Brazíliában élt

A felfedezésről a Science tudományos folyóirat adott hírt július 19-i számában. A hírből kiderül, hogy a taréjos igen ügyes halász volt. Tavak, folyók, mocsarak mentén élt - ezekben akkoriban, amikor a kontinensek kezdtek egymástól elválni és távolodni, nem volt hiány. A halakat röptében lecsapva kapta el és a taréj ilyenkor kiegyensúlyozó szerepet játszott.

Felrepüléskor erélyes nyakmozdulattal vette fel újra a kedvező aerodinamikai helyzetet. Ennek a nyaknak nagyon robusztusnak kellett lennie, hogy a másfél méteres fejet felemelhesse. De a taréj funkciója nemcsak az élelemszerzéssel függött össze. Elsősorban arra szolgált, hogy hűtse a trópusi vizek feletti alacsony repülés során felhevült állatot. A taréj ugyanis tele volt barázdákkal, amelyek a hűtést biztosító véredényeknek adtak helyet.

A Connecticut állambeli Brigport egyetemének paleontológusa, Christopher Bennet, arról is meg van győződve, hogy a színes dísz a párosodás rituáléjában is nagy szerepet játszott. Kár, hogy pterosaurusunk, megismételhetetlen nagy bóbitájával együtt immár 65 millió évvel ezelőtt végleg eltűnt.

(gluck)