A Duna és Pozsony kapcsolata I.
2017/04/06 13:23
1325 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Pozsony életében az európai kontinens második legnagyobb folyója, a Duna évszázadok óta fontos szerepet játszik, amely a lakosság életmódjára is nagy hatást gyakorolt.

pozsony1

Szállítási útvonalként is funkcionált amellett, hogy határként, akadályként, megélhetési forrásként is felfogható. Kiszámíthatatlan természeti elemként ugyanakkor a partjain élő embereket is fenyegette. A folyó a közepes méretű Pozsony számára nagyvárosi milliőt biztosít, jelenléte nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Szlovákia fővárosává jelölték ki. Pozsony történelme szorosan összekapcsolódik a Dunával, amely identitásának egy részét is jelenti. A folyó állandó elem maradt a város életében, amelynek számos alkalommal változott az elnevezése és története.

Történeti előzmények

A Duna (szlovákul Dunaj; németül Donau; horvátul, szerbül és bolgárul Dunav, magyarul Duna, románul Dunărea) a Fekete-erdőben a Brege és a Brigach vízfolyásokból egyesüléséből születik meg, majd keresztülhalad Németország déli részén, Ausztrián, Szlovákián, Magyarországon és Szerbián. Kilométereken keresztül elválasztja egymástól Romániát és Bulgáriát, végül a deltatorkolaton át éri el a Feketetengert Románia és Ukrajna határának térségében. A Duna útja során tíz országot érint vagy folyik keresztül rajta.

A folyómenti területeket évezredek óta lakják, aminek bizonyítékai a régészeti leletek. Az emberek mindkét irányban vándoroltak a Duna partján, minden bizonnyal kihasználva a közlekedési lehetőségeket. A folyó mindkét oldalán kontinuus település létezésére egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak a régészeti feltárásokból előkerült leletek, amelyek a komáromi Duna Múzeumban tekinthetőek meg. A Pozsonytól Párkányig terjedő térséget a Kr.e. 6. században a szkíták lakták, akiket a 3. század második felében a kelták szorítottak ki. Ez a népesség már vasat is használt, és három évszázadig a mai Szlovákia területét is birtokolta. Pozsony térségében, a Duna mindkét partján kelta település, oppidum létezett. A későbbi római letelepülés nyomai már az írásos forrásokban is fellelhetőek. A Duna alkotta a Római Birodalom északi határát, a Limes Romanus-t. Oroszváron, Pozsony közelében egy katonai tábor maradványai találhatóak, amely a Gerulata névre hallgatott. Ausztriában nem messze a szlovák határtól a római korban a Vinbona és a Petronell Carnuntum táborok léteztek. A 4. század végétől a szláv törzsek kezdtek a térségbe behatolni.

A város legrégebbi maradványai kereskedelmi utak találkozási pontjában találhatóak. Az egyik útvonal a Duna partját követte nyugatról keleti irányba, a másik pedig délről északra haladt. A mai Szlovákia területén az első egyetemet 1465-ben Pozsonyban alapították, amelyet az Academia Istropolitana névvel illettek. A mohácsi csatavesztés áttételesen Pozsony fejlődésére pozitív hatást gyakorolt, mivel három évszázadig Magyarország fővárosává vált. A 18. században különösen Mária Terézia uralkodása idején Magyarország legfontosabb és legnagyobb településévé fejlődött. Ebben az évszázadban számos palotát, templomot, kolostort és más egyházi építményt emeltek, a várat pedig újjáépítették, és kibővítették. Új utcák születtek, a lakosság pedig háromszorosára növekedett. 1919-ben Pozsony lett Szlovákia fővárosa.

A Duna mint összekötő és elválasztó elem

A Duna Pozsonynál különböző országok és térségek között természetes határt jelentett és jelent napjainkban is. (pl: Római Birodalom – barbár területek, Szlovákia–Ausztria) Az emberek megpróbáltak ezen az akadályon átjutni. A várfal alatt egy gázlón lehetett a szemközti partra átkelni. Ez azért volt lehetséges, mert a Duna több ágra szakadt, és nem abban a mély mederben folyt, mint amiben manapság. A hidak egy másik lehetőséget kínáltak az átkelésre. Az első Dunán átívelő hidat valószínűleg 1450-ben emelték. Feltehetőleg egy pontonhíd lehetett, amelyet három évszázadon keresztül használtak. Hasonló szerkezeteket más országokban is alkalmaztak. A téli hónapok alatt a Duna befagyott, a hidat pedig el kellett bontani azért, hogy a jég össze ne törje az elemeit. Az emberek a jégen is átkelhettek a folyón. Az állatok megcsúszását megakadályozandó szalmát szórtak a befagyott felszínre, amire vizet öntöttek, hogy rögzítsék. Minden évben egy sajátos rítust tartottak, amikor az első szekér áthaladt a Dunán. A hagyomány akkor szűnt meg, amikor 1626-ban a jég beszakadt. Az áruszállítás megkönnyítése érdekében a pontonhidat a 18. században eltávolították, az átkelést pedig kompok, ún. repülő hidak segítségével biztosították. A 19. században ismét visszatértek a korábbi megoldásra. A pontonhíd középső részét olyan formában alakították át, hogy igény esetén átengedhesse a Dunán közlekedő hajókat. Az első kő illetve betonpilléreken nyugvó, vasból készített hidat 1891-ben adták át a forgalomnak, amelyet Ferenc Józsefről neveztek el. A híd közúti és vasúti közlekedésre és teherszállításra egyaránt alkalmasnak bizonyult. Villamos kötötte össze a két várost, Pozsonyt és Bécset. A híd használatáért átkelési díjat kellett fizetni. 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották, az újjáépítését követően 1990-ig a Vörös Hadsereg nevet viselte. Napjainkban az ún. Öreg híd felújításra szorul. 1972-ben egy újabbat emeltek a híres UFO formájú étteremmel. 1985-ben készült el a Kikötő híd, amelyen az autópálya halad keresztül. 1992-ben a Lafraconi hídat avatták fel, majd 2005-ben az Apollo következett. Amióta a hidak összeköttetést biztosítanak a folyó jobb partján az 1970-es évek közepén létrejött, legnagyobb kiterjedésű városrésszel, nagyon nagy forgalmat bonyolítanak le. A Duna különböző országokat és térségeket összekötve mindig fontos kereskedelmi útvonal szerepét töltötte be. A személyszállítás vonatkozásában az első jelentősnek mondható momentum már a 12. században megragadható, amikor I. Barbarossa Frigyes szerzeteseit hajókon szállították a Német Birodalomból a napjainkban a Petržalka néven ismert terület erdejébe és rétjére. Innen a flotta a Balkánon keresztül a Szentföldre hajózott. 1279-ben III. András megengedte a pozsonyi hajósoknak azt, hogy Németországból a Dunán különféle árukat szállítsanak mindkét irányban. A gyors sodrás miatt igazából csak az egy irányban történő közlekedésre és teherszállításra nyílt lehetőség egészen a szabályozási munkálatok kezdetéig. Az első gőzhajó 1818-ban kötött ki Pozsonyban. Azokban az időkben a Duna nem igazán bizonyult alkalmasnak a teherszállításra, mivel jónéhány sziget helyezkedett el benne, amelyek az átkelést lehetővé tevő gázlók részét képezték. Később, a vízi közlekedés és a teherszállítás elterjedésével megszüntették ezeket. 1836 óta rendszeres hajójárat üzemelt Pozsony és Budapest között, de Bécsbe is el lehetett jutni vízi úton. 1891 óta három, „Propeler” névre hallgató komp biztosította az összeköttetést a Duna partjai között kora reggeltől késő estig az esztendő nagy részében egészen a folyó befagyásáig. Népszerű látványosságnak számítottak, mivel nem mindenkinek nyílt lehetősége arra, hogy a távolsági közlekedést igénybe vegye. Az a kis gőzhajó, amely 1911-től szelte a Duna habjait, napjainkban galériaként működik. 1978 óta egy katamarán helyettesíti, amelyet két dízel meghajtású motor hajt. Természetesen a folyó nemcsak a szórakozást szolgálta, hanem különféle áruk szállítását is biztosította. A pozsonyi hajósok a városi tanácstól már 1936-ban szabályzatot kaptak. A Duna amellett, hogy szállítási lehetőségeket biztosít, a turisták számára vonzó célpont.

Juraj Janto PhD.

Kép forrása.