Irodalom és zene

Mozart: D-moll zongoraverseny, J. S. Bach: H-moll szvit Badinerie, J. S. Bach: C-dúr prelúdium, J. S. Bach: C-moll prelúdium és fúga. Álljon itt most két irodalmi szöveg, melyek az említett és bizonyára most is hallgatott zeneszerzők tökéletességére, egyetemességére igyekeznek nyelvi, irodalmi válaszokat adni.

• Fodor Ákos: Két hanglenyomat
• BACH Minden rendben van.
• MOZART minden rendbejön.
• Márai Sándor: Bach

"Ez a zene nem is hangjegyekből áll, hanem számjegyekből épül föl; de e számjegyek a végtelen értékeit jelzik, az abszolút "egy"-et és az abszolút "száz"-at, gyakorlati cél és értelem nélkül; mintha valaki a számjegyeket, melyekkel a kofák is nyelvelnek s vitatkoznak, megtisztítaná minden földi vonatkozástól, s már csak a csillagokat számozná meg velök."

Képzőművészet és zene

A képzőművészetet is elbűvöli a zenében rejlő kivételes lehetőség, mely képes a tökéletességet megszólaltatni. Ezért megpróbálta a zene eszközrendszerét a vizualitás nyelvére lefordítani. E törekvések számára kapóra jött a XIX. század végén kezdődő új képi világnak a kialakulása, mely immár nem a hiteles valóságelvű ábrázolást tekintette feladatául, hanem egy önálló, önmagára vonatkozó képi világ megteremtését. A valóságélmény absztrahálódott a képeken. Létrejött az absztrakt, a nonfiguratív képalkotás, mely nagyobb sikerrel kísérletezhet a zene elvontan emberi világának követésével.

Nézzük meg ez a folyamatot Piet Mondrian (1872-1944) esetében. Vörös fa (realisztikus) Szürke fa (a valóságábrázolás és az absztrakció határán) Virágzó almafa (a fa absztrahált képe)

Most pedig álljon itt három XX. századi, illetve kortárs festőművész munkája, melyek címeikben is utalnak a zenére, különböző zenei műfajokra. Ezekben a műfajokban Bach és Mozart is gyakran "megfordult". A képek értelmezését, zenei vonatkozásaik felismeréséhez mellékeljük az adott műfaj rövid definícióját.

Frantisek Kupka, Amorpha, fúga két színben, 1911-12

A fúga egytémájú, többszólamú darab, ellenpontozott, zárt zenei forma, amelyben a téma végigvonul az egymás után belépő szólamokon. A szó eredeti jelentése: futás, szökés, kergetőzés.

Konok Tamás, Prélude, 1994

A prélude előjáték, bevezetés, szabad formájú, főleg zongorára írott zenemű.

Patrick Agcaoili, Absztrakt szonáta I. (2003)

A szonáta egy vagy két hangszerre írt többtételes mű. A 16. század vége és a 17. század eleje óta széles körben használt műfaj, melyre jellemző, hogy tempóban és karakterben ellentétes jellegű részek követik egymást. A szonátaformára legáltalánosabban a háromrészes (expozíció, feldolgozás, visszatérés) kompozíció a jellemző.