT két alapvető fontosságú ponton befolyásolja az oktatást - ezek: a motiváció és a tanulási folyamat. Az új technológiák néhány jellemzője megkönnyíti az integrációs feladatok ellátását. Sok elektronikus tanulási projekt informális környezetben zajlik, sokszor épül csapatmunkára, játékos formában ösztönzi a tanulást, többféle forrást használ föl (szövegek, animációk, videó stb.), és ezzel élénkíti a különböző tanulási módokat.
Összegzés
Bizonyos esetekben az új technológiák hozzájárulnak a tudás egyenletesebb elosztásához. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen szükséges néhány alapfeltétel teljesülése. Mindenki számára biztosítani kell a hozzájutást az új technológiákhoz való hozzáférést ahhoz, hogy az IKT segíthessen a motiváció hiányából és a korábbi tudás hiányosságából adódó gát áttörésében. Ha azonban a hozzáférés nem biztosított, az új technológiák csak fokozzák a meglévő problémákat, és ezzel újabb kirekesztő elemmé válnak.
