1848 forrongó tavasza
2012/03/11 08:00
1936 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

1948. március 15-én tört ki a forradalom és a nap fogalommá és szimbólummá vált a hazai történelemben és szívekben egyaránt. Meghatározta Magyarország újkori történetét és megerősítette nemzetünk identitását, szabadság utáni vágyát. Az alábbiakban a nagyhatású és tragikus forradalom nyitóakkordjának, március 15-ének rövid krónikáját ismertetjük.

Bár Magyarország viszonylagos önállóságot élvezett a Habsurg Birodalom részeként, a jogi függetlenséget csak egy 1848-as rendelettel sikerült elérnie. Ebben az időszakban kezdték meg működésüket hazánk nagyjai: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan és Eötvös Józef, akik reformszellemben dolgozták ki új programjukat.

A reformok számára a nagy lökést 1848 március 15-e jelentette, amikor a pesti fiatalok érvényt szerezetek 12 pontjuknak, melyet bécsben tanuló ifjak nyújtottak be a császárhoz. Ezt követően hamarosan hírek érkeztek Bécsből, ahol 13-án kitört a forradalom, minek következtében Petőfiék a bécsi fejleményektől való elégedetlenségük kifejezéseként elhatározták, hogy másnap az egészz városban kihirdetik a 12 pontot.  

A Pilvaxban  

A Pivax kávéházban történt megbeszélésen Petőfin túl Bozai Pál, Vasvári Pál, Telepi György, Haary Dániel és még néhány társuk volt jelen. A gyülekezőt másnap reggelre is ugyanoda, kedvenc helyükre beszélték meg, sőt Petőfi ígéretet tett egy alklalmi költemény megírására. Ekkor még nem tudták, hogy a magyar nemzet leghíresebb háborúja előtt állnak, aminek elfolytásához az orosz hadak beavatkozására lesz szükség. A megbeszélteknek megfelelően másnap korán reggel találkoztak a kávéházban, majd Jókai Mór lakására siettek., hogy egy kiálltvány szerkesszenek.

Petőfi  reggel nyolc óra körül társaival ismét a Pilavaxba ment, ahol Jókai olvasta fel a 12 pontot és a kiálltványt, majd Petőfi elszavalta Nemzeti dal című versét.  A kávéházból az Egyetem utcába mentek, ahol már egy csapat tanuló várta őket, itt Petőfi szintén elszavalta versét, majd Jókai a 12 pontot és a kiáltványt. A következő hely az Újvilág utcai orvosi egyetem, majd a mérnöki és a bölcseleti kar hallgatóit buzdították, mikorra a tanulókon túl egyre több járókelő csatlakozott hozzájuk. A Hatvani utcai nyomdában ezerszám nyomtattatták ki a 12 pontot és Petőfi költeményét, amiket németre is lefordítottak. A szabad sajtó első termékeit százával vitték az eső ellenére is folyamatosan duzzadó népek közé.

Csak dél felé váltak szét azzal az ígérettel, hogy délután kiszabadítják  Táncsics Mihályt budai fogságából.

Táncsics kiszabadítása

Három órakor tartottak gyűlést a Múzeum téren, ahonnan a városházára mentek, ahol Rottenbiller Lipót alpolgármesterrel az élen elfogadták a 12 pontot. Ezután egy a rendre ügyelő választmányt hoztak létre, majd Táncsics Mihály szabadon engedését követelték, akit állítólagos sajtóvétség miatt tartottak fogva. A kiengedett Táncsics kocsiját a nép saját kezével vontatta át Budáról a Nemzeti Színházig, majd a színházba vonultak, ahol azt kívánták, hogy a jeles nap tiszteletére adják elő a Bánk bánt, amit Bajza József aligazgató szívesen tűzött a műsorra.  A társulat színészei nemzeti kokárdákkal a mellükön adták elő a darabot, amiben Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti Dalt, amihez az énekkar a Himnuszt és a Szózatot énekelte. A nép a Rákóczi-indulót énekelve hagyta el a színházat és oszlott fel.

A szabadon választott választmány zonban reggelig ülésezett.  Az ügy március 16-ára, másnapra országos jelentőségűvé vált, miután Nyáry Pál (Pest vármegye alispánja) és Rottenbiller Lipót polgármester is a mozgalom élére állt. Ekkor már Kossuth Lajos tárgyalásba kezdett a bécsi udvarral, ahol V. Ferdinánd értesülvén a Pest-Budán történtekről, szentesítette a pozsonyi országgyűlés feliratát. Ugyanezen a napon Bécs után a pesti történések is forradalommá duzzadtak, minek következtében a Habsburgok már engedtek a jogos követeléseknek.  Gróf Battyhányy Lajos miniszterelnökké való kinevezésével megszületett a független és felelős magyar kormány, ami már nem a király, hanem az országgyűlés felé tartozott felelőséggel.