A Xen 3.0 megjelenésével új távlatok nyíltak a virtualizációban, hiszen megfelelő hardvertámogatás esetén nem csak paravirtualizáció (a futtatandó operációs rendszer módosításával elért virtuális mód), hanem natív virtualizáció is használható. Ennek ellenére egyelőre a paravirtualizáció a legelterjedtebb, sorozatunkban ennek a használatát igyekszünk bemutatni. A Xen támogatásában élenjáró Red Hat Enterprise Linux 5-ös változatában lesz teljes virtualizációs támogatás. Ez szerencsére azt jelenti, hogy a támogatás nélküli, de gyakorlatilag teljes értékű Fedora Core 5 segítségével előtesztelhetjük azt a technológiát, amelyet decembertől már éles környezetben is használhatunk.Ha rendelkezünk FC5-tel, akkor nem kell túl sokat tennünk egy virtuális gép előállításához. Első körben győzödjünk meg arról, hogy gépünk elegendő fizikai memóriával rendelkezik-e a feladathoz. Tesztelési célokra 512 MB RAM is megfelelő, komolyabb munkákhoz azért legalább ennek a dupláját célszerű megszerezni. Merevlemezből sincs túl nagy igényünk, hiszen egy alapszintű környezetet már 2-3 GB diszkterületen is elhelyezhetünk.
Futó operációs rendszerünk ún. hostként fog funkcionálni, a virtuális gépeket guest rendszereknek nevezzük. Linux környezetben ennek megfelelően eltérő, speciálisan előkészített kerneleket (dom0, illetve domU) kell használnunk, amelyek a Fedora standard yum repositoryjaiban megtalálhatóak. Következő lépésünk legyen tehát a host kernel és a Xen összetevők telepítése. Adjuk ki a következő parancsot:

yum install kernel-xen0 xen

Sikeres telepítés után indítsuk újra a gépet immár a xen0-s kernellel. Ha minden szabályosan lezajlott, ellenőrizzük az uname -r kimenetét: A kernel változatlanul hagyja eddig megszokott környezetünket, viszont pár olyan összetevővel bővült, amely a virtualizáció során szükséges. Ellenőrizzük, hogy fut-e a xend service:

service xend status

Ha a xend is running eredményt kapjuk, akkor lassan nekiláthatunk a guest telepítésének. Probléma esetén ellenőrizzük a /var/log/xend-debug.log és /var/log/xend.log állományokat.
A Fedora Core 5 egy nagyon könnyen használható és kényelmes segédeszközt biztosít számunkra a virtuális gépek létrehozásához: a Pythonban íródott xenguest-install.py segítségével néhány paraméter megadása után létrejön a guest rendszerünk. Ennek telepítéséhez azonban biztosítanunk kell a megfelelő forrást, amely lehet ftp, http vagy akár nfs kiszolgáló is. Fogjuk tehát az FC5 telepítő CD- vagy DVD-készletet, és másoljuk fel a tartalmát fájlrendszerünkbe, például a /var/ftp/pub könyvtárba.Telepítsük fel továbbá a vsftpd csomagot is - amely a virtuális gép telepítéséhez szükséges összetevőket fogja kiszolgálni - majd indítsuk el (service vsftpd start). Ellenőrizzük, hogy fájlrendszerünk elegendő szabad hellyel rendelkezik-e, majd készítsünk egy könyvtárat a guest rendszert tartalmazó image fájl számára (mkdir /xen).

Indítsuk el a xenguest-install.py szkriptet, ahol a következőket kell megadnunk:

- a virtuális gép neve
- az allokálni kívánt RAM mennyisége
- az image fájl útvonala és mérete
- a telepítési útvonal xenguest-install.py Ha mindent jól csináltunk, akkor elindul a telepítő és a már megszokott módon installálhatjuk operációs rendszerünket - immár a virtuális környezetbe. Ha a telepítéssel végeztünk, a xenguest-install.py által közölt üzenet alapján indíthatjuk gépünket: xm create -c fc5
(folytatjuk)

Béres László
rendszermérnök, RHCE

beres.laszlo@sys-admin.hu