Kezdetek
A Toponárról való Rippl József igazgatótanító és Knezevich Anna Paulina legidősebb fiúgyermeke, József 1861. május 24-én született Kaposvárott, a Zárda utcában. A család Szentbalázson és Toponáron gyökerező elei földművesek, fával dolgozó mesteremberek - bár a családi krónika számon tartott egy horvát bán szépapát - jobbára szerény falusi környezetben éltek.
A négy Rippl fiú az elemi iskolát és az Államgymnasiumot is Kaposvárott végezte, rossz tanulók, s annál híresebb csínytevők voltak. Mindegyikükben volt valami különös szenvedély; néprajzi érdekességek gyűjtögetése, muzsikálás, rajzolgatás, a jövőre nézve határozatlan serkentések. József számára különösen, hiszen választott mestersége, a gyógyszerészség, nagyon is kiegyensúlyozott, belátható pálya körvonalait sejtette.
Tanulmányait
befejezvén szülővárosában, a Schröder-féle Fő utcai patikában volt segéd, de megfordult Pécsett is. Nyugtalan kíváncsisága aztán mégis félresodorta az unalmas medicináktól. Pestre ment a Czukor utcai Iparművészeti Rajziskolába, ahol dr. Vitéz néhány rajzára "kitűnő klasszifikációt" adott. Anyagi gondjaitól a Zichy úrfik melletti nevelősködése szabadította meg Kalksburgban és Szurdon, de minden pénzét a jezsuita intézet öreg rajzmesterének adta, aki jólelkű dilettantizmussal másoltatta vele a gipsz-figurákat.
Kalksburgból néha be tudott menni Bécsbe kiállításokat, képeket nézni.Egyik preceptor kollégája, Goltz Sándor ajánlotta be Liezen-Mayer Sándorhoz, aki ekkor a történeti festészet tanára volt a müncheni Akadémián. 1880 körül figyelme végképp a festészet felé fordult, természetes, hogy a művészi továbbfejlődés akkoriban egyetlen elfogadott lehetőségét nem engedte elfutni. 1884. január 11-én megérkezett Münchenbe, február 26-án már be is iratkozott az Akadémiára.
Művészi érlelődésének első három esztendejében a Naturklubot látogatta, a Herterich-féle élő modelles osztályon pedig Löfftz és Diez keze alatt dolgozott. Tartósan segítette Wagner Sándor is, aki szintén az Akadémián tanított. E korszakból ránk maradt rajzaiból megállapítható, hogy kitűnően elsajátiította az Akadémia csiszolt, precíz technikáját. Futólagos kapcsolata volt Hollósy Simonnal, a nagybányai kolónia későbbi megalapítójával, de érdekes módon nem hatottak egymásra.
Nyári, otthoni vakációja alatt festette meg 1886-ban Somssich grófék dunántúli birtokán első nagyméretű olajképét a Kékruhás Iány teniszütővel címűt. Életművében nem jelentős ez a kép, Centhon István szerint a kompozíciós érzék teljes hiányáról és szolid rajztudásról árulkodik.
Új művészet
Az új művészet születésének első szívhangjait figyelemmel kísérte. Forgatta a párizsi kiállítások katalógusait, reprodukciókból megismerte az impresszionisták képeit, akik már 1874-tői csoportkiállításokon mutatkoztak be. Várakozással vegyes kíváncsiság űzte végül 1887 tavaszán Párizsba, ahol ismeretség, barátok híján bekopogott Munkácsyhoz, hóna alatt java munkáival. Munkácsy befogadta, munkát, műtermet adott neki, gyakran magánál tartotta ebéden, meghívta estélyeire, ahol megismerkedhetett a párizsi művészvilággal, a politika érdekes embereivel.
A kezdeti párizsi nehézségekről sokat és szépen írt "Emlékezései"-ben. Két éven át festett Munkácsy modorában, aki ekkor Goupil, majd Sedelmayer követelései miatt kénytelen volt a kvalitást - nem készakarva persze - devalválni piaci sikerei érdekében. Rippl-Rónai maga is látta ezt, s bár szorgalmasan másolta mestere képeit, megalkuvásnak tartotta a háttérben való aprómunkát, és azt is látta, hogy Munkácsy a műkereskedelem kezén elvesztette "Düsseldorfban még oly erős eredetiségét".
Két év alatt teljesen megtanulta mestere stílusát, ezt 1888-ban Budapesten is bemutatott képe, az Egy játszma bezigue bizonyítja. Munkácsy környezete, otthonos, kényelmes műterme fogékonnyá tették az enteriőr-problémák iránt. Ez az inspiráció aztán, összefonódva a személyes érdeklődéssel, élete végéig hatékony lesz számára. Rippl-Rónai festői szemlélete ekkor már az impresszionisták problémáihoz állt közelebb. Elég ennek bizonyítékául egy leírásából idézni: "Halvány rózsaszínű, finom arcélű, aranysárga hajú hajadonka volt ez, hosszú hattyúnyakkal, egy kicsit dekoltáltan, fekete blúzban." Munkácsyné colpachi rokonlányát írta így le, festményein később gyakran feltűnnek a finom női arcok, hamvas, szép színek.
Munkácsy barátsága biztosította az első sikereket, a műkereskedők, ha nem is keresték, de megfizették képeit, melyeket mestere modorában, jellegzetes, szálkás színfelhordással festett. Házassága, barátai azonban a legújabb művészeti megmozdulásokat sejtették meg vele. Felesége, Lazarine Baudrion s barátja, a skót féldilettáns James Pitcairn Knowles döntő hatással voltak művészi továbbfejlődésére.
A Pont Avenba látogatás nem a véletlen műve volt. A század utolsó harmadának különös festészeti poétikája született meg e tengerparti kisvárosban, amely Rippl-Rónai számára a munkácsys modor bűvköréből való szabadulást is jelentette. Első valóban egyéni képe, az 1889-es Nő fehérpettyes ruhában.
Korszakok
1892-ben Neuilly-be költözött, itt alkotta az ún. "fekete korszak" képeit, melyekre leginkább stilizáló tendencia nyomta rá bélyegét. Többször hazalátogatott szülővárosába, ebben az időszakban Andrássy Tivadar felkérésére szecessziós stílusú bútorokat, illetve iparművészeti tárgyakat tervezett. 1897-ben a párizsi Bing-galériában állított ki. 1902-től Kaposváron élt, ahol a colorit szerepét hangsúlyozó, kisvárosi életet bemutató, finom képeket festett. Ebből az időszakból származik a híressé vált Piacsek bácsi sorozata.
Pasztell
Egyre gyakrabban él a pasztelltechnikával. Kiállításokat rendez, az átütő sikert az 1906-os Könyves Kálmán Szalonban rendezett kiállítás jelenti. Ekkor a Kaposvár melletti Róma-villába költözik, itt alakítja ki egyéni, ún. "kukoricás" stílusát, melyet a pointilizmussal rokon előadásmódot, melyet tarka színek jellemeznek.
Ebből a korszakból egyik jelentős képe a Lazarine és Anella, 1910-ből. Késői korszakában az impresszionisztikus pasztellképek mellett drámai önarcképeket és íróportrékat festett. Művészete egyesítette a francia posztimpresszionizmus színkultúráját és a szecesszió dekoratív vonalkultuszát.
