Osztalgia - Egy tragikomikus film sikere egy évtizeddel a fal ledöntése után
Kormos Edit
2003/11/30 09:59
4250 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az "ossi" a mostani német szóhasználatban az egykori NDK, a "wessi" pedig a volt nyugat polgárát jelöli. Az "Osztalgia", a kommunista rezsim iránti gondolkodás megváltozásának elnevezése, egyik meghatározó alapja valószínűleg egy tisztább kép kialakításának vágya.

Goodbye, Lenin!

A film cselekménye röviden elmesélhető: 1989 őszén, a fal lebontása előtt röviddel Kernerné egy kelet-berlini utcán szívinfarktust kap, és kómába esik, és átalussza a rendszerváltást, egyesítést. Mire 1990 nyarán magához tér, az NDK már eltűnt.
Fia, Alex attól fél, hogy mamáját felizgatnák a változások, és az újabb szívrohamot már nem élné túl. Ezért úgy dönt, a lakásból kimozdulni nem tudó asszonynak a hálószobában visszaállítja az egykori NDK-t.
A feladat azonban nem is oly könnyű: a keletnémet termékek eltűnnek a boltokból, a szemben lévő hát falán Coca Cola plakát jelenik meg és a mama híradót, akar nézni.
A film azonban jóval több ettől a cselekménytől. Nevetés és könny változó hangulatok, eltűnő és új szimbólumok, személyes történelem és világtörténelem bonyolult szövete.

A látvány

Vannak iskolát teremtő filmek, melyek látványvilága könnyen azonosítható, egyedi. Ilyen a Mátrix, melynek lassított felvételei utánzásra csábítanak. Vannak filmek, melyek a megszokott képi eszközöket használják, és mégis sokáig nem felejthető képsorokat asszociálunk velük kapcsolatban. Ez a film is ilyen: az égen átúszik egy hatalmas Lenin szobor, amely lassan imbolyog a helikopter drótkötelén.
A jövőben játszódó katasztrófafilmek gyakori eleme a törmelék alól kilátszódó Szabadság-szobor, az óceán felszíne alatt lévő felhőkarcolók. Egy olyan múlt emlékei, melyek még felszínre kerülhetnek. Az égen lassan búcsút intő Lenin más kategória. Feloldódik az ég kékjében, miközben eltűnik az óriásreklámokkal teletűzdelt panelfalak mögött. Valami szörnyű nagy alak, mely felejthető.

A humor

Jellem- és helyzetkomikum példái könnyen azonosíthatók a filmben. Az NDK-s világ régi szakijai könnyen felismerhetők kék egyenruhájukról, rosszkedvükről, Simson motorkerékpárjukról, Trabantjukról. Az új világ ügyes mesterei színes munkahelyi ruházatot viselnek és jókedvűek. Hogy majdnem ugyanazokról az emberekről van szó?
A visszaidézett világ úttörői régi dalaikat éneklik, és szívesen felkötik majdnem szemétbe dobott nyakkendőiket húsz márkáért. Mozgalmi dalok piaci alapon, ez az új nemzedék - keserű humor.
Aztán a mű-híradók: itt a pártállami idők nyelvi paneljai uralják a terepet. A cselekmény során már megismert helyzethez célnak megfelelő szöveget rögtönöz a főhős rendezői babérokra vágyó barátja. "Duplafenekű" üzenet: a szemednek se hihetsz.
A filmben újraértelmezett "virtuális valóság" csúcsa, a közkönyvtárban mindenki asszisztál az NDK "új miniszterelnökévé" kinevezett űrhajós hasonmás politikai beszédéhez. A beszéd poénja: felelős politikus is "mondhatta volna".

Tegnapi és mai jelképek

Spreewald uborka, Globus borsókonzerv, Kaffe-Mix Gold kávé, Trabant, Wartburg, mint földhözragadtabb jelképek állnak szemben a Coca-Cola, BMW, Mercedes, Burger-King fogyasztói szimbólumokkal. A főhős, hogy anyja kedvenc NDK-s márkáit fogyaszthassa, átragasztja az üvegeket szemétből kiszedett címkékkel.
Átragasztott címkék, azonos üvegek, azonos tartalom. Megdöbbentő gondolatsor, akárcsak a késve előkerült pénz, amely már nem váltható át össznémet márkára. Egy élet munkája vált értéktelenné.
A hajdani sikerpropaganda: az első német űrhajós, a gyerekkori emlékek: "Frici" a bábfilmek űrhajósa, a hatalmas reklámléghajó, a lebegő Lenin-szobor, és az ezermester űrhajómodellel kilőtt hamvak a levegőben. Űr, szabadság, szárnyalás - mennyi változatban!

Ami mögötte van

A film első képsoraiban, a tüntetés jeleneteiben bujkál a félelem. A Stazi, az erőszak, a teherautókkal begyűjtött tüntetők, a gumibot és a gyomorszájas ütés véres valóságot idéz. Az anya panaszlevelei a korabeli, némiképp eltűrt "lázadást" jelenítik meg. A konfekcióruházat hiányosságait ostorozó levél, "kicsi és szögletes emberek-re való a ruha", a kötelező és egyforma gondolkodás, az egypártrendszer idejét idézi. Aztán hirtelen átvált a jelen bírálatává is: "Némi kis átalakítással jó lesz az Ottó-katalógusnak is.". A régi politikai konfekciót a fogyasztói társadalom "konfekciója" váltja fel. A privát történelem egybefonódik a közös történelemmel. Ahogy az anya az NDK-ban látta élhetőnek életét, kötelékek és ellentétek között, úgy a magánéletben a szeretet és a hazugságok egyvelegében él a család. Az apa "nyugaton" maradt, és ez olyan mintha meghalt volna. Családi dráma politikai nyomásra.

Anno "a fal után"

A berlini fal hamar jelképpé vált. A két Németország határán felhúzott beton-, szögesdrót-határ a "vasfüggöny" legkönnyebben vizualizálható formája volt. A rendszerváltás, a német egység oly gyorsan rohant át hétköznapjainkon, hogy szinte fel sem tudták dolgozni a művészek.
Ez a film egy jól sikerült visszanézés, megtekintése és feldolgozása ajánlott irodalom, történelem és társadalomismeret órán. Sajátos csavarral egymás mellett futtatja a múltat és jelent. Magunkat láthatjuk benne, és mégis kívülről nézhetjük mindennapjainkat, történelmünket.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten