A kezdetek

A jubileumi műsorral ünnepelt születésnap 30 éves előzménye azzal kezdődött, hogy Bódi Árpád, ma már nyugalmazott igazgató-helyettes Veszprémből Székesfehérvárra érkezett. Az ő kezdeményezésére indult el népzenei oktatás az iskolában. Kezdetben a vonós felállást - hegedű, brácsa, nagybőgő - tanították, ez a Tilinkó zenekar segítségének köszönhetően nagyon hamar kibővült a citera, tekerőlant és cimbalom hangszerek oktatásával. Napjainkban az alábbi népi hangszerek tanítása folyik: népi ének, furulya, klarinét, tárogató, duda, hegedű, brácsa, bőgő, cimbalom, tambura, citera, tekerő. A különféle hangszerek oktatása az elmúlt években sokszor a tanári gárda összetételétől is függött, dudatanítás például csak két éve van, mert akkor érkezett az iskolába olyan tanerő, aki ezt a feladatot képes ellátni.

Az első növendékek

Kik és miért?

Az alapfokú zeneoktatásba 6 és 22 év között várják a tanulókat. A szakközépiskolában 14 éves kortól az általános iskola elvégzése után tanulhatnak a fiatalok. A Hermannba Varró János tanár úr elmondása szerint, egy kicsivel több leány jár, mint fiú. Az érdeklődést és a kíváncsiságot a népzene iránt nem feltétlenül a családból hozzák a gyerekek, sokakat az óvodai élmények, a hangszerbemutatók, koncertek irányítanak az iskola felé, ahol a közösségi élmény megadásával igyekeznek pluszt nyújtani a gyerekeknek, nagy hangsúlyt helyeznek a közös zenélés örömére.

Változó divatok

A Varró tanár úrral való beszélgetésem során szóba került, hogy miként változott a népzenében a divat és a hozzáállás a 30 esztendő alatt. Érdekes dolgokra világított rá ezzel kapcsolatban - mikor a képzés elindult, akkor az Állami Népi Együttes hatása nagyon érezhető volt. Ők akkoriban erősen megkoreografált műsorokkal, sok zenésszel álltak színpadra. Ebben követte őket az együttes. Napjainkban már nehéz nagy zenekarokat összehozni és a szokások is megváltoztak. 3-4 fős bandákba állnak össze a zenészek és a koreográfiára már nem helyeznek olyan nagy hangsúlyt, mivel a színpadról egyre inkább az utcára, szórakozóhelyekre és a hétköznapokba költözött a népzene. Sajnos a magyar médiákból (tisztelet a kivételnek) kiszorult a magyar népzene.

Népzenész utánpótlás

A város és a zenészek

A székesfehérvári ifjú zenészek sem csak az iskolában tudnak muzsikálni, a városban rendszeresen van táncház, a kisebbek játszóházakban találkozhatnak a népzenével. A város is kihasználja az intézmény adta lehetőségéket - ha delegáció érkezik a városba, akkor a Hermannosok húzzák nekik a magyar népzenét.
Mivel Székesfehérvár Fejér megyében, a Mezőföldön fekszik, nagy hangsúlyt fektetnek annak népzenéjének megismerésére is. De az egész történelmi haza területének dialektusait felhasználják: erdélyi, moldvai, gyimesi, felvidéki és délvidéki zenéket éppúgy tanítanak, mint bodrogközit vagy somogyit. Mindegyik egyformán érték, amit a gyerekek a közösségi zenélésen keresztül kapnak meg, onnan aztán egyéni beállítottság szerint vannak, akik a teljesen autentikus irányba mozdulnak, míg mások a manapság divatos világ- vagy jazz zenékbe építik be a népzenei hagyományokat.

Közös öröm

Mindenki örömére

Az alapvető cél a magyar népzene megszerettetése. A zeneoktatás során nem az az elsődleges irány, hogy művészeket neveljenek. Természetesen a kiemelkedő tehetségeket igyekeznek a zenei szakközépiskolában irányítani, ahonnan könnyen tudnak népzenei szakokon továbbtanulni – ez szerencsére nem ritka jelenség, ma már olyanok is tanítanak ott, akik a Hermannban kezdték a népzenét tanulni. Az iskola azt tekinti feladatának, hogy a gyerekek bátran nyúljanak a hangszerekhez, előbb megleljék benne saját örömüket, később pedig eljussanak olyan szintre, hogy másoknak is képesek legyenek örömet szerezni.

Az iskola honlapja