Nem kell megijedni! Igazából a Samba beállítása alig igényel több feladatot, mint amit egy felhasználónak el kell végeznie. Amire több időt kell fordítani, az maga a Windows hálózat, jobban mondva az a hálózati protokoll, amit a Microsoft a Windows gépek összekötéséhez használ. Ez a NetBIOS, amelyet az IBM tervezett még a nyolcvanas évek közepén, illetve kvázi ipari szabvánnyá tett. A NetBIOS érdekes megkötéseket tartalmaz, lévén idén lett nagykorú. Egyik szolgáltatása például a hálózatban található gépek nevének régebben NetBEUI vagy mostanában IP címmé alakítása. A név hossza ugyanis maximum 15 karakter lehet, és lehetőség szerint 7 bites karaktereket tartalmazhat (angol betűk, számok, néhány speciális jel), továbbá a kis és nagybetűk nincsenek megkülönböztetve. Másik érdekessége a név igénylése, amikor egy gépet keresve mindenkinek szóló (broadcast) üzenetet küld a protokoll (ezen azért változtattak, de erről majd később).
Első dolgunk tehát, hogy megválasszuk a kiszolgáló nevét. Ezt elmulasztva sem kell aggódni, mert ekkor a gép neve lesz a kiszolgáló NetBIOS neve, feltéve, ha alkalmas erre a célra (nem ütközik a megszorításokkal). Második feladatunk a munkacsoport megválasztása, amelyre ugyanazok a megkötések jellemzőek, mint a gépek nevére, ezt lehetőleg ne hagyjunk az alapértelmezett szövegen, mert akkor tagjai leszünk a WORKGROUP csoportnak, amelynek több millió (hanyagul beállított) gép is tagja... :)Lássuk akkor a Samba beállítását. Aki kicsit is turkált már a Windows gyomrában, annak ismerős lesz a beállításokat tartalmazó állomány, mivel nagyban hasonlít az .ini állományokra. Ez a fájl a smb.conf lesz, amelyet keressünk meg a szervernek használt gépen, és másoljuk át a tartalmát az smb.conf.orig állományba, ugyanis sok értékes magyarázatot találunk benne, ami később jól fog jönni, de most egy csupasz és egyszerű beállítással kezdünk. Amint átmásoltuk, töröljünk ki belőle mindent, és csak a következőket írjuk bele:
[global]
workgroup = ISKOLA
netbios name = SAMBA
guest ok = yes
read only = no
[teszt]
path = /tmp
Ezek után már csak el kell indítani a Samba-t, hogy kipróbálhassuk a működését. Ehhez egyes disztribúcióknál az smbd és az nmdb programokat kell elindítani, más esetben egyszerűen samba.sh start vagy rcsamba start lesz a helyes megoldás.Ha minden sikeres (márpedig miért ne lenne az, hiszen Murphy szabadságon van, akkor egy Windows elé ülve a Hálózatok ablakban tallózva meg kell pillantanunk az ISKOLA munkacsoportot, arra duplát kattintva a SAMBA gépet, majd azon duplát kattintva a teszt nevű megosztást. Ha kíváncsiak vagyunk a kiszolgálónk /tmp könyvtárának tartalmára is, akkor folytathatjuk még egy dupla kattintással, és ekkor látnunk kell néhány érdekes nevű állományt. Szüntessük meg ezt az áldatlan állapotot a Samba leállításával, mielőtt az élelmesebb felhasználóink elkezdik a DVD gyűjteményüket feltölteni a hirtelen előbukkant szabad helyre... Ha esetleg nem jelenne meg az új munkacsoport, vagy a SAMBA nevet nem látjuk benne, akkor először gyanakodjunk a Samba-ra, mert a Windows kliensek beállítása alapesetben tartalmazza a megosztások használatát, akkor is, ha azon a gépen nem tudunk megosztásokat létrehozni. Annyi azonban belefér, hogy egy másik kliensen is leellenőrizzük, mielőtt hibák után kutatva ízekre szednénk az ártatlan Samba programot
