Ókori elképzelések
Az egészség fogalma nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget. Ha az ókorig visszatekintünk, a betegségeket sokáig az istenek művének tulajdonították. A betegségek ésszerű okát a kr.e. 5. században kezdték el kutatni, legalábbis a rendelkezésünkre álló dokumentumok tanulsága szerint. Az ókori Aszklépiosz célja a 20. századi orvostudományhoz hasonlóan a betegségek kezelése, azaz az egészség helyreállítása volt. Elképzelése szerint, ha kiderítettük, felismertük a betegséget, akkor azt valamiféle ellenszerrel kell kezelni, így helyreállítható az egészség. Visszatérve az alapkérdésünkre, hogy mi is az egészség, akkor Aszklépiosz megközelítésében – természetesen jelentősen leegyszerűsítve nézeteit – egészségnek a tünetmentességet tekinti, ami elsősorban fizikai tünetmentességre vonatkozik.
Aszklépiosz lánya, Hügieia kissé módosította apja elképzelését és jelentős szerepet tulajdonított a szellemi egészségnek, emellett hangsúlyozta a betegségmegelőzés, azaz az egészségmegőrzés fontosságát. Nem meglepő módon az egészségmegőrzés egyik tényezője a megfelelő higiéniás körülmények, melyet ő maga is hangsúlyozott, nem csoda, hogy a közegészségügy istennőjének, illetve maga a higiénia szó névadójának tekinthetjük.
Középkor és az újkor
A középkor egészségfelfogását nem egyszerű általánosítani, hisz hosszabb időszakról beszélünk és igen sokféle nézet került napvilágra a világ minden táján. Nagy általánosságban elmondható, hogy a természettudomány egyes területeinek és az orvostudományok fejlődésének az emberi test megismerése állt a középpontjában. Szedjük szét minél alaposabban, szedjük szét minél kisebb részekre, így megismerve felépítését és működését.
A betegség és egészség felfogás nem meglepő módon arra a filozófiára épült, hogy minden betegségnek meglelhetjük az okát, az ok ismeretében pedig megtalálhatjuk a gyógymódot. Még a 17. században is élt az emberi test gépszerű felfogása, azaz, ha elromlik valami, az megjavítható. A 18-19. században ugyan már jelentősebb szerephez jut a lelki egészség kiemelése, azonban még mindig a betegségcentrikus felfogás keretein belül. Az akkori legtöbb elképzelés szerint a betegség lehet fizikai és lelki eredetű, mindegyiknek fel kell ismerni az okát majd célirányosan kezelni. Egészséges az az ember, akinek sem testi, sem lelki problémái nincsenek.
Filozofáljunk kicsit!
Megszakítanánk a korábbi kronológikus tárgyalást és némi gondolkodásra invitálnánk az olvasót. Ha most megkérdeznénk, mit gondolsz, mikor vagy egészséges, mit mondanál? A felmérések szerint a laikusok többsége a betegség hiányát és a jó közérzetet mondaná. Természetesen a válasz ennél bonyolultabb. Lehet olyan személy is, aki nap, mint nap leverten ébred, egész nap vonszolja magát, betegnek érzi magát, ugyanakkor semmiféle fizikálisan kimutatható betegsége nincs.
Ennek a fordítottja is igaz lehet, akár egy diagnosztizáltan súlyos beteg is érezheti magát kiválóan, mondhatja azt, hogy ő bizony egészségesnek érzi magát. Nyilvánvalóan, ha alávetnénk magunkat egy teljeskörű orvosi vizsgálatnak, mindannyiunkban találnának kisebb-nagyobb egészségi problémákat, mégsem mondjuk azt, hogy betegek vagyunk.
Ismerkedjünk meg a modern egészség felfogással!
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948-ban fogalmazta meg az egészség modern fogalmát, néhány további ismérvvel. Alapkoncepciójuk szerint az egészség nem a betegség vagy fogyatékosság hiányát jelenti, hanem egy hármas egység, a test, a lélek és a szociális jólét meglétét. Hangsúlyozzák a személy objektív és szubjektív élményvilágát. Ennek megfelelően az egészségbe beletartozik a megfelelő biológiai működés (szerveink, szervrendszereink), a lelki egészség (kiegyensúlyozottan, elégedetten éljük mindennapjainkat), a mentális egészség (tiszta és következetes gondolkodás), a szociális egészség (képesek vagyunk másokkal kapcsolatokat kialakítani), és végül az emocionális egészség (saját és mások érzéseinek felismerése, megfelelő válaszreakciók).
Marsi Zoltán írása
