(Zsobrák Róbert cikke)
Érdekes megfigyelésre jutottam zenei hangsorokkal kapcsolatban. Mint ismeretes, a dúr hangsor jellegzetessége a 2 egész, 1 fél; 3 egész, 1 fél szerkezet, azaz:
- CD hangköz: nagyszekund
- DE hangköz: nagyszekund
- EF hangköz: kisszekund
- FG hangköz: nagyszekund
- GA hangköz: nagyszekund
- AH hangköz: nagyszekund
- Hc hangköz: kisszekund.
Kialakulására állítólag az jellemző, hogy a CDEF (tehát a nagyszekund-nagyszekund-kisszekund szerkezet) hangsor ismétlődik meg egy kvinttel feljebb: GAHC, és ez határozza meg szerkezetét. Matematikai értelemben máris láthatunk egy algebrai struktúrát, amelynek művelete a hangközök összetétele: nagyszekund + nagyszekund + kisszekund + nagyszekund = (tiszta) kvint; és természetesen: nagyszekund + nagyszekund + kisszekund + nagyszekund + nagyszekund + nagyszekund + kisszekund = oktáv. Az eredeti fél oktáv terjedelme, a CF hangköz kvart = nagyszekund + nagyszekund + kisszekund.
Fizikai-akusztikai értelemben a hangközökre a bennük szereplő hangok rezgésszámainak hányadosa jellemző, pl. kvint = 3/2, kvart = 4/3, oktáv = 2/1. Hangközök összetétele esetén ezek az arányszámok összeszorzódnak: kvint + kvart = oktáv; 3/2 * 4/3 = 2/1.
Feltehetjük ugyanazt a kérdést, amely a zenetudósokat évszázadokon át foglalkoztatta: két félhang valóban egy egész hang? Helyesebben két kisszekund összetétele egyenlő a nagyszekunddal? A zongorán alkalmazott egyenlő lebegésű temperálás igennel felelt a kérdésre, csakhogy a zongorán az oktáv az egyetlen tisztán maradó hangköz, még a kvint sem tiszta. Márpedig ez egy hegedűst rettenetesen bosszanthat. (Ugyanis a hegedű húrjai kvintekben vannak hangolva, és az ebből adódó rezonanciák nemcsak hogy hallatszanak, de még látszanak is a húrokon.)
A magam részéről felállítottam egy rendszert, amely (úgy tűnik) ellentmondásmentes, és a feltett kérdésre nem-mel felel.
A rendszer axiómái:
1. Axióma:
A dúr hangsor a fenti értelemben épül fel kis- és nagyszekundokból. Bármely zenei hangról indulhat.
2. Axióma:
A hangközökre a bennük szereplő hangok rezgésszámainak hányadosa jellemző. Hangközök összetétele esetén ezek az arányszámok összeszorzódnak.
Most néhány hangközt visszavezetek a kis- és nagyszekundokra (definíciók).
- Két nagyszekund = nagyterc.
- Két nagyszekund és egy kisszekund = (tiszta) kvart. (Megjegyzem, hogy a definiáló alkotóelemek sorrendje lényegtelen a 2. Axióma miatt.)
- Három nagyszekund és egy kisszekund =(tiszta) kvint.
- Négy nagyszekund és egy kisszekund = nagyszext.
- Öt nagyszekund és egy kisszekund = nagyszeptim.
- Hat nagyszekund és két kisszekund = (tiszta) oktáv.
3. Axióma:
Az oktávra jellemző hányados 2/1.
4. Axióma:
A kvintre jellemző hányados 3/2. (A zongora egyenlő lebegésű temperálású hangolása megsérti ezt az axiómát.)
