Normandiában ehhez képest gyengébbnek ígérkezett a német védelem. Angol szakértők 1943 nyarán kidolgozták a mesterséges kikötők elvét, így az invázió sikeréhez nem kellett feltétlenül nagy kapacitású kikötőt elfoglalni. Megoldották a víz alatti olajszállítást csővezetéken, biztosították a partközelben kikötni képes szállítóhajókat, az elsöprő légi és tengeri fölényt. Technikailag igen magas szintű, alaposan megszervezett hadművelet készült Normandiában. Az inváziós erők főparancsnoka Eisenhower amerikai tábornok lett.
1944. június 6-án hajnalban, bár az időjárás nem volt a legjobb, az eredeti tervnek megfelelően megindult a támadás. A bombázások megbénították a francia vasúthálózatot, szétrombolták a Loire és a Szajna hídjait. A németek megtévesztése is kitűnően sikerült. Még a partraszállás után is azt hitték, hogy félrevezető manőverről van szó, az igazi invázió Calais-nál lesz. Az első napon már 150 000 embert sikerült partra tenni, és egy hónap múlva egymillió szövetséges katona harcolt francia földön. Néhány súlyosabb ütközet után kitörtek a partraszállás körzetéből, elfoglalták Bretagne-t, majd keletre, Németország felé fordultak. Augusztus közepén Dél-Franciaországban újabb partraszállás történt, így délről is szorították vissza a németeket.
70 éve volt a partraszállás
