Picasso
2004/05/26 09:42
3869 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A festészet fenegyereke, hiszen aki a képzőművészet terén lázadni akar, őt veszi alapul. Titka megfejthetetlen, őt jellemző felsorolásokkal is csak körülírni lehet, de megfejteni nem. Azt azonban mindenki tudja, hogy a szebbik nemért legalább annyira rajongott, mint a festészetért.

A modern művészet példaképe, a XX. század egyik legmeghatározóbb művészegyénisége Pablo Ruizy Picasso néven született Málagában, 1881. október 25-én. Apja, Joisé Ruiz Blasco festő és rajztanár volt, s a legenda szerint, amikor felfedezte fia kivételes tehetségét, átadta neki palettáját és ecsetjét, és soha többé nem volt hajlandó festeni. Tény ugyanis, hogy a kis Pablo korán és szívesen fejezte ki magát a képzőművészet által. Már gyermekkori naplóját is rajzokkal illusztrálta. A család 1891-ben La Corunába költözött, és minden erejüket Pablo tehetségének kifejlesztésére fordították. A fiú első kiállítását 13 éves korában rendezték.

Joisé Ruiz Blasco 1895-ben a barcelonai művészeti akadémia tanára lett, így természetes volt az is, hogy két évvel később fia is ebben az intézményben képezte magát. Bár ez a tanulmányi idő nem tartott sokáig, hiszen az ifjú zseni rövid időn belül elhagyta az akadémikus szellemű intézményt, mert többre tartotta azt az időt, amelyet legjobb barátja társaságában töltött tájképtanulmányokkal 17 évesen, skarlátja miatt egy kis faluba elvonulva. Azt követően pedig a nagyvárosi élet sűrűjébe vetette magát. Éppen betöltötte 19. évét, amikor a művészetek európai fővárosába, Párizsba érkezett, ahol alaposan meg is vetette a lábát. Lenyűgözte a hely fantasztikus hangulata, és lenyűgözték a francia nők is.

Anyja családi nevét, a Picasso művésznevet 1898-ban vette fel, s hamarosan megnyílt első barcelonai kiállítása is. Ezután a párizsi világkiállításon állították ki egy festményét, s Pablo két hónapig időzött a francia fővárosban. Sokszor megfordult a Prado képtárban Velázquez, el Greco és Goya műveit tanulmányozva, és Van Gogh és a metropolis művészeti élet hatása alá került, s 1901-04 között - kék korszaka idején - felváltva élt Párizsban és Barcelonában, buzgón festve a szegények és elesettek világát. Gyakran időzött a barcelonai Négy macska kávéház művésztársaságában is, ekkor újságillusztrációkkal és rézkarcok készítésével is foglalkozott.

Apollinaire-rel kötött barátsága hatására 1904-ben végleg Párizsba költözött, és koldusokat, prostituáltakat, cirkuszi artistákat festett (Leány a labdán, Mutatványos család). Ekkor élte rózsaszín korszakát, ez a szín uralkodott palettáján, s a szobrászat is ekkoriban keltette fel érdeklődését. Gertrude Steinnel, a műgyűjtő írónővel kötött barátsága miatt gyakran megfordult annak híres párizsi szalonjában, ahol sok futó kaland után végre az igazi szerelem is rátalált. Fernande Olivierre annál a szökőkútnál lépett az életébe, ahová gyakran járt festeni, s ő persze azonnal a lakására invitálta a lányt, "tárlatvezetésre". Fernande modellje lett Picassonak, s elviselője a zseni szeszélyes életének. Hét év után azonban Picasso elhagyta Fernande-t, aki 1933-ban megírta erről az időről szóló emlékeit.

A széttöredezett síkjaival, maszkszerű arcaival nagyon provokatív, a női test brutális ábrázolásaként emlegetett Avignoni kisasszonyok című korszakalkotó képén 1906-tól dolgozott, de éveken keresztül nem merte bemutatni. 1911 nyarán megismerkedett Eva Gouellel, akit - bár eredeti neve Marcelle Humbert volt - egy korabeli sláger nyomán csak Ma Jolie-nak hívott. Négy boldog év után Eva meghalt. Emlékére Picasso megfestette a bús bohóc, Harlekin figuráját.