Válasszuk C rezgésszámát egységnyinek. C = 1. Ekkor a 3. Axióma miatt c = 2. A 4. Axióma miatt G = 3/2. Mivel Fc hangköz is kvint, ezért c/F = 3/2. Azaz 2/F = 3/2, tehát F = 4/3. Most kiszámíthatjuk a nagyszekund nagyságát G/F = (3/2) / (4/3) = 9/8. A nagyszekund értékére kapott eredményből kiszámíthatjuk a még hiányzó rezgésszámokat:
- C = 1
- D = 9/8
- E = (9/8) * (9/8) = 81/64
- F = 4/3
- G = 3/2
- A = (3/2) * (9/8) = 27/16
- H = (27/16) * (9/8) = 243/128
- c = 2
A hangközök:
- nagyszekund 9/8
- nagyterc 81/64
- kvart 4/3
- kvint 3/2
- nagyszext 27/16
- nagyszeptim 243/128
A kvint és a kvart egymást oktávra egészíti ki. 3/2 * 4/3 = 2. Ezért az egyik a másikból meghatározható úgy is, mint a reciprok kétszerese. Hasonló viszonyban áll egymással a nagyszekund és a kisszeptim; a nagyterc és a kisszext; a nagyszext és a kisterc; a nagyszeptim és a kisszekund. (Ezek definíciók voltak.) Így:
- kisszekund 2 * (128/243) = 256/243
- kisterc 2 * (16/27) = 32/27
- kisszext 2 * (64/81) = 128/81
- kisszeptim 2 * (8/9) = 16/9
(Feltűnő egyébként, hogy olyan törtek adják ezeket az értékeket, amelyekben csak 2- és 3-hatványok szerepelnek. A kisszekundot kiszámolhattuk volna másképp is, pl. az F/E aránnyal. A kistercet, a kisszextet, a kisszeptimet definiálhattuk volna így is: kisterc = kisszekund + nagyszekund; kisszext = 2 * kisszekund + 3 * nagyszekund; kisszeptim = 2 * kisszekund + 4 * nagyszekund.)
Két félhang valóban egy egész hang? Helyesebben két kisszekund összetétele egyenlő a nagyszekunddal? Nem, hiszen két kisszekund 256/243 * 256/243 = 65536/59049; a nagyszekund pedig 9/8. Később mutatnám meg egy összehasonlító táblázatban, hogy mekkora ez az eltérés. Hallható.
De gondolkodjunk tovább!
A zenében módosító jeleket használnak - többek között - annak érdekében, hogy más zenei hangról is indíthassák a dúr skálát.
Kereszttel (#) megemelik a hangot, bével (b) leszállítják. Ha két félhang nem egyenlő egy egész hanggal, tehát ha nincs értelme a félhang kifejezésnek, akkor milyen mértékű ez a megemelés vagy leszállítás?
Ha a dúr skálát G hangról indítjuk, az f hang megsérti a dúr skála rendjét, így az 1. Axiómát.
- GA hangköz: nagyszekund
- AH hangköz: nagyszekund
- Hc hangköz: kisszekund
- cd hangköz: nagyszekund
- de hangköz: nagyszekund
- ef hangköz: kisszekund
- fg hangköz: nagyszekund
Helyette egy olyan hangot kell választani, amely az e hangtól felfelé nagyszekund távolságra van, a g hangtól lefelé kisszekund távolságra. Így definiálom a f# (fisz) hangot. Az, hogy melyik oktávban van a hang, a lényeget (az arányokat) nem érinti.
F# = E * 9/8 = 81/64 * 9/8 = 729/512
És valóban:
G/F# = (3/2) / (729/512) = 256/243
Ezt a zenében úgy mondják, hogy meg kell emelni a hetedik fokot. A
megemelés mértéke:
F#/F = (729/512) / (4/3) = 2187/2048
Ez nem egyenlő a kisszekunddal, és két ilyen mértékű megemelés egymás után sem adja ki pontosan a nagyszekundot.
Hasonlóan kaphatjuk meg a többi megemelt hangot, ha ezt az eljárást sorban folytatjuk, az úgynevezett kvintkör szerint.
A dúr hangsor kezdőhangja - A megemelt hetedik fok
- G - F#
- D - C#
- A - G#
- E - D#
- H - A#
- F# - E#
- C# - H#
- G# - F##
stb.
(Az én rendszeremben a kvintkör nem záródik.)
Ha valakinek kétsége támadna, hogy vajon az összes ilyen megemelés egyenlő mértékű-e, álljon itt egy matematikuabb levezetés:
Adott két zenei hang egymástól kisterc távolságra x és (32/27)x. Közöttük helyezkedik el y zenei hang, amely az alsótól kisszekund, a felsőtől nagyszekund távolságra van. Ilyen zenei hang létezik: y =(256/243)x; hiszen ((32/27)x) / ((256/243)x) = 9/8, azaz nagyszekund.
Létezik egy z zenei hang is a két zenei hang között, amely az alsótól nagyszekund, a felsőtől kisszekund távolságra van: z = (9/8)x; hiszen ((32/27)x) / ((9/8)x) = 256/243, azaz kisszekund. A megemelés mértéke: z/y = (9/8) / (256/243) = 2187/2048. Ha jobban meggondoljuk a két hang létezése a szorzás kommutativitásából következik, távolságuk pedig a nagyszekund és a kisszekund arányszámainak aránya.
Ha a dúr hangsort C helyett F-ről szeretnénk indítani, a negyedik fokot kell leszállítani, így kapjuk a Hb (B) hangot. Ha az eljárást tovább folytatjuk a kvintkörben ellenkező irányban, most a következő hangokhoz juthatunk el:
A dúr hangsor kezdőhangja - A leszállított negyedik fok
- F - B
- B - Eb
- E - Ab
- A - Db
- D - Gb
- G - Cb
- C - Fb
- Fb - Bb
- Bb -Ebb
stb.
(A kvintkör itt sem záródik.)
Megint arról van szó, hogy két egymástól kistercnyi távolságra levő hang között két zenei hang helyezkedik el, az egyik az alsótól kisszekund, a felsőtől nagyszekund távolságra, a másik az alsótól nagyszekund, a felsőtől kisszekund távolságra. A két hang létezése a szorzás kommutativitásából következik, távolságuk pedig a nagyszekund és a kisszekund arányszámainak aránya. Azaz a leszállítás mértéke ugyanakkora, mint a megemelés mértéke volt.
H/B = 2187/2048
F# nem egyezik meg Gb-szel.
Gyerekkoromban azért kaptam ugyanis 3-ast szolfézsból, mert az az állítás, hogy F# = Gb, amely egy zongorista számára nyilvánvaló, hiszen ugyanazt a billentyűt kell lenyomnia, nekem sehogyan sem fért a fejembe. Hegedűn a F# hangot egészen másképp képeztem, mint a Gb-t. F# = 729/512 Gb= G / 2187/2048 = (3/2) / (2187/2048) = 1024/729
F#/Gb = 531441/524288
Most már ideje fellebbenteni a fátylat
Nem én voltam az első a világtörténelemben, aki minderre rájött. Erre az első példa egy feladat a Matematika Határok Nélkül verseny 2000/2001-es próbafordulóján, mégpedig a 2. feladat.
Nem is olyan könnyű Aurélie pánsípot szeretne készíteni tíz sípból, melyek a dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-ré-mi megszólaltatására alkalmasak. A legmélyebb hang megszólaltatására szolgáló síp 16 cm hosszú. Ha egy tetszőleges hosszúságú sípot megfelezünk, egy oktávval magasabban szóló hangot kapunk (pl. dó-dó). Ha egy tetszőleges hosszúságú síp 2/3-át vesszük, így egy kvinttel magasabban hangzó síphoz jutunk (pl. dó-szó vagy ré-lá).
Számítsátok ki a 10 síp hosszát, állítsátok nagyság szerinti sorrendbe, és rajzoljátok le eredeti nagyságban Aurélie pánsípját! Az egyes sípok átmérője 1 cm.
