Mit kezdjünk a sci-fivel magyar- és médiaórán?
2013/09/17 15:35
4671 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A sci-fi irodalom hagyományosan kiszorul a középiskolai irodalom- és médiaórákról, pedig lenne létjogosultsága bekerülni a kánonba. Ray Bradbury híres regénye, a 451 Fahrenheit jó példa erre.

Bradbury és a szépirodalom

Kilencvenhárom éve, 1920. augusztus 22-én született Ray Bradbury, és tavaly júniusban halt meg. A sci-fi irodalom nagy korszakának egyik legnagyobb hatású alkotója volt, Stanislav Lemmel és Isaac Asimovval emlegetik egy lapon. Munkássága olyan remekműveket hagyott az utókorra, amelyek kapcsán még homályosabbá vált a sohasem markáns határvonal szórakoztató és szépirodalom között. Az évforduló kapcsán nem is annyira az író emlékével és munkásságával foglalkozunk (megtették ezt már mások, példák a cikket követő linkekre kattintva találhatóak), hanem inkább azzal, hogy mi keresnivalója van – egyáltalán van-e keresnivalója – az SF-nek a magyar- és médiaórákon.

A kérdésfeltevés természetesen erősen sugalmazó, és arra céloz, hogy a cikkíró meggyőződése szerint miért ne lehetne sci-fivel foglalkozni a középiskolai tanórákon, például médián és magyaron. Az egyik szokásos érv az szokott lenni, hogy a szórakoztató irodalom nem magyarórára való, illetve a sci-fi filmek nem a filmesztétika csúcsán álló alkotások, amelyekkel érdemes lenne törődni médiaórán. Azonban éppen Ray Bradbury kapcsán is kiderülhet, mennyire gyenge lábakon áll ez az érv. Ha csak a 451 Fahrenheit című emblematikus regénnyel foglalkozunk, máris kétségessé válik, hogy vajon ami sci-fi, az szükségképpen „szórakoztató irodalom”-e, illetve nem „magas irodalom”-e. (Már eleve a „szórakoztató irodalom” kategória is zavaros: mintha a szépirodalom vagy magas irodalom nem lehetne egyszersmind szórakoztató is.)

MV5BMTQ3NjExMDA4OV5BMl5BanBnXkFtZTcwNjMxODE2OQ@@._V1_SY317_CR12,0,214,317_

Egy releváns ellenutópia

A regény egy olyan jövőben játszódik, ahol a könyveket szisztematikusan pusztítják, birtoklásuk ugyanis bűn. Főhősünk, Guy Montag tűzőr (fireman – az angol szó ’tűzoltó’-t, jelent, szó szerint azonban ’tűzember’-t, a szóösszetételből tehát az oltó tevékenység nem derül ki; így egyszerű volt a kifejezést újramotiválni). Feladata a könyvek felkutatása és elpusztítása. Munkája során azonban olyan élmények érik, amelyeknek köszönhetően felismeri a könyvek jelentőségét, és maga is a könyvmentők oldalára áll.  Már ez a rövid tartalomleírás is sokféle kapcsolatot mutat az irodalomórai témákkal. A könyv mint emblematikus tárgy egyértelműen utal az irodalomra, annak jelentőségére, de konkrét műveket is játékba hoz; jelesül például Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versét, amely éppen ellenkező előjellel említi a könyvet és a könyvtárat.  A regényben ábrázolt társadalom-disztópia pedig Swift, Huxley, Orwell műveivel közös jelentésmezőre helyezi Bradbury regényét: a Gulliver, a Szép új világ és az 1984 mellé. A könyvégetés motívuma egyszersmind a történelem legsötétebb korszakaira is utal az inkvizíciótól a náci felvonulásokig, és eszünkbe juttatja Heinrich Heine híres baljóslatú sorát: „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak” (a könyv címe arra a hőmérsékletre utal, amelyen a könyv papírja lángra kap). A regény témája tehát egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodott, nagyon is aktuális volt a megírás pillanatában, és ma is; gondolatokat nem lehet csak úgy megsemmisíteni.

A regényből 1966-ban a francia újhullám egyik elindítója, François Truffaut készített filmet, amely utóbb a regényhez hasonlóan kultikus alkotás lett.

Egy választási lehetőség

Ray Bradbury regénye természetesen csak egyetlen kiragadott példa arra, hogy a SF-irodalom lehet minőségi is. Ugyanígy szépirodalmi létjogosultsága lehet a fent már említett Lemnek és Asimovnak, illetve a filmes oldalon olyan klasszikusoknak, mint Andrej Tarkovszkij.

Persze kérdéses, hogy az amúgy is zsúfolt irodalom-tananyagba hol férne bele egy-egy igényes sci-fi regény vagy film. Mondjuk a felvilágosodás témakörénél, amikor amúgy is foglalkozunk utópiákkal, tökéletes társadalmi modellekkel? Vagy a huszadik századi próza jellegzetes, a főáramba azonban nem tartozó műveiként? Ám az is egy megoldás, ha médiatartalomként, novella vagy regény és film összefüggéseként, az adaptációk kontextusában foglalkozunk sci-fivel. Ha legalább nekünk vagy a diákjainknak van kedve hozzá, talán választhatjuk ezt a lehetőséget a törzsanyag kiegészítéseként; hiszen lehet a sci-firől igazán komolyan is beszélni.

További érdekes oldalak: 

Kerek Roland cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten