A tűzhányók földjének is nevezett Kamcsatka-félsziget Oroszország északkeleti részén fekszik, Magyarországhoz képest pontosan az északi félteke túloldalán van, 11 óra időeltolódásnyira. Szóval nagyon messze, mégpedig annyira, hogy amikor Erzsébet cárné szeretett volna némileg megismerkedni a messze keleten élő alattvalóival, meghagyta: küldjenek udvarába hat kamcsatkai (csukcs) szüzet. Kamcsatka helytartója kiválasztotta a hat leányzót, s útnak indította őket. Azonban mire a leányok Irkutszkig elvergődtek, huzamosabb időre meg kellett állapodni velük, hogy megszüljék gyermekeiket. Így szól a fáma.
Kamcsatkán a közel 30 működő vulkánból 19 a Világörökség részét képezi. Földünk több tűzhányóját - az indonéziai Krakataut, a Kilimandzsárót és Hawaii vulkánjait - szintén a Világörökség részeként tartják számon, de ezek közül egyik sem fogható a csukcs őslakosok különös és szép tüzes hegyeihez. Ahol egy méltatlanul nem eléggé ismert hazánkfia, Benyovszky Móric - akiről még annyit érdemes megjegyezni, hogy volt Madagaszkár királya is - eltöltött száműzetésben néhány kellemes évet. Benyovszky nyilvános iskolát alapított, térképeket rajzolt, sőt elkészítette Kamcsatka földjének és népeinek leírását is.
Kalandos életű honfitársunknak igen csak nehéz dolga lehetett a térképrajzolással. Az 1000 km hosszú félszigeten található a legtöbb működő vulkán, a legtöbb gejzír és még sorolhatnánk. Oroszország egyik legkevésbé felfedezett területe ez, mely ma is állandóan változik, hiszen aktív tűzhányók rendezik át folyton a térképet. Kamcsatkán összesen több, mint 200 vulkán található, a hegyekben 400 gleccser, számolatlanul sok iszapfortyogó, hőforrás és egyedül csak a tágabb értelemben vett Gejzírek-völgyében 200 gejzír. A félszigeten nincsenek nagy ipari létesítmények; ennek és elzártságának köszönhetően rendkívül gazdag itt az állat- és növényvilág. Mintha egy ökológiai múzeumban járnánk. A felszínt néhol kiterjedt erdőségek borítják, néhol hatalmas lávasivatagok állják az utazó útját. Nem véletlenül tesztelték itt az orosz űrkutatók a Holdra szánt távirányítású holdjárműveiket. Kamcsatka hosszú évtizedekig a hidegháború mostohagyermeke volt.
Az UNESCO Világörökség részévé is csak 1996-ban nyilvánították egy 33 ezer négyzetkilométernyi területet. A 19 említett vulkán öt védett területhez tartozik: a központi hegygerincen futó Bisztrinszkij Nemzeti Parkhoz, a Bering-tenger partján fekvő Kronockij Bioszféra Rezervátumhoz, a keleti Nalicsevo és a Dél-Kamcsatkai Nemzeti Parkhoz, valamint a Kamcsatkai Állami Rezervátumhoz.
A geológusok formájuk és kitörési jellemzőjük alapján csoportosítják a tűzhányókat, amelyekből a félszigeten több típus is megtalálható. Formájukat tekintve lehetnek kalderák (széles tölcsérű vulkáni kráterek), rétegvulkánok, pajzsvulkánok és ezek változatai. Kitörési jellemzőik alapján léteznek Stromboli, Hawaii, Volcano és Pelée típusúak.
A kontinentális éghajlatú földnyelv időjárása igen zord, ám enek ellenére növénytakarója változatos. Cserjések, fenyvesek, nyírfaerdők és hegyvidéki tundra alakítják a tájképet.
Az állatvilág szintén gazdag Kamcsatkán, jellegzetes emlősei a barnamedve, a rénszarvas, a rozsomák, a mormota, az értékes prémű coboly és az argalijuh. Az északi területeken medvefókák halásznak a parti vizekben. A Bering-tenger partján számtalan madárkolónia költ: réti sasok, tengeri fecskék és aleuti csérek. A kristálytiszta vizű patakokban csendes-óceáni lazacok ívnak.
