Angliában természetes, hogy a gazdag szülők már a kisbaba megszületésekor gondoskodnak arról, hogy ha majd eléri a megfelelő kort, biztos helye legyen egy jó nevű iskolában, ahol nyelveket tanulnak, és személyre szóló program szerint képzik őket. Cambridge-ben egy szemeszter is egy vagyonba kerül. Ma már sajnos Magyarországon is milliókban mérik egy diploma árát, amit a felsőoktatásban tanuló diákok fele kénytelen a családi kasszából fizetni, annak ellenére, hogy négy-öt éve azt ígérte az akkori vezetés, hogy az első diplomát minden fiatal ingyen szerezheti meg Magyarországon. Erre azonban még várni kell. A külföldi tanulmányút ma még kevesek privilégiuma, de azért bővülnek a lehetőségek. Két Rómában tanuló diákot kérdeztünk meg a tapasztalatairól.
Balogh Melinda és Nagy Zsolt egyaránt imádja Olaszországot és a kihívásokat. Megpróbálnak úgy élni, mint az olaszok. Melinda minden reggel egy közeli kávézóban issza meg a capuccinóját, közben újságot olvas, beszélget. A pincérek ismerik a nevét, a légkör családias. Nem adná semmiért ezeket a reggeleket. Nyáron diplomázott olasz szakon, az ELTE-n, most pedig a doktori képzésen van. Három hónapig itt kutathatja az újlatin nyelvészet forrásait. Nagy Zsolt: Ez a szakmai ártalom, vagy, hát még a be nem fejezett egyetem, vagy muszáj rajzolni, mert építészmérnökként, így az ember mindig késztetést érez arra, hogy mindent, amit lát, azt megörökítsen.
Nagy Zsolt építésznek tanul, szakmai ártalom, hogy minden szép palotát lerajzol. Úgy véli, otthon, a Műszaki Egyetemen kiváló képzést kapott, aminek itt is nagy hasznát veszi. Ugyanis megtanították gondolkodni. Ennek egyik fontos eleme a rajztanítás ( belső térlátás miatt), hiszen egyébként a rajzolás könnyebb és pontosabb lenne számítógép segítségével. Elsősorban nem a szakmát jött tanulni, hanem a nyelvet.
Ők most a Római Magyar Akadémián laknak, de a diákok nagy része csak addig lakhat itt, amíg nem talál albérletet. Ami nagyon nehéz, és nagyon drága. Kollégiumról nem is álmodhatnak. Szerencsére az olasz diáktársak szívélyesek, sokat segítenek az albérlet-keresésben. Sokszor a véletlenek múlik, hogy ki milyen országba kerül, bár mindenki igyekszik olyan országba menni, amelynek a nyelvét valamilyen szinten beszéli. De az is előfordul, hogy az dönt, van-e még valahol üres hely. Nagy Zsolt Erasmus ösztöndíjjal jött, amelyet egyetemközi kapcsolatoknak köszönhet. A Műszaki Egyetemnek kiváló kapcsolatai vannak még a dán, spanyol, finn, német és osztrák egyetemekkel. Mindenhova próbálnak embereket küldeni, hogy kihasználják az uniós támogatásokat.
Ez nem mindig könnyű, nincs nagy túljelentkezés, aminek az az oka, hogy ez akkor is sokba kerül, ha támogatott ösztöndíjról van szó. Az erasmusos hallgatók, ha jól tudom, mindenhol Magyarországon, 250 eurót kapnak havonta, ami például az itteni olaszországi megélhetésre egyáltalán nem elég. Még egy olcsó szállásra sem. Márpedig sok szülő nem engedheti meg magának, hogy fedezze a külföldi megélhetés költségeit. Mindketten úgy vélik, hogy minden nehézség ellenére is nagy lehetőséget kaptak az élettől, amit ki kell használni, hiszen a nyelvtanulás a jövendő pályájukon segíti az érvényesülést, ráadásul mindez jó kaland.
