A Balaton Felvidéki Nemzeti Park elhelyezkedése

Kezdjük a Balatonnal!

A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava közel 600 km2-es felszíni területével. Hossza 77 km, szélessége 1,3-14 km. Átlagos mélysége 3-3,5 m. Európa egyik legkedveltebb turista célpontja mintegy 15 ezer évvel ezelőtt a jégkorszak holocén időszakában jött létre, a jóval korábban lerakódott középkori (földtörténeti középkor) üledékes kőzetekben.  Felszíne 5000 ezer évvel ezelőtt közel másfélszerese volt a jelenleginek. A tóban lévő 1,8 km³-nyi víz folyamatosan pótlódik a Zala folyóból, illetve számos kisebb patakból, míg egyetlen lefolyása a Sió csatorna. A teljes vízcseréhez több mint két esztendőre van szükség.

A halakról általában

A halakat az iskolai biológia tankönyvek a gerincesek (szakszerűbben gerinchúrosok) törzsén belül önálló osztályként tüntetik fel, a megközelítés azonban hibás, a halak nem sorolhatóak be egyetlen osztályba, tudományos rendszerezésük legalább 12 osztályt ismer. A porcos halak (cápák, ráják) legősibb képviselői kb. 455 millió éve, a náluk fejlettebb csontos halak pedig kb. 420 millió éve jelenhettek meg. A ma élő közel 30 ezer faj kiválóan alkalmazkodott a vízi életmódhoz – sőt, néhány faj nedves környezetben is megél. További közös jellemzőjük, hogy úszóik vannak, illetve kopoltyúval lélegeznek. Természetesen az élővilág oly sokszínű, hogy kivételt mindig említhetünk, léteznek úszó nélküli – pontosabban módosult úszókkal rendelkezők – és tüdővel lélegzők is.

A hazai halakról

Hazánkban az ismert halfajok száma 86, több mint 50%-uk őshonos, míg a többi bevándorló vagy honosított. A hazai halfajok közül 33 faj természetvédelmi oltalom alatt áll. A védett fajok száma 26, míg a fokozottan védetteké 7. A védettségük elsődleges oka elterjedésükkel magyarázható, azon fajok, melyek elterjedési területének határa Magyarország, védettséget élveznek. Védelmet élveznek továbbá azon fajok, melyek csak a Kárpát-medence vízrendszerében fordulnak elő, valamint az élőhelyük szűkülése és károsodása miatt veszélybe került halfajok is.

Dévérkeszeg (forrás: horgasz.hu)

A balatoni halakról

A Balatonban 30 feletti halfaj fordul elő, közülük őshonos a dévér- és vörösszárnyú keszeg, a fogas vagy más néven süllő, a csuka, a leső harcsa és a balin. Legnagyobb tavunk legkedveltebb hala, a ponty nem őshonos, csupán betelepített, nemesített, tógazdasági ponty.

Halfogyasztás

Közismert tény, hogy a halban gazdag táplálkozás egészséges, különösen a halakban található omega-3 zsírsavak miatt. Emellett számos esszenciális aminosavat, foszfort, sokféle mikroelemet és vitamint tartalmaz a halhús.  Az Európai Unión belül Portugália és Litvánia vezet az egy főre jutó éves halfogyasztásban több, mint 50 kg-mal, az európai átlag 20-22 kg/fő/év. Ezen adatok tükrében megdöbbentő, hogy hazánkban éves szinten a 4 kg-ot sem éri el egyetlen lakos halfogyasztása! A felmérések szerint a megkérdezett hazai lakosok egyharmada a szálkák, míg újabb egyharmad a szaga miatt mellőzi a halfogyasztást.

Minden hal egészséges?

A disznó- és marhahúshoz képest igen, azonban kétségkívül vannak olyan, elsősorban zsírosabb fajok, mint pl. a ponty, amely a kevésbé egészségesebb fajok közé tartozik. A hazai halfogyasztók egy része előnyben részesíti a tengeri fajokat, amelyek a hazai fajoknál elvileg egészségesebbnek mondhatók, azonban időnként magas nehézfém tartalommal rendelkeznek, illetve a tengeri halgazdaságból származó egyedekben antibiotikumok halmozódhatnak fel. A hazai fajok közül a legegészségesebb kétségkívül a busa.

Miért együnk halat?

Bizonyított tény, hogy ha étrendünkbe heti 2-3 alkalommal halhúst illesztünk csökkenhet a koleszterinszintünk, csökken a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata, jótékony hatású a hormon- és az immunrendszer működésére, továbbá nem terheli az emésztőrendszert.

Marsi Zoltán cikke