Az első európai kereskedők Indiában
A portugálok már a XV. század végén megvetették India nyugati partjain a lábukat. Megszerezték Goát, távolabb Malakkát majd Makaót is. A hollandok, majd az angol és a francia uralkodók is monopolizálták országukban az Indiával folytatott kereskedelmet, Kelet-India Társaságokat hoztak létre. Kezdetben a hollandok voltak az indiai termékek fő felvásárlói. Elsősorban borsért érkeztek Indiába, de keresett termék volt az indigó, a selyem és a salétrom is. A textíliákat az indonéz szigetekre szállították tovább. A pamut iránti kereslet kielégítése céljából iparos falvak jöttek létre India európaiakkal érintkező részein. A kereskedelem az európaiak számára rendkívül előnyös volt, hiszen a mogul vám csupán 2-3%-ot tett ki. Tény azonban, hogy – ahogy már az ókorban is – az áruért aranyban és esetleg ezüstben kellett fizetni, ami jelentős hatást gyakorolt Európa gazdasági életére. A holland Kelet-indiai Társaság kapott először engedélyt raktárházak létesítésére, amelyeket India különböző körzeteiben hoztak létre.
James Lancaster, az angol Kelet-indiai Társaság első vezetője
A britek megjelenése Indiában
1600 végén I. Erzsébet angol királynő jóváhagyta a Kelet-India Társaság megalakulását, amelynek kizárólagos jogot biztosított az Indiával folytatandó kereskedelemre. Ezt a jogosítványt általában 13 évenként kellett megújítani. Anglia ekkoriban még igen szegény állam volt, lakosságának mintegy 90%-a földet művelt. Az udvarban azonban egyre többeket foglalkoztatott a tengeri kereskedelembe való bekapcsolódás lehetősége. Ekkortájt indult Drake kalózhajóival Amerikába, ami sok szempontból nagyon hasznos tapasztalatnak bizonyult. Amikor 1588-ban a spanyol armada az angol-skót partoknál gyakorlatilag megsemmisült, Anglia számára lehetővé vált a hajózás déli irányban, és egyúttal a bekapcsolódás az indiai kereskedelembe.
A Társaság zászlaja a Szent György kereszttel
Az első angol raktárházat 1612-ben India nyugati partvidékének északi részén, Szúratban alapították. Az első angol követ 1615-ben érkezett a mogul császári udvarba I. Jakab angol király képviseletében, de csak 1618-ban sikerült a nagymogullal kereskedelmi egyezményt kötnie. A hosszú várakozás is mutatja, hogy Anglia nem számított jelentős hatalomnak indiai szempontból. Ezt követően az angol kereskedelmi jelenlét csakhamar más régiókban is megszilárdult, 1690-ben pedig a helyi hatóságok engedélyével felépült Fort William erődje, azaz a mai Kalkutta elődje.
Az angolok Indiában pamutárut, cérnát, indigót, borsot és egyéb fűszereket, cukrot, selymet és salétromot vásároltak, és eladásra bádogot, ólmot, higanyt, faliszőnyegeket és némi posztót hoztak. A többi európai kereskedőhöz hasonlóan ők is aranyban és ezüstben fizettek. Ez utóbbi jórészt az amerikai gyarmatokról származott. Becslések szerint az angolok és a hollandok akkoriban évente 34 tonna ezüstöt és fél tonna aranyat vittek Indiába. A XVIII. század közepén az indiai kereskedelem értéke már meghaladta az angliai adójövedelem 10%-át.
A Társaság zászlaja a brit lobogóval a sarkában
A hollandok és az angolok mellett kissé megkésve 1664-ben létrejött a francia Kelet-indiai Társaság is, és mintegy 60 esztendőn át folyamatosan erősödött.
A Kelet-indiai Társaság territoriális hatalommá válása
Az angolok indiai jelenlétük első száz esztendejében nem akartak területet foglalni. Az első megszerzett terület a mai Mumbai helyén lévő szigeteké volt, amit a Kelet-India Társaság számára II. Károly angol király engedett át. A király pedig portugál felesége hozományaként kapta 1661-ben. Végül a XVIII. század első évtizedeiben a mogul birodalom belső válságát kihasználva Bengálban és Bihárban az akkor már brit Kelet-indiai Társaság megszerezte az adóhatósági, az adószedői, a díváni jogot, ami egyet jelentett a közigazgatás átvételével. Ezzel a kereskedő társaság territoriális hatalommá vált, az ott tevékenykedő angolok pedig mérhetetlenül meggazdagodtak a földadó beszedésén.
A brit küldöttség megérkezése Bengálba
A fiatal angol, skót és ír kalandorok pedig egyre nagyobb számban érkeztek a gyors meggazdagodás reményében, vállalva a vitorlás hajókon a hat hónapig tartó gyötrelmes utazást, Afrika megkerülését, a skorbutot, a kalózveszélyt. Sokan már az utazás alatt meghaltak, de a nehézségek senkit nem riasztottak el.
További érdekes oldalak:
- Sulinet Tudásbázis - Kitágul a világ
Farkas Judit cikke