1912-ben műveiben megjelent a kollázs, a valóság és illúzió határán egyensúlyozó síkbeli, három dimenziós ábrázolás. Az I. világháború szétszórta a Párizsban kialakított baráti kört, de Picasso Párizsban maradt, és Erik Satie zeneszerző révén Jean Cocteau társaságába került, akinek kérésére 1917-ben látványtervet és jelmezeket készített egy balett előadáshoz, mely ugyan csúfos kudarccal zárult, de ez cseppet sem érdekelte az újra szerelembe esett festőt. A társulat egyik balerinája, Olga Kohlova ejtette rabul szívét olyannyira, hogy a légies szépséget még Nápolyba, Pompejibe, Barcelonába és Madridba is képes volt követni. Megrögzött agglegény életétől 1918-ban vett búcsút, amikor feleségül vette a balerínát. A házassággal megnyíltak az arisztokrata társaságba vezető ajtók is, ami egy ideig nagyon lelkesítette Picassot, de a varázs néhány boldog év után nemcsak a társaság, - de a feleség iránt is megszűnt, s a művész 1935-ben végleg elhagyta asszonyát. (Még halálos ágyán sem látogatta meg).

1927 egyik hideg januári délutánja újra megdobogtatta a festő szívét. Az alig 17 éves Marie-Thérése Walter ugyanis épp a párizsi metróra várt, amikor találkoztak. Ebben az időben kezdett el a festészet mellett szobrokat is készíteni, vasból, fémlemezekből és gipszből alkotott plasztikákat, melyekhez ihletője Marie-Therese Walter volt. 1935-ben született meg lányuk, Maya. De Picasso-ból nem vált gyakorló apa, hiszen meg sem várva a pici első születésnapját elköltözött, hogy új szeretőjével, Dora Maar jugoszláv fotóssal éljen.

Következő szerelmével Alain Cuny francia ismertette össze egy vendéglőben, 1943-ban. Francoise Gilot, a 21 éves ifjú festőnő lett Picasso új társa, akivel 1946-ban a Földközi-tenger partjára költözött, s aki két gyermekkel ajándékozta meg a művészt. Pablo akkoriban készített műveit a megtalált boldogság, az életöröm, a klasszikus hagyományokkal és a mediterrán gyökerekkel való azonosulás jellemzi. Ez a szerelem 1953-ban fejeződött be, amikor Gilot két gyermekével együtt elhagyta a dühöngő Mestert. 1964-ben pedig megjelentette nagy botrányt kavaró "Életem Picassóval" című könyvét, amelyből később film is készült. Nálunk, "Túlélni Picassót" címmel volt látható a mozikban. A "túlélés" nem csak érzelmileg, de szakmailag is érthető volt, hiszen a könyv megjelenése után a mester mindent megtett Gilot karrierjének tönkretételéért, s még közös gyerekeikkel, Claude-dal és Palomával sem volt hajlandó találkozni. Picasso 1961-ben Jacqueline Roque keramikusnál vigasztalódott, aki kései éveinek lett a múzsája. A fiatal nő tulajdonként kezelte a mestert, ritkán és csak rövid időre engedett be hozzá látogatókat, még Picasso gyermekeit, unokáit is.

A XX. zseniális művésze 1973. április 8-án hagyta itt kalandos életét. Örök nyugalomra a Vauvenarguel-kastély kertjében helyezték. Múlt év októberében - a művész örököseinek segítségével - Malagában Picasso-múzeumot nyitottak, melyet János Károly spanyol király avatott fel ünnepélyes keretek között. A 200 millió dollár értékű anyag a harmadik legnagyobb Picasso-tárlatnak számít a párizsi és a barcelonai után. 204 alkotást, festményeket, rajzokat, szobrokat, kerámiákat, metszeteket tartalmaz, mely műveket a festő menye, Christine Ruiz-Picasso, és unokája, Bernard Ruiz-Picasso adományozott a múzeumnak. A múzeumnak a malagai XVI. századi Buenavista palota ad otthont, amelyet a célnak megfelelően alakított át Richard Gluckman amerikai, valamint Isabel Camara és Rafael Martin Delgado spanyol építész. A múzeum Picasso szülőházának közelében található.

Képek forrása

  • aphorismen-archiv.de
  • christiangg.eresmas.com
  • http://www.baeckerei-gehr.de
  • http://www.icarodigital.com.
  • biografieonline.it

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten