Mindennapi életünk láthatatlan összetevői és résztvevői lettek a mérgek. Számtalan alakban jutnak szervezetünkbe, vannak közöttük szervesek és szervetlenek, általában valamilyen formában mindegyikük előfordul a természetben. Minthogy az utóbbi egy évszázadban a vegyipar is erőteljes fejlődésen ment át, mérgekből is olyan sok van, hogy rendszerezni kellett őket. Így jött létre a tartós szerves vegyületek, a Persistent Organic Pollutant (POP-k), azaz a szerves szintetikus szennyezők világa, amelynek nagyságáról leginkább az mond el sokat, hogy 1997-ben azonosították a tudomány által ismert 18 milliomodik vegyületet.
Sokáig nem volt gond a szerves szintetikussokkal, de csak azért, mert - a beavatott szakembereken kívül - nem nagyon tudott róluk senki túl sokat. Először a vietnámi háború idején kerültek a figyelem középpontjába, amikor az Egyesült Államok légiereje lombhullást előidéző szerekkel permetezte a dzsungelt. Az egyik ilyen szerben - amelyet agent orange-nak neveznek - benne maradt a gyártása során keletkező méreg, a dioxinok egyik formája, a TCDD. Ez az anyag igen erős méreg, sőt az ember által használt kismolekulájú szerek közül a legerősebb.
A dioxinokat sohasem állították elő szándékosan. Elsősorban olyan folyamtok melléktermékeként keletkeznek, mint például a papírkészítés vagy a klórtartalmú hulladékok elégetése. Amikor állatokon kipróbálták a dioxinok hatását, a mennyiségtől függően sokszor végződött halállal a kísérlet. Halálos hatásukat hosszú időn, heteken-hónapokon keresztül fejtik ki és a halál közvetlen okát szinte sohasem lehet pontosan megállapítani. A szerencsétlen tesztállatokon a mérgezési tünetek egész tárháza alakult ki.
A dioxinok a befolyásolják a belső elválasztású mirigyek működését, csökkentik a pajzsmirigyhormon termelését, és a spermaszámot is. Gátolják az immunrendszer működését, rendellenes módon felgyorsítják az anyagcserét, mindeközben károsodik a máj, a szervezet energiatartalékait feléli, csökken a vércukorszint. A génállomány sem ússza meg a dioxin mérgezést, ami az utódoknál fejlődési rendellenességeket okoz. A daganatképződés számtalan formáját szintén elősegítik, és zavart idézhetnek elő a központi idegrendszerben, valamint a szívműködésben is. A legrosszabb tulajdonságuk mégis az, hogy mivel zsírban oldódnak, ezért a májban és a zsírszövetekben hatalmas mennyiség képes belőle elraktározódni. Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-ben a legveszedelmesebb anyagok közé sorolta.
A múltban bekövetkezett ipari balesetek - például a nevezetes észak-olaszországi Sesevóban történt eset, valamint a vietnámi háború tapasztalatai rávilágítottak a dioxinok veszélyeire. Ennek köszönhetően sok országban megtették a szükséges intézkedéseket az iparban, illetve a hulladékégetőket hatásos füstgáztisztítókkal szerelték fel. Ezek mindenképp örvendetes dolgok, ám a dioxinoknak még elhamarkodott lépés lenne búcsút inteni. Minthogy a talajban és a növényekben nagy mennyiség halmozódott fel belőlük, még hosszú ideig okozhatnak egészségügyi problémákat. Mindemellett kibocsátásuk sem szűnt meg teljesen. A háztartásokból továbbra is sok dioxint kerül a környezetbe, ez elsősorban a műanyag- és papírhulladékok és a konzerváló anyagokkal kezelt fa elégetéséből származik. Az ilyen otthoni "hulladékkezelésből" származó dioxin mennyiségét évi 30-60 ezer tonnára becsülik.
