Várhatóan januárban nyújtja be az Oktatási Minisztérium az Országgyűlésnek azt a módosító javaslatot, amely pontosítja a tanárok titoktartására vonatkozó előírásokat. A módosítás lényege, hogy ha a pedagógus úgy látja, a birtokába jutott információ kiadásával a diák nem kerül hátrányos helyzetbe, akkor azt a tanuló írásos felhatalmazása nélkül is elmondhatja a szülőnek. A tárca hangsúlyozottan nem az ellenzék támadásai, illetve a nemrégiben indult aláírásgyűjtési akció miatt változtat álláspontján, hanem a törvény szövegének értelmezése miatt kialakult vitákat látva kíván pontosítani a szabályozáson.

Mint arról néhány hónapja beszámoltunk, a közoktatási törvény júniusi módosítása értelmében a pedagógusokat szeptembertől titoktartási kötelezettség terheli a tanulóval kapcsolatos minden olyan információt illetően, amelyről hivatásának ellátása során szereznek tudomást, de nem a diák tanulmányaival kapcsolatos. A titoktartási kötelezettséget a pedagógus csak abban az esetben szegheti meg, ha a tanuló ez alól írásbeli felmentést ad. A jogalkotók szándéka szerint titoktartási kötelezettség lehetővé teszi, hogy a tanulók és a pedagógusok között bizalmi viszony alakuljon ki, ez pedig biztosíthatja az egyes gyerekekkel kapcsolatos, egyébként nehezen feltárható problémák megismerését.

A titoktartás ellen nemrégiben a Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete (MANTE) indított országos aláírásgyűjtő akciót, de korábban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, az oktatási jogok biztosa és a Magyar Katolikus Püspöki Kar, valamint a Fidesz is felemelte szavát a rendelet ellen. A törvény bírálói aggályosnak tartották, hogy ha egy fiatalról kiderül, hogy kábítószer-élvező, tanára arról csak az illetékes hatóságokat tájékoztathatja, beleegyező nyilatkozat híján viszont a szülőket nem értesítheti. A törvény az ellenzők szerint ezzel nemcsak a szülőket korlátozza alkotmányos jogaik gyakorlásában, de akár veszélybe is sodorhatja a gyereket azáltal, hogy a titoktartási jogviszony feletti uralmat a döntés meghozatalára adott esetben még éretlen tanuló kezébe helyezi.

A törvénymódosítást ért támadások kivédése, illetve a tévhitek eloszlatása érdekében az Oktatási Minisztérium szeptember 25-én kiadott tájékoztatóban értelmezte, illetve finomította a jogszabály szövegét. A titoktartás eszerint csak a bizalmas, családi ügyekkel kapcsolatban kötelező, a tiltott magatartás azonban - például bűnözés, drogozás - továbbra sem tartozik a személyes adatok körébe. Bizalmas információról a magyarázat szerint akkor van szó, ha például a diák tanácsért fordul pedagógusához, mert - mondjuk - szeretne leszokni káros szenvedélyéről, vagy teherbe esését követően nem tudja eldönteni, mit tegyen.

Mindkét fenti esetekben a tanár ítélheti úgy, hogy diákja egészsége veszélyben van, és értesítheti a családot, ám - ha a tanuló bizalmát többre értékeli - a megfelelő segítségnyújtás mellett titokban is tarthatja az értesülést. Magyarul: ha a diákot kábítószerezésen, dohányzáson vagy italozáson érik, az fegyelmi vétségnek számít, amiről tájékoztatni kell a szülőket. Ha viszont a diák maga meséli el tanárának, mit követett el, és segítséget kér, akkor az információt bizalmasan kell kezelni.

A jogalkotók magyarázata szerint a legmintaszerűbben viselkedő tizenévesekkel is előfordul, hogy - különböző aggályok miatt - nem akarják megosztani gondjaikat szüleikkel, ezért indokolt, hogy lehetőségük legyen dönteni arról, szeretne-e beszélni ezekről a pedagógusnak, illetve, ha igen, eljussanak-e a problémával kapcsolatos információk a szüleihez. A pedagógus felelőssége természetesen mindkét esetben nagy: neki kell eldöntenie, hogy adott esetben melyik a leghelyesebb megoldás.

Az általunk megkérdezett diákok meglepően tájékozottak voltak a titoktartási kötelezettséget illetően, legtöbben tudtak a rendelkezés létezéséről, sőt - elmondásuk szerint - szóvá is tennék, ha valamelyik oktatójuk megszegné az ezzel kapcsolatos újdonsült szabályokat. A tanulók szinte mindegyike ugyanakkor úgy látja, hogy a jogszabály inkább azoknak kedvez, akik nincsenek túl jó viszonyban a családjukkal, normális esetben ugyanis mindegyikük szüleihez, családtagjaihoz, illetve barátaihoz fordulna bizalommal. A felső tagozatos, illetve középiskolás válaszadók azonban szinte egyhangúan állították: akadhatnak olyan esetek, amikor jól jön, ha néhány gondjuk (ügyük) bizony nem jut a szülők fülébe.