A hagyományos kultúra ápolása a szombathelyi, budapesti és mosonmagyaróvári szlovének körében
2015/10/28 19:09
1239 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A 2001-es népszámlálás adatai alapján az összeírt szlovén anyanyelvű lakosság fele a Rábavidéken és Szentgotthárdon kívül élt (1606 fő), majdnem háromszor annyi, mint 1990-ben (529).

szsz

A szlovén politikai és kulturális szervezetek tízéves működése valószínűleg hatással volt arra, hogy a Rábavidéken kívül többen újra a szlovénség mellett döntöttek. Az egyik új népszámlálási kritérium - „a szlovén nyelv használata a családban és a barátok között" - alapján, Magyarországon 3119 ilyen személy volt, s e számnak fele Vas megyén kívül élt. Még ennél is nagyobb azon személyek száma, akik a „szlovén kulturális értékekhez és hagyományhoz kötődőnek" tartották magukat. A 3442 ilyen egyénnek pedig - többnyire gazdasági migránsnak - kétharmada élt az autochton területen kívül (2329). A Rábavidékről történő kiköltözésre a 20. század második felében főleg az ún. vasfüggöny volt nagy hatással, amely Magyarországot Jugoszláviától és Ausztriától, a Rábavidéket pedig a külvilágtól választotta el. Néprajzi szempontból viszont mindez bizonyos „szerencsének" is tekinthető, mivel ez a körülmény itt majdnem 1990-ig egy 19. századi életmódot konzervált. A szerveződés, a média és a rábavidéki valamint az anyaországi szlovénekkel való kapcsolat mind olyan tényezők, amelyek a Rábavidéken kívül élő szlovének identitását erősítik és a hagyományos kultúra egyes elemeinek megőrzésére serkentik őket.

Mindenekelőtt a médiának van ebben nagy szerepe, amely a műsorainak nagyrészében a hagyományos kultúra újjáélesztésének törekvéseiről tudósítva a fiatalabb generációt is informálja (Porabje újság, Slovenski utrinki televíziós adás, a Magyar Rádió szlovén adásai, a szentgotthárdi Szlovén Rádió). Az önkormányzatok és egyesületek tevékenysége elsősorban a szlovén nyelv(járás) és a hagyományos kultúra újjáélesztésére irányul.

A szombathelyi szlovének első zarándokútjukon Mariborban dr. Jožef Smej püspök úrral (1999)

A magyarországi szlovének elsősorban a családhoz kötődő hagyományos kultúrájukat őrzik. A családon kívüli tevékenységek esetében főként a civil és politikai szervezetek valamint az egyház buzdítja és segíti őket.

A szombathelyi, budapesti és mosonmagyaróvári családokban leginkább a hagyományos rábavidéki ételek maradtak fenn (káposzta, bab, tökmagolaj, burgonygánica stb.). A naptári szokások közül a karácsony előtti böjtöt, az újévi köszöntést, a húsvéti ételek szentelését, a halottak lelkéről való gondoskodást stb. megőrizték. Az emberi élet fordulóival kapcsolatos szokások közül a gyermek keresztelésekor adott ajándék, néhol a hagyományos esküvő és lakodalom stb. fennmaradtak. Rábavidéki népdalokat ott énekelnek, ahol a házaspár mindkét tagja szlovén. Ahol csak egyikük szlovén, inkább a rádión, televízión keresztül, vagy kazettáról, CD-ről hallgatnak dalokat.

A kutatási tapasztalat szerint azok a rábavidéki szlovének, akik Szombathelyen, Budapesten és Mosonmagyaróváron laknak, tudatosabban törekednek identitásuk megőrzésére, mint az autochton területen élők. A szombathelyi szlovénekkel összehasonlítva Mosonmagyaróváron és Budapesten kevésbé maradt fenn a hagyományos kultúra. Ennek oka az is lehet, hogy szülőföldjüktől, rokonaiktól és a rábavidéki rendezvényektől távolabb vannak. Kutatásunk a szombathelyi, budapesti és mosonmagyaróvári szlovének körében a hagyományos kultúra megőrzésének mértékét is próbálta megállapítani, illetve igyekezett megismerni azon vágyaikat és törekvéseiket, amelyek a városi környezetben szülőfalujuk kultúrájának megőrzésére irányulnak. A hagyományos szlovén kultúra elemei az egyesületeik magyar tagjai és a városok többségi lakói számára is érdekesnek és értékesnek bizonyulnak.

Mukicsné Kozár Mária