Commedia dell'arte színpadán használt maszk

Ez a művészeti irányzat legkorábban Itáliában jelent meg, majd Európa városiasodott területein jelentős hatást gyakorolt a színháztörténetben is. A reneszánsz hatására a világi elemek megerősödtek, vagyis a túlvilág témáiból az ember evilági élete lett a fő téma – s nem csak a bohózat területén. A világi elemek erősödését egyrészt a téma megújulás jelentette, másrészt pedig a világi szereplők számának, a technikai újdonságok iránti fogadókészségnek a növekedése is a változást jelezte. A világi színház iránti igény növekedését mutatja az antikvitás újrafelfedezése, a klasszikus latin és görög szerzők darabjainak színpadra állítása.Ez a művészeti irányzat legkorábban Itáliában jelent meg, majd Európa városiasodott területein jelentős hatást gyakorolt a színháztörténetben is. A reneszánsz hatására a világi elemek megerősödtek, vagyis a túlvilág témáiból az ember evilági élete lett a fő téma – s nem csak a bohózat területén. A világi elemek erősödését egyrészt a téma megújulás jelentette, másrészt pedig a világi szereplők számának, a technikai újdonságok iránti fogadókészségnek a növekedése is a változást jelezte. A világi színház iránti igény növekedését mutatja az antikvitás újrafelfedezése, a klasszikus latin és görög szerzők darabjainak színpadra állítása. A nézőtér és a színpad újra elkülönült és állandó helyen állt, ami lehetővé tette a bonyolultabb, perspektívát is érzékeltetni képes díszlet és technika alkalmazását. A drámai műfajokat – a társadalmi különbségeket is érzékeltető – eltérő külsőségek között állítottak színpadra: a tragédiáé előkelő palotát ábrázolt, mert a reneszánsz felfogás szerint tragédia csak a legfelsőbb körökben élőkről szólhat. A vígjáték szerényebb magánházat, a szatírjáték ligetet, erdőt, barlangot ábrázoló díszlet előtt zajlott.

A nézőtér és a színpad újra elkülönült és állandó helyen állt, ami lehetővé tette a bonyolultabb, perspektívát is érzékeltetni képes díszlet és technika alkalmazását. A drámai műfajokat – a társadalmi különbségeket is érzékeltető – eltérő külsőségek között állítottak színpadra: a tragédiáé előkelő palotát ábrázolt, mert a reneszánsz felfogás szerint tragédia csak a legfelsőbb körökben élőkről szólhat. A vígjáték szerényebb magánházat, a szatírjáték ligetet, erdőt, barlangot ábrázoló díszlet előtt zajlott.

Commedia dell'arte színpadán használt maszk A nézőtér is a társadalmi hierarchiát képezte le, hiszen a színpad közelében a szenátorok, előkelők ültek, s minél alacsonyabb társadalmi státuszú volt az előadást megtekinteni vágyó személy, annál messzebb ült. Mivel arra törekedtek, hogy a nézőtérről a díszlet egyformán jól látható legyen, ezért egyrészt nagyobb felületet foglalt el, másrészt nem félkör, hanem hosszanti irányban metszett ellipszis alakú térben foglalt helyet a közönség.A nézőtér is a társadalmi hierarchiát képezte le, hiszen a színpad közelében a szenátorok, előkelők ültek, s minél alacsonyabb társadalmi státuszú volt az előadást megtekinteni vágyó személy, annál messzebb ült. Mivel arra törekedtek, hogy a nézőtérről a díszlet egyformán jól látható legyen, ezért egyrészt nagyobb felületet foglalt el, másrészt nem félkör, hanem hosszanti irányban metszett ellipszis alakú térben foglalt helyet a közönség. A gyors színváltásokat tengelyen forgó keretek segítségével oldották meg és a díszlet-homlokzaton a kapuk az ókoriaknál nagyobbak voltak, ezzel újabb tereket, „utcákat” nyitottak meg a színjáték és a kellékek számára. A gyors színváltásokat tengelyen forgó keretek segítségével oldották meg és a díszlet-homlokzaton a kapuk az ókoriaknál nagyobbak voltak, ezzel újabb tereket, „utcákat” nyitottak meg a színjáték és a kellékek számára.

Egy commedia dell'arte előadás A reneszánsz korban nem csak klasszikus, „tudós” drámákat játszottak, hanem kedvelt műfaj volt a „művészi” változat, a commedia dell’arte is. Ez utóbbi alapja a színjátszóművészet, vagyis a rögtönzött játék áll az előadás középpontjában. Ez esetben a művészek közös műve az előadás, ami ugyan nem nélkülözte az előre betanult szövegeket, tréfákat, fogásokat, de ezeket a helyzetnek megfelelően mindig egyedei módon kombinálták a helyben kitalált elemekkel. A 16. században nyomtatásban is megjelentek a leghíresebb színészek tréfatárai. A commedia dell’arte bonyolult építmények vagy szerkezetek nélkül érte el a hatást, középpontban az egyszerre szerző és előadó színész állt, aki a színésze eszközök gazdag tárházát használta az előadás során: mozdulat, a szövegmondás, testjáték, a zene a tánc. A maszk azonban továbbra is a játék fontos kelléke maradt, hiszen nagy távolságról az arcjáték nem látható, a maszk viszont jól érzékelteti a figura alapkarakterét. Ez a mozgalmasság és az improvizáció jelentette változatosság a túlzottan beszabályozott – és elsősorban a művelt humanista elit körében kedvelt – klasszikus drámáknál népszerűbbé tette a commedia dell’arte-t a polgárok és a parasztság körében. E műfaj a 16-17. században volt a legkedveltebb, majd Molière és Goldoni előre megírt, a rögtönzést visszaszorító, de a commedia dell’arte pezsgő, változatos világát és hangulatát átvevő komédiai „győztek” a nézőkért indult versenyben.A reneszánsz korban nem csak klasszikus, „tudós” drámákat játszottak, hanem kedvelt műfaj volt a „művészi” változat, a commedia dell’arte is. Ez utóbbi alapja a színjátszóművészet, vagyis a rögtönzött játék áll az előadás középpontjában. Ez esetben a művészek közös műve az előadás, ami ugyan nem nélkülözte az előre betanult szövegeket, tréfákat, fogásokat, de ezeket a helyzetnek megfelelően mindig egyedei módon kombinálták a helyben kitalált elemekkel. A 16. században nyomtatásban is megjelentek a leghíresebb színészek tréfatárai. A commedia dell’arte bonyolult építmények vagy szerkezetek nélkül érte el a hatást, középpontban az egyszerre szerző és előadó színész állt, aki a színésze eszközök gazdag tárházát használta az előadás során: mozdulat, a szövegmondás, testjáték, a zene a tánc. A maszk azonban továbbra is a játék fontos kelléke maradt, hiszen nagy távolságról az arcjáték nem látható, a maszk viszont jól érzékelteti a figura alapkarakterét. Ez a mozgalmasság és az improvizáció jelentette változatosság a túlzottan beszabályozott – és elsősorban a művelt humanista elit körében kedvelt – klasszikus drámáknál népszerűbbé tette a commedia dell’arte-t a polgárok és a parasztság körében. E műfaj a 16-17. században volt a legkedveltebb, majd Molière és Goldoni előre megírt, a rögtönzést visszaszorító, de a commedia dell’arte pezsgő, változatos világát és hangulatát átvevő komédiai „győztek” a nézőkért indult versenyben.