Az áradások
A Duna más kisebb-nagyobb folyóhoz hasonlóan mindig fenyegette áradásaival a partjain élőket. Az árvizek alapvetően két ok miatt következhetnek be. A jeges áradások akkor keletkeznek, amikor a jég elolvad, és a jégtáblák mozogni kezdenek. Bizonyos pontokon eltorlaszolhatják a medret, a víz pedig kilép belőle. A heves esőzések idézhetik elő a nyári áradásokat, amelyeket könnyebben előre lehet jelezni, emiatt az emberek hatékonyabban védekezhetnek ellenük.
Jónéhány olyan áradást tarthatunk számon a múltból, amelyek veszélyt jelentettek Pozsony lakosságára. A legnagyobb az 1899-es és az 1954-es volt, az elmúlt években viszont a 2002-es illetve a 2006-os emelkedett ki. A vízállást azokon a régi épületeken jelölték, amelyek átvészelték a természeti katasztrófákat. Az árvizek ellen gátakkal védekeztek. Az első töltéseket valószínűleg a 13. században emelték, a rendszeres építésük a 17. századra tehető, amikor Pozsony vármegye felügyelőt is választott erre a feladatra. A 19. század végén azért, hogy megakadályozzák az áradásokat és hajózási útvonalat alakítsanak ki, Lafraconi olasz mérnök irányításával a Duna medrét szabályozták. Árvízvédelmi munkálatokat legutóbb 2004 és 2010 között végeztek, amelynek keretében védőfalakat és mobil gátakat alakítottak ki. Erőteljes motiváló tényező volt ebben a vonatkozásban a 2002-es árvíz.
A víz mint erőforrás
A Dunának köszönhetően Pozsony megfelelő és jó minőségű ivóvíz készlettel rendelkezik. Az első kísérleti kutat 1882-ben az ún. Duna-szigeten fúrták. 1886 óta működik a városi vízellátás rendszere, illetve 1886 óta cirkulál ivóvíz a vezetékekben. A város más, fiatalabb vízforrásokkal is rendelkezik mint például Oroszváron, az Ostrovné Lučky elnevezésű szigeten, a Pecniansky erdőben és Dévényújfaluban a Sedláček szigeten, amely négy víznyerőjével a legkisebb. Érdemes megemlíteni, hogy Oroszváron található Szlovákia legnagyobb vízlelőhelye 2650 liter másodpercenkénti kapacitással, amiből csak 800-at használnak napjainkban.
Pozsony és a Duna napjainkban
A 20. század közepe óta a Duna fokozatosan kiszorult a város életéből. A folyó szabályozása, a töltések és a szennyezés hozzájárult olyan, valaha népszerű jelenségek visszaszorulásához és megszűnéséhez, mint például a fürdés, a rekreáció vagy a halászat. A Duna sokkal inkább egyfajta akadállyá illetve veszélyes elemmé vált, amelyen keresztül hidak ívelnek át, és amivel szemben az embereknek meg kell védeniük saját magukat. Ráadásul szigorúan ellenőrzött határ szerepét is betöltötte Ausztria vonatkozásában. Az 1989-es rendszerváltás után, különösen az ezredforduló óta ismét visszakerült a város életébe. A korábbi hagyományok felélesztésére példa a Nemzetközi Vízitündér Fesztivál halléfőző versennyel kiegészülve vagy a virágkoszorúk vízbeszórása mindenszentek napján. Említést érdemelnek továbbá a kereskedelmi vagy marketing célú erőfeszítések, amelyek próbálják a folyó által biztosított lehetőségeket kiaknázni. 2007 óta minden nyáron a Duna jobb partján fürdőhelyet létesítenek, amelyet homokkal terítenek be. 2010-ben két kereskedelmi projektet valósítottak meg a balparton, az ún. Folyó Parkot és Eurovea-t kis üzletekkel, irodákkal és lakásokkal. Különösen az utóbbi teremtett ismét életet azáltal, hogy létrehozott egyfajta rekreációs övezetet. Fizikálisan is hozzáférést nyújt az emberek számára, mivel látványos zöld vízpartot alakított ki nagyméretű teraszokkal. A Szlovák Nemzeti Színház új épülete és a nemzeti hős szobra a közelben hozzájárulhat egy új városnegyed kialakításához.
Az emberek ugyanakkor felfedezik a Duna mágikus jellegét köszönhetően annak, hogy napjainkban az ártéri erdőkre, flórájuk és faunájuk megóvására egyre nagyobb figyelem irányul. A nemzetközi bicikliút, a lakóhajók építése a mellékágakon, a Iker Város Vonal által biztosított rendszeres napi összeköttetés Béccsel és más tevékenységformák a folyó által kínált turisztikai potenciált erősítik.
A Duna és partjai meghatározzák Pozsony városias jellegét. A folyó határként is felfogható, de ezen kívül országok, nemzetek és emberek között létesít kapcsolatot. A múltban élelemforrásul szolgált a halászoknak, fürdőzési lehetőséget kínált a folyóban kialakított medencékben vagy a mellékágakban. Kellemes időtöltést biztosított ugyanakkor a Boon kávézóhajón vagy az Aucafé éttermen illetve romantikus kompjáratok vagy hajókirándulások számára is lehetőséget nyújtott. Az idős pozsonyiak még emlékeznek a dunai áradások általa okozott rémségekre. A Duna a múltban illetve a jelenben is fontos részét képezi a városi lakosság életmódjának és identitásának. Éppen ezért megnyugtató látni azt a törekvést, amely arra irányul, hogy a folyó újra visszakerüljön a város életébe.
Juraj Janto PhD.
