A második 9

Ebben a részben összesen 9 darab szervizt vizsgálunk meg. Azonos csoportba sorolásuk oka, hogy mind az újonnan (Windows XP, Windows Server 2003) bevezetett NetworkService (Hálózatszolgáltatás) fiókkal működnek, amelyről a korábbi részek alapján már tudnunk kell egy-két dolgot, de azért nézzük meg a tulajdonságaikat röviden újra:

• gyengített jogosultsági körrel futnak, ami körülbelül megfelel egy átlagos felhasználói fiók lehetőségeinek, de úgy, hogy közben a helyi erőforrásokhoz alig van jogosultságuk,
• a hétköznapi értelemben vett erőforrás hozzáférés (például objektumokhoz) nem megengedett,
• az ezzel a fiókkal futó szolgáltatások az adott számítógépfiók (Computer Account, lásd öt sor múlva) hitelesítő adatai segítségével érik el a hálózati erőforrásokat,
• és végül ehhez a fiókhoz sincs jelszó hozzárendelve.

A számítógépfiók

Azt ugye tudjuk, hogy minden számítógépet amelyen a Windows NT/2000/XP vagy a Windows Server 2003 fut egyértelműen lehet azonosítani egy egyedi számítógépfiókkal is. Ezt a fiókot a felhasználói fiókokhoz hasonlóan hitelesítésre és naplózásra is lehet használni egy tartományban vagy egy hálózatban. Természetesen akkor is létezik a számítógépfiók, ha a gép nem tagja egy tartománynak, de az biztos, hogy a tartományvezérlő (ha több van, akkor az a tartományvezérlő amelyik a RID, azaz a Relative Identifier Master szerep birtokosa), a tartományba lépéskor ezt frissíti. Ennek a fióknak a neve (gépnév$) és a szintén ekkor generált jelszava segítségével fog ezután a gép belépni a tartományba, még a felhasználói belépés előtt. Ez a belépés aztán rezidens marad, nem is kell például az adott gépen történő felhasználó kilépésekor megújítani (bár egy alkalommal azért lezajlik automatikusan a háttérban az újrahitelesítés: ha definiáljuk az SMB kapcsolat leválasztást a Csoportházirendben). Száz szónak is egy a vége, ezt a fiókot és a jelszavát használja az operációs rendszer a következő szervizek futtatására:

• DHCP Client
• Distributed Transaction Coordinator
• DNS Client
• FTP Publishing Service
• License Logging
• Performance Logs and Alerts
• Remote Procedure Call (RPC) Locator
• Simple TCP/IP Services
• Windows Media Services

DHCP Client (DHCP ügyfél)

• A szerviz rövid neve: Dhcp
• Az alkalmazás neve: dhcpcsvc.dll (svchost.exe)
• Függés: AFD Networking Support Environment, TCP/IP Protocol Driver, IPSEC Driver
• Függesztés: WinHTTP Web Proxy Auto-Discovery Service
• Porthasználat: TCP: 68; UDP: 67, 68, 1029
• Alapértelmezett indítás: automatikus

A DHCP ügyfél neve kicsit félrevezető, anno furcsa is volt, hogy miért is fut automatikusan a fix IP címmel ellátott szerveren ez a szolgáltatás? Ám aki leállítja, annak szintén fura, vagy inkább megrázó élményben lesz része, mivel a DHCP szerverrel való mindennemű kapcsolattartás mellett az IP címek regisztrálását és DNS adatok frissítését is ez a szerviz intézi. Ez a folyamat a rendszerindítás után következik, például egy DHCP kliens gépnél rögtön a DHCP adatok megérkezése után, de néhány más esemény is kiválthatja, úgymint:

• a kliens IP címének hozzáadása, megváltoztatása vagy törlése,
• az IP cím élettartamának változása (pl. a gép újraindítása) vagy az TCP/IP konfiguráció újraépítése (ipconfig /renew),
• a kliens adatainak manuális frissítése a dinamikus DNS engedélyezése esetén (ipconfig /registerdns),
• tagkiszolgáló előléptetése tartományvezérlővé.

Ha a szervizt leállítjuk, a fentiek értelmében nem lesz eredményes kapcsolatunk a DHCP szerverrel (ergo muszáj manuálisan konfigurálni a TCP/IP-t, vagy jön az APIPA), és a dinamikus DNS frissítés sem fog működni. Ha a gépünk DNS szerver is egyben, akkor ilyenkor a jól ismert zóna eltávolítást és visszaállítást sem tudjuk alkalmazni (net stop/start netlogon). És még sorolhatnánk... Ha esetleg le is tiltjuk, akkor a kapcsolódó (az előző számban tárgyalt) WinHTTP Web Proxy Auto-Discovery szolgáltatás sem fog rendelkezésre állni. De nem éri meg kézi indításúra állítani sem, mert (ellentétben néhány másik társával) ez a szerviz nem fog elindulni automatikusan ha szükség lesz rá.