Felfedezhetjük axiómáinkat:
Ha egy tetszőleges hosszúságú sípot megfelezünk, egy oktávval magasabban szóló hangot kapunk (pl. dó-dó). 3. Axióma. Az oktávra jellemző hányados 2/1. Azzal a megjegyzéssel, hogy a fizika szerint a frekvencia és a cső hossza fordítottan arányos.
Ha egy tetszőleges hosszúságú síp 2/3-át vesszük, így egy kvinttel magasabban hangzó síphoz jutunk (pl. dó-szó vagy ré-lá). 4. Axióma. A kvintre jellemző hányados 3/2.
A próbaforduló megoldási vázlatában a következő számítási sorrendet javasolják a feladat kitűzői: dó-szó-ré2-ré-lá-mi2-mi-ti és dó-dó2-fá. Azaz a versenyzők részéről alapvető szolmizációs háttérismeretek voltak szükségesek, valamint hogy tudják vagy rájöjjenek, hogy ilyen oda-vissza irányú oktáv és kvint lépésekkel el lehet jutni a dúr skála minden egyes fokához. Ez benne van a mi rendszerünkben is, és az idézett lépésekkel mi is dolgozhattunk volna a rendszer kiépítésénél. Nem csoda, ha a feladat megoldása megegyezik rendszerünkkel. (Ott csőhosszban; itt frekvenciában.)
Csakhogy ez a rendszer a világtörténelemben Pitagorasz nevéhez fűződik.
Benkő András a Bolyaiak zeneelmélete c. könyvében három hétfokú hangsort
mutat be:
Püthagorasz:
- 1
- 9/8
- 81/64
- 4/3
- 3/2
- 27/16
- 243/128
- 2
Mayer:
- 1
- 9/8
- 81/64
- 4/3
- 3/2
- 27/16
- 15/8
- 2
Baumgartner/Bolyai Farkas
- 1
- 9/8
- 81/64
- 4/3
- 3/2
- 5/3
- 15/8
- 2
Az általam kiszámított F#/Gb hangközt (531441/524288) pitagoraszi kommának hívják.
Meg kell jegyeznem, hogy a négyjegyű függvénytáblázat is közöl egy tizenkét fokú hangsort. Ennek hétfokú része (CDEFGAH) megegyezik Benkő András könyvében szereplő Baumgartner/Bolyai Farkas-féle hangsorral.
A cikk pedagógiai haszna:
- Számolás törtekkel
- Szövegértés
- Több megoldás, ill. alternatív megoldások bemutatása
- Egy alternatív renszer bemutatása
- Egy axiómarendszer kidolgozása
- A matematika alkalmazása a művészetekben
- Annak megmutatása, hogy a diákokban lezajló felfedező/konstruktív tevékenység is tanulási tevékenység, hiszen ezen az úton én is új ismerethez jutottam, előzetes ismeretközlés nélkül
Függelék
Az egyenlő lebegésű temperált hangsor:
- c = 261,5
- d = 296,3
- e = 332,6
- f = 352,4
- g = 395,5
- a = 440
- h = 498,3
A pitagoraszi hangsor:
- c = 260,7
- d = 293,3
- e = 330
- f = 347,7
- g = 391,1
- a = 440
- h = 495
Irodalom
- BÖHM LÁSZLÓ: Zenei műszótár
- BENKŐ ANDRÁS: A Bolyaiak zeneelmélete
- SZABÓ ÁRPÁD: A görög matematika kibontakozása
- HACK-KUGLERNÉ-BALÁZS-RADNAI-TÓTH: Négyjegyű függvénytáblázatok. Matematikai, fizikai, kémiai összefüggések
- HORTOBÁGYI-RAJKOVITS-WAJAND: Matematikai, fizikai, kémiai összefüggések. Négyjegyű függvénytáblázatok