I. felvonás

Don Giovanni, e "féktelenül kicsapongó ifjú lovag" éjnek idején behatolt Donna Anna házába, hogy elcsábítsa. A ház előtt közben szolgája, Leporello várakozik türelmetlenül. Fel-alá járkál, elégedetlen a sorsával, ő is inkább a meleg szobában enyelegne a szép hölggyel, mintsem, hogy odakint őrködjön és fagyoskodjon. Donna Anna felébred, segítségért kiállt és a csábítót követi az utcára; kiáltásait meghallja apja, a kormányzó; rövid, egyenlőtlen küzdelem zajlik közötte és a lovag között és míg a leány segítségért szalad, apja halálos döféstől találva a földre zuhan. Donna Anna - Il Commendatore - Don Giovanni Don Giovanni és Leporello elmenekül. Donna Anna jegyese, Don Ottavio és fáklyás szolgák kíséretében visszatér: az alattomos gyilkosság áldozatának holtteste fölött bosszút esküsznek.

Hajnalodik; Don Giovanni újabb gáláns kalandra indul. Belép Donna Elvira, és elpanaszolja, hogy szerelmese elhagyta. A hűtlen kedves természetesen Don Giovanni, kit a hölgy nyomban felismer; a lovag azonban megszökik és Leporellóra bízza, csillapítsa le Elvira haragját. A szolga mentegetni próbálná urát, a vége azonban az, hogy hallatlanul kegyetlen képet rajzol gonosztetteiről: "Vigasztalódjék, nem Kegyed az első vagy utolsó a sorban. Nézze e vaskos könyvet: telve szerelmeinek nevével. Nincs oly kastély, város, vagy falu, mely ne lett volna hódításainak színtere." Fel is olvassa Elvirának a hódítások listáját. Donna Elvira - Leporello Falusi téren Masetto és Zerlina ünnepli lakodalmát: Don Giovanni szeme megakad a menyasszony friss bájain. Eltávolíttatja Masettót s a hiszékeny Zerlinával palotájába indul. Belép azonban Donna Elvira, elszántan feltartóztatja Don Giovannit s elviszi Zerlinát. Pár perc múlva ugyanez megismétlődik Donna Anna és Don Ottavio érkezésekor: a pár nem tudja, hogy a Kormányzó gyilkosa épp Don Giovanni.

A lovagnak végre sikerül elvezetnie Donna Elvirát s így megmentenie a helyzetet; ám alighogy távozik, Donna Anna hirtelen felismeri benne támadóját. Don Giovanni ünnepséget rendez palotájában. Ott vannak Zerlina lakodalmának meghívottjai is; a menyasszony a mulatság kezdete előtt kibékül vőlegényével. Álarcosan megjelenik a bálon Donna Anna, Donna Elvira és Don Ottavio. Az ünnep tetőpontján, mikor a bor már felhevítette a légkört, Don Giovanni újra megpróbálkozik Zerlina elcsábításával; ezúttal azonban nem sikerül a manőver, a lány kiáltozni kezd, mindenki a segítségére siet s Don Giovanni csak nagy nehézségek árán menekül. Zerlina - Masetto - Don Giovanni

II. felvonás

Don Giovanni új vállalkozásra készül, Masetto pedig társaival a lovag üldözésére indul. Meg is találja, a Leporellónak öltözött Don Giovanni azonban túljár az eszén: csúnyán helybenhagyja. A vőlegény fájdalmára Zerlina gyengéd vigasza ad írt.

Don Giovanni és Leporello éjnek idején a temető előtt találkozik. Egyszerre felharsan a Kormányzó hangja: "Vakmerő bűnös! Ne zavard a halottak békéjét!" Leporellót rémület bénítja meg, Don Giovanni azonban vacsorára hívja az elhunyt kormányzó szobrát.

A vacsoraasztalnál megjelenik Donna Elvira; utolsó kísérlete ez a hűtlen kedves visszahódítására. Végül megérkezik a kőszobor: "Eljött a végső perc, bánd meg bűnöd, változtass életeden!" Don Giovanninak esze ágában sincs, hogy lemondjon kedvteléseiről; ekkor lángok csapnak fel és mennydörgés robaja közepette a szobor magával rántja a pokolba. Megérkeznek a többiek, de nincs más dolguk, mint hogy az isteni büntetés szigorán elmélkedjenek és levonják az erkölcsi tanulságot: "Így jár minden gonosztevő, a hitvány halála olyan, mint élete volt!"

Egy kis összefoglalás

Futottak még: Don Ottavio

Da Ponte nagy érdeme, hogy a cselekmény ritmusának tempóját soha nem engedi lanyhulni; ezzel szinte a föhös ragadozó kéjvágyát érzékelteti; emellett a libretto minden figurának sajátos karaktert ad. Don Giovanni mindenekelőtt nagyúr, cinikusan merész, arcátlanul magabiztos és közönyösen arisztokratikus. Donna Anna Don Giovanni női ellenképe: heves, szenvedélyes, telve kételyekkel; hol hirtelen kitör, hol elbátortalanodik, költői alakja oly gazdag, hogy ellentmondó értelmezések egész sorát inspirálta.

Donna Elvira egyszerűbb, rezignáltabb, lényegesen gyengébb. Don Ottavio a dráma leghalványabb figurája, de nincs is más funkciója, mint hogy ellentéte legyen Don Giovanninak - sóhajtozó szerelmes és nem vakmerő hódító; Leporellóé klasszikus buffo szolgaszerep, ám egyes, intenzíven emberi pillanataiban kissé Figaro közelébe kerül - ő énekli a regiszteráriát, Mozart egyik legsokértelműbb, legösszetettebb megnyilatkozását; végre Masetto és Zerlina, az előbbi ugyan faragatlan, de méltósággal védelmezi becsületét, utóbbi szellemes, bájos, kacér és ravasz.

Mozart az opera buffát, amelynek nyomai Da Ponte szövegében még kivehetők, nagyszabású dramma giocosóvá változtatja, amely helyenként az opera seria hangvételéhez közelít, így a nyitány által lenyűgözően előkészített tragikus introdukcióban -, de végső soron meghatározhatatlan, sokértelmű és szabálytalan, mint maga az élet.

Lorenzo Da Ponte 1749, Ceneda- 1838, New York (eredeti neve: Emmanuele Conegliano) Minden idők egyik legjelentősebb librettó-írója, olasz író. 1773-ban pappá szentelik. 1779-ben 12 évre száműzik a Velencei Köztársaságból, Drezdába, majd Bécsbe ment, ahol II. József udvari költője. Salieri, Martin y Soler, Gazzaniga szövegkönyvei mellett ő írta Mozart számára a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Cosí fan tutte librettóját. 1790-ben Londonon keresztül New Yorkba megy, ahol kalandos vállalkozások sora után az olasz irodalom lelkes prófétájaként halt meg. 36 librettója mellett Memorie (4 kötetnyi életírása) a legjelentősebb. Magyarul: Lorenzo da Ponte emlékiratai, 1970.