Az Aeneis avatta Vergiliust a római Homérosszá. Az olasz nemzet igazi eposza lett. Aeneast az isteni Julius Caesar és Augustus ősének, ezzel együtt Venus istennő leszármazottjának tartották. A Trójából Itáliába menekülő és ott új hazát szerző isteni sarj magasztalásával így, közvetve Augustust is dicsőítette a költő. Az eposz12 énekre oszlik.
Cuma (az ókorban Cumae), az Averno-tó (Avernus), a Miseno (Mizenus)-fok, Pozzuoli (Puteoli) legendák övezte vidék. Odüsszeusz hajója is kikötött e tájon. A gyönyörű és veszedelmes boszorkány, Kirké birodalmának földjére léptek, aki Odüsszeusz társait disznókká varázsolta, lelkükben azonban emberek maradtak.
Számukra érdekes lehet Vergilius hőskölteményének VI. éneke, hiszen az archaikus és antik világ Michelangelót is megihlette, mint azt később látni fogjuk.
A Trójából menekülő, új hazát kereső Aeneas hajója kikötött Cumában. Mihelyt Itália földjére léptek, Aeneas nyomban felkereste a cumai Sibyllát. Ahogy átlépte a barlang nyílását, a szent szüzet jövendölésre kérte. Az igen kurta jóslat azt sejtette, hogy el fognak jutni a Tiberishez, ám amire kíváncsi, az "olasz nemzet" jövőjére vonatkozóan, mindent megtudhat az Alvilágban. Vergilius műve szerint az Avernus-tó partján "kezdődik az útja a poklok birodalmának", és itt található a pokol tornáca is. Aeneas bebocsátást kért az Alvilágba. Az isteni hős, aki Venustól, a városépítő hős istenasszonytól és Jupitertől származtatta magát,a cumai Sibyllával együtt alászálltak az Alvilágba.
A Sibylla kalauzolta a testetlen árnyak és a majdani római hősök elé.
A feladat pokolian nehéznek bizonyult. Előbb bolyongtak a vadregényes tájon, majd megkeresték a sötét erdőben a kék lombú fát, melyen az aranyág fénylett. Aeneas az aranygallyat letépte, hiszen ajándékként kellett átadnia Junónak. Mialatt a Sibylla Aeneasnak jósolt, közben az Avernus-tó habjaiban lelte halálátMizénus, az isteni hős legjobb barátja. Mizénust a tengeri isten, Triton győzte le. Eltemetik a hagyomány szerint a trójai hőst. Hollószínű marhákat áldoztak az isteneknek, majd máglyán elhamvasztották a tetemet. Mizénus lett a névadója a közeli hegynek, valamint a hegyfoknak, a Capo Misenonak. Az Avernus-tó vidéke, közel Pozzuolihoz, a Flegrei (égő)mezőkhöz, sötét, dögletes szagú. Az Avernus-tó partján lévő barlangban áldozott az Alvilág isteneinek Hannibál.
Tehát az Avernus-tónál található az a barlang, amelyen keresztül le lehetett jutni az Alvilágba. Ezt az utat már Aeneas előtt megtette Theseus, Hercules, Orpheus, Pollux. A bejáratot őrző Cerberust, a háromfejű kutyát lecsendesítették jó falatokkal. Aeneast egész sor szörnyalakkal hozza össze az útja: a Gásszal, a Kétséggel, a Járvánnyal, a Félelemmel, az Éhséggel, a Halállal, a Balsorssal. A testetlen lelkek megszámlálhatatlanul soknak tűnnek. Kentaurok, félig ember, félig ló alakú lények, szcillák, hatfejű, tizenkétlábú szukák, a lernai szörnyeteg, a sok fejű kígyó látványa teszi félelmetessé az utat. Ám ezek csak árnyak! Feltűnik Charón ( Kárón), az ősz révész, aki a Styx vizén át rozoga csónakján a halottak lelkét viszi át a túlpartra. Amikor Charón meglátta az aranyágat, csak akkor szánta rá magát az élők átszállítására.
Végre az Elysiumi Mezőkre érkeztek, az üdvözültek árnyainak tartózkodási helyére. Aranyló napfény ragyogta be a tágas tájat. Boldog és vidám hajlékokat látnak, Az Elysiumi Mezőkre jutnak a nagyszerű, tiszta, hasznos, segítőkész emberek. Aeneas itt végre meglelte édes apját, Anchisest (Ankizes):
"Háromszor kezdett öreg atyja nyakába borulni,
Háromszor kifutott kezeiből a lenge szeleknek
Lágy pihegéséhez s álomhoz hasonlatos árnyék."
Anchises Aeneast elvezette a Lethe vizéhez. Ez a feledés folyója, amelyből azoknak a lelkeknek kell inniuk, akik visszatérnek majd az élők birodalmába:
"A lelkek, melyek idővel
Míg testekbe bocsáttatván új életet élnek."
Anchises megnevezte a jövendő római történelmi személyiségeit és leendő tetteiket: többek között Romulust, majd a hét dombra települt Róma nagyságát jövendöli, melyet erős várfal fog körülövezni. Julius Caesar, a bosszúálló Brutus, Cato szanátor, Scipio, Augustus császár "a lelkek zsibongó gyűlésében" szinte megelevenednek, akárcsak az események. A látnoki előrelátásban az is elhangzik, hogy Róma le fogja győzni a "dölyfös Karthágó vitézeit". A világ ura lesz Róma, mert tiszteli Aeneas nemzetségét, Caesart és Augustust.
Vergilius Sibyllája ereje teljében lévő nő, akinek arcára tükröződő kedély- és lelkiállapota igen gyorsan változik. "Rettenetes dühödésre fakad", "haja felborzad", melléből hatalmas erő árad, szája tajtékzik, majd elcsendesedik. Meghallgatja Aeneas kérését, s a trójai hős segítségére siet, kellő tanácsokkal látja el, oltalmába veszi, majd elkalauzolja az Árnyak birodalmába.
Michelangelo kortársa, Lodovico Ariosto (1474-1533), a reneszánsz nagy olasz epikusa így képzelte el: "Arca csupa ránc volt, be esett, halovány; Haja ritkás, deres; egész teste sovány ... túladott régen valamennyi fogán. Hogy is ne! hisz olyan tengersok az éve - Sibylla ifjú volt őhozzá mérve!"
Michelangelo cumai Sibyllája erőteljes idős asszony. A ráncos arc, egy élemedett korú asszony portréja, ellentétet alkot az izmos vállakkal. A szibillákra is egyébként rendkívül jellemzőek azok a mozdulatok és testtartások, amelyek szorosan kapcsolódnak a képek ikonográfiai jelentéséhez. A cumai Sibylla a titkok könyve fölé hajol, buzgalommal, elmélyülve olvas. Egyszerű ruhát visel, mindez összességében szerény személyiségére utal. E sorok írójának véleményét is szabadjon közzétenni. Michelangelo cumai Sibyllája sokat megőrzött abból a látásmódból, amelyet Vergilius így írt le jellemrajzként: "...emberi rendnél feljebblévőnek látszott."
Szigeti János
tanár
