Pártfelvonulások
A kezdetben matematika iránt érdeklődő fiatal Speer a 1920-as évek közepén az építészet felé fordul, és Münchenben majd Berlinben folytattja tanulmányait mígnem 1928-ban építészmérnöki diplomát szerez. S bár egyáltalán nem érdekelte a politika, és nem is értett egyet a nemzetszocialista párt eszményeivel, egy gyűlés alkalmával Hitler beszéde azonban teljesen elkápráztatta, s pár héttel később az NSDAP tagja lett.
Párttagsának köszönhetően feladata első sorba a pártfelvonulások építményeinek megtervezése volt, egészen 1933-ig, amikor is Göbbels komoly feladattal bízta meg. A propaganda-minisztérium renoválása kiváló ugródeszka volt Speernek, akit végül Hitler Paul Troost építész mellé osztott be az újjáépítési feladatok elvégzésére. Troost 1934-ben bekövetkezett halála ismét Speernek kedvezett, a birodalom főépítészeként szoros, mondhatni baráti kapcsolatba került a Fhürerrel. Minden tervezési, építészeti feladat Speer kezében összpontosult, aki a tőle elvárt „német precizitással” valósította meg a Hitler által megálmodott elképzeléseket.
A főépítész
A birodalom főépítésze átvette a pártrendezvények építészeti feladatait, tervezéseit és kivitelezéseit, valamint személyesen látta el a grandiózus birodalmi építészeti feladatokat is. Nem volt kétséges, hogy építészeti szaktudására a világi is felfigyel. 1937-ben a párizsi kiállításon az által tervezett Német Pavilon első díjat nyert. Ennek is köszönhetőn talán, hogy 1938-ban élete egyik legnagyobb munkájához foghatott hozzá: az Új Birodalmi Kancellária épületének megtervezéséhez és kivitelezéséhez. Az egy évig tartó kemény munka azonban ismét meghozta gyümölcsét.
Hitler a Speer által végzett munka elismeréseként bevette a férfiat a legszűkebb személyi körébe, s így együtt rajzolgatták meg Germania terveit, ahogy Hitler Berlint nevezte. A tervek azonban a háborús költségek miatt végül az íróasztalfiókba kerültek, a Fhürer és a főépítsz legnagyobb bánatára, s az általuk megrajzolt sugárutak, diadalívek, a „Dicsőség Csarnoka” csak papíron maradtak fenn az utókor számára. 1942 februárjában új kihívásokkal kellett szembenézni Speernek, amikor Hitler kinevezte a repülőgépszerencsétlenségben elhunyt fegyverkezési minisztere posztjára.
A hadigépezet
Speer kiváló érzékkel látott neki a hadiipar maximális kapacitásának kiaknázására, s egészen 1944-ig maximálisan eleget is tett a Fhürer által támasztott elvárásoknak. A háború befejezése előtt néhány hónappal azonban egyre inkább szembe került Hitlerrel, akinél rövid időn belül kegyvesztett lett, ennek ellenére az utolsó napokban is rendszeres látogató volt a náci hadvezér bunkerjában.
A háborút követő nünbergi perben végül beismeret bűnösségét, s talán ennek is köszönhető, hogy 20 év után szabadon hagyhatta el a spandaui celláját. 1981. szeptember 1-jén halt meg Londonban, pont azon a napon amikor 42 évvel azelőtt Németország hadat üzent Lengyelországnak.
