Kocsis Zoltán 1952. május 30-án született Budapesten. Immár hagyomány, hogy születésnapján minden év május 30-án koncertet ad, melynek teljes bevételét - élete végéig - a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel. 1957 óta, ötéves korától zongorázik. Nem meglepő hát, hogy a tehetséges gyermek útja a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-zeneszerzés szakára vezetett. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként folytatta.
Tizennyolc esztendős, mikor megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, s ezzel elindult nemzetközi karrierje is. Mondhatnánk, ekkor lép be a világ koncertéletébe, de talán jobb szó lenne rá, a "berobban", hiszen ettől a pillanattól fogva egymást érik a meghívások, felkérések a legkülönbözőbb kontinensekről. Kocsis bejárja a világot, s huszonöt éves korától már olyan külföldi "sztárzenekarok" vendégszólistájaként bukkant fel, mint a Berlini Filharmonikusok, a Royal Philharmonic Orchestra, a Bécsi Filharmonikusok vagy a Chicagói Szimfonikus Zenekar. Nem kisebb név, Szvjatoszlav Richter hívta meg fesztiváljára, s játszottak négykezest több koncertjén is.Kocsis a magyar zenei élet számos nagyságával is együtt alkotott: így Kurtág Györggyel, a kortárs zene e kiemelkedő egyéniségével termékeny alkotói munkát folytatott, de nem feledkezhetünk meg Ránki Dezsőről sem, akivel sokáig összefonódott a fiatal Kocsis neve koncertek plakátjain csakúgy, mint lemezborítókon. 1983-ban pedig Fischer Ivánnal közösen megalapították a Budapesti Fesztiválzenekart.
Alig néhány év múlva már nemcsak szólistaként, de karmesterként is feltűnt a színpadon, s mellette komponált. Rengeteg hangfelvételt készített eddigi élete folyamán olyan lemezcégeknél dolgozott, mint a Hungaroton, Denon, Nippon Columbia, Phonogram vagy a Quintana, jelenleg pedig a Philips Classics exkluzív művésze. Ez utóbbi cégnél vette lemezre Bartók összes zongoraművét. Állandó vendége a legrangosabb zenei fesztiváloknak, rendezvényeknek Edinburghban, Párizsban, Tours-ban, Luzernben, Salzburgban, Prágában vagy Mentonban. Koncertkörútjain karmesterként és szólistaként is kimagasló szakmai és közönségsikert arat.Külhoni elismerései közül kiemelkedik a 2004 januárjában odaítélt életműdíja, melyet a cannes-i Midemen vehetett át. Itt kapta meg továbbá a francia kulturális minisztertől a művészeti érdemrend lovagi fokozatát, melyet a francia zene népszerűsítése érdekében végzett kimagasló munkájáért és egész muzsikusi tevékenységéért vehetett át.
1997 óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója. (Akkoriban, mikor felvette címét még Állami Hangversenyzenekar volt a neve.) S 2005-ben immár másodszor is megkapta a Kossuth-díjat. Az indoklás szinte művészi mottója is lehetne: "a magyar zenei élet korszakos jelentőségű megújításáért, az előadó-művészet értékrendjének gyökeres megváltoztatásáért és mércéjének magasra emeléséért, megalkuvást nem ismerő nagyszerű karmesteri és zongoraművészi tevékenységéért".
