Régebben azt a megoldást használták, hogy a hálózatba belépő gép elkiabálta magát (ún.: broadcast) "Van itt Józsi?" Ha egy bizonyos idő múlva nem kapott választ, akkor egyszerűen felvette a "Józsi" nevet. Ha kapott üzenetet, hogy "Igen, a hármas asztalnál!", akkor névütközés miatt nem tudott belépni a munkacsoportba. Ezek után minden egyes kérés során a gépek kénytelenek voltak kiabálni, keresve a másik gép szolgáltatásait. Kis hálózatok esetén tökéletesen működött a dolog, a gépek számának növekedése folytán viszont egyre nagyobb lett a hangzavar, vagyis a hálózat felesleges terhelése.
A probléma megoldása egy új szolgáltatás bevezetése lett, amelyet főtallózó néven neveztek. A NetBIOS hálózat gépei számára a főtallózó-szolgáltatás megszerzési módja a kocsmai fröccs megrendeléséhez hasonlít, vagyis mindig az kapja a nedűt, aki a leghangosabb. Ez lefordítva azt jelenti, hogy az operációs rendszer verziószáma (95, 98, NT4, 2000, XP), illetve feladatköre (elsődleges tartományvezérlő, WINS kiszolgáló, stb) szerint egy úgynevezett választást (vote) kell megnyernie annak a gépnek, amelyik főtallózó szeretne lenni.
Ha a hálózatunk nem tartalmaz legalább egy állandóan működésben lévő Windows operációs rendszerrel ellátott gépet, akkor a bevezetőben leírt jelenségekkel találkozhatunk. Ugyanis valamelyik gép lesz a hálózatunkban a főtallózó, egyforma rendszerek esetén az, amelyik a legtovább volt bekapcsolva. A többi gép a főtallózóhoz fordul, hogy megtudja egy-egy másik gép nevéhez rendelt címet. Ez egészen addig működik, amíg ezt a gépet a munka végeztével le nem állítja a felhasználó. Ekkor ugyanis a gépek hiába fordulnak az általuk ismert főtallózóhoz, amikor az már nem tud válaszolni. Új választást kell kiírni, amelyiket majd egy másik gép fog megnyerni, de az is csak addig fog főtallózóként működni, amíg be van kapcsolva.Ezt a problémát is képes áthidalni a Samba szerver. Mivel amúgy is folyamatosan be van kapcsolva, hiszen a felhasználóink dolgozni fognak rajta. Ehhez néhány beállítást kell eszközölni a [global] szakaszban:
os level = 66
local master = yes
Az első sor magyarázatához elég annyi, hogy ezzel a számmal tudjuk a választást "meghamisítani", amivel mindenképpen a Samba szerver lesz a helyi főtallózó. Minél újabb operációs rendszerek jönnek ki, annál nagyobb számot kell választanunk. Például a Windows NT Server 4.0 esetén ez a szám 33, ezért ennél nagyobb számot kell adni. Jelenleg a Windows 2000 és Windows XP kliens gépek miatt érdemes legalább ekkora számot beírni, de ha nagyobb, az nem baj. A 66 megfelelő kompromisszum lehet.
Ha a hálózat akkora kiterjedésű, hogy a munkacsoport vagy tartomány több alhálózatban is megtalálható, akkor a helyi főtallózó szolgáltatás kevés lesz, ezért a tartomány-főtallózó szolgáltatást is a Samba szerverre kell ruházni. Ugyanis a helyi főtallózók csak a saját tartományukban végeznek szolgáltatásokat, viszont rendszeres időközönként frissítik a saját listájukat a tartomány-főtallózó táblázata alapján. Ehhez szintén csak pár sort kell hozzáfűzni a [global] szekcióhoz: preferred master = yes
domain master = yes
Ezen beállítások után a hálózati rendnek helyre kell állnia, bár némi időnek el kell telnie, mire a hálózatban éppen mandátummal rendelkező gépek átadják munkájukat a Samba szervernek. Ha még mindig problémák vannak a tallózás körül, akkor gyanakodhatunk hálózati hibára is.
Auth Gábor
auth.gabor@enaplo.hu
