Krónika

A görög khrono, azaz idő jelentésű szóból származik. Legfőbb jellegzetessége az időrendiség, de nem érvényesül oly következetesen, mint az évkönyveknél, s az előadásmód is színesebb, kerekebb. A kereszténység korai századaiban egyetemes, majd egyre inkább egy dinasztiához vagy tájegységhez kapcsolódik. Kizárólagosan eseménytörténetet mutat be, a történelmi összefüggéseket nem vonja be a tárgyalásba. Mivel gyakran szó szerint másolja a rendelkezésére álló forrásokat, s kritika nélkül vegyíti a kútfőket, ezért sokszor egyszerű kompilációnak tekinthetők. A XIV. századtól a humanista történetírás veszi át a főszerepet.

Kálti Márk: Képes Krónika

Nagy Lajos ösztönzésére 1358. májusában kezdett hozzá a Chronica Hungarorum írásához, de nem csak összegezte az addigi ismereteket (pl. Anonymus, Kézai Simon megállapításait), hanem a forráskritika alkalmazásával az általa igaznak vélt elemeket rendezte egységes egésszé, ezekből akart egységes magyar történelmet formálni.

Mivel a régi gesták és a hozzájuk fűzött kommentárok jobbára csak a Képes Krónika lapjain őrződtek meg, ezért szövegük pontos rekonstrukciója sok esetben lehetetlen. Eredeti célja az volt, hogy a kezdetektől saját koráig kövesse az eseményeket, de Károly Róbert havasalföldi hadjáratánál hirtelen félbe marad egy mondat. Ez azt jelzi, hogy munka közben (1358 táján) ragadta el a halál Kálti Márkot.

1374-76 között Nagy Lajos díszes kódexként lemásoltatta, majd miniatúrákkal díszíttette a Képes Krónikát. Így kapta a krónika elnevezést, annak ellenére, hogy inkább gestáról van szó, de ekkortájt a gesta és a krónika közötti különbség már elvesztette jelentőségét.

Évkönyv

Latinul annales. Szemben a világkrónikával az évkönyv nem egyetemes, hanem helyi, dinasztikus témákat dolgoz fel, szerzetesek írták. Formailag hasonló a krónikához, amennyiben kronologikus, azaz évek szerint feljegyzett eseményeket tartalmaz. Jellegénél fogva még a krónikánál is szárazabb és objektívebb, hiszen a szűkszavú adatfelsorolásokat nem kommentálja a szerző, a történeti összefüggéseket is csak az egymásutániság szintjén tárja fel. A korábbi történetírók információit nem veti kritikai vizsgálat alá, ami miatt sokszor ellentmondások maradnak a szövegben.

Gesta

Másképp gesta rerum vagy res gestae, azaz viselt dolgok. Az antikvitásból öröklött irodalmi jellegű műfaj, melynek szerzőjét a történelmi események megörökítése mellett a szórakoztatás igénye késztette írásra. A gesta nem kronologikus szempontok szerint íródik, hanem tematikus szerkezetű, emellett nagy figyelmet szentel a genealógiai, földrajzi összefüggéseknek, valamint az ok-okozati viszonynak. Témáját tekintve is eltér az egyetemes jellegű világkrónikáktól, mivel egy adott nép történetéből merít, feldolgozva annak eredetét is. Forrásérték tekintetében elmaradnak az évkönyvek és krónikák mögött, de sok értékes információkat tartalmaznak.

Anonymus: Gesta Hungarorum

Anonymus magister vagy P. mester az első fennmaradt latin nyelvű magyar történeti elbeszélés szerzője. A történelmi vizsgálat elsősorban III. Béla korára mutat. Az ősi hagyományvilágból néhány foszlányt őriz, így pl. az Árpád-ház Attilától való származásának gondolatát, Álmos életének epizódjait, a vérszerződés emlékét. Elbeszélése túlnyomóan kora – a XII-XIII. sz. fordulójának – társadalmi, közjogi, katonai, etnikai, földrajzi állapotát tükrözi, a honfoglalás idejére vonatkozó forrásértéke csekély, de nem hagyható figyelem nélkül. Szerepe a magyar történelem-tudományban kiemelkedő, a körülötte folyó kutatás, bár végleges eredményre szinte egyetlen ponton sem jutott, nagyban hozzájárult a történeti forráskritika és több más tudomány fejlődéséhez.

Életrajz

A biográfia, azaz életrajz egy-egy nevesebb történelmi szereplő életének eseményeit dolgozza fel úgy, hogy az egyén fejlődését, személyiségének alakulását is vizsgálja, nem feltétlen az események kronologikus rendjében. Abból indul ki, hogy egy-egy személy cselekedeteit meghatározza a történelmi kor és a társadalmi környezet, és gyakran részletesen bemutatja az illető tetteinek okait, céljait és hatását. A szubjektivitás és a tendenciózus tálalás meghatározó jegye a műfajnak.

Küküllei János Nagy Lajos király viselt dolgairól

Küküllei Apród János az 1360-as években megírta Nagy Lajos nápolyi hadjáratainak történetét, majd az uralkodó halála után ezt kibővítette a király erényeiről írott fejezetekkel. Ez a mű az első világi életrajz a középkori magyar irodalomban, s a lovagkirályi eszmény bemutatása volt a célja.

Legenda

Eredetileg a szentté avatásra készült élettörténet, amely később a szerzetesek, apácák olvasmányául szolgált. Fő eleme a csodatételek és a szent erényeinek felsorolása, ezáltal közvetíti a legfontosabb erkölcsi tanításokat, példát mutat. A magyar irodalom leghíresebb legendái részben uralkodókról (pl. Szent István, Szent László), részben az uralkodó családhoz kötődő szentek életéről szólnak (Gellért, Erzsébet, Margit).

További érdekes oldalak 

• A gesta- és a krónikairodalom virágzása

Farkas Judit cikke