Találgatások és bizonytalan forrásokból származó információk után most végre itt egy könyv Stingről, Stingtől, attól a dalszerző-énekestől, aki a mai rockműfaj egyik leghitelesebb és legmeghatározóbb alakja.

Az előre fanyalgók megnyugtatására közöljük, hogy nem egy hagyományos életrajzi könyv került ezzel a kötettel a polcokra, hanem egy borzasztóan érdekes lélektani dráma, mely egyben izgalmas családregény is, s mely meggyőzően bizonyítja, hogy szerzője nem csupán érdekes ember, hanem nagyszerű író is.

Önmagában az is izgalmas lehetne, hogy egy angol kisvárosban felcseperedett kisfiúból, miként válik világhíres zenész. De jó dolgunkban már unhatjuk az efféle sikertörténeteket. S Sting tudja ezt. Bár valószínűleg nem nagyon érdekelheti, hiszen ezért nem ragadna tollat. Őt sem érdekli igazán a sikertörténet. Sokkal inkább ragadna meg néhány pontot, mi fölött el lehetne mélázgatni, amit érdemes lenne boncolgatni, megfejteni. Mondhatni számot vetni így ötven körül. Megvizsgálni Stinget, és megvizsgálni azt a kisfiút, akiből a mai Sting vált. Nem sokan ismerik ezt a történetet.

Ráérősen, kicsit búskomoran meséli el szülei történetét, és azt a
történetet, hogy miért alakult ki benne valami állandó mély fájdalom,
ami zenéjében is állandóan érezhető. Ebből a könyvből egy picit meg lehet érteni, mi van ennek a mélyén, miért szomorú Sting hangja.

"Miután életem nagy részében dalszerző voltam, rövid, rímes
versszakokba sűrítettem gondolataimat és érzéseimet, és zenét írtam
hozzájuk, sohasem jutott eszembe, hogy könyvet írjak. De amikor
eljutottam a számvetésre késztető ötvenéves korba, azt vettem észre,
hogy most először kedvem támadt hosszú prózai szövegeket írni, ami
éppannyira ösztönzőnek és izgalmasnak bizonyult, mint amilyen a
dalszerzés volt valaha is."

És így kezdett formát ölteni a Széttört zene. Ez a könyv életem korai
szakaszáról szól, a gyerekkoromtól a serdülőkoromon át majdnem
egészen a Police-szal aratott sikereim kezdetéig. Ezt a történetet
nagyon kevés ember ismeri.

Nem volt kedvem a hagyományos önéletrajzok szabályai szerint
mindent elmesélni, ami valaha történt velem. Ehelyett az vonzott, hogy
megvizsgáljak bizonyos pontokat, egyes embereket és kapcsolatokat,
konkrét eseményeket, amelyek ma is nagy erővel rezonálnak bennem,
miközben próbálom megérteni a gyereket, aki voltam, és a felnőttet,
aki vagyok."