Cél a leszámolás
A sebesült merénylőt az egyetemi sebészet klinikájára viszik, ahol megmentik az életét, így bíróság előtt kell majd felelnie a tettéért. S hogy ki volt a gyilkos, aki saját meggyőződésből ontotta ki Eisner életét? Gróf Anton Arco-Valley volt, huszonkét éves, alacsony termetű férfi.
1920. január 15-én állt bíróság ellé, ahol sokkal inkább egy diák benyomását keltette, mint egy gyilkosét. Tettének magyarázatául az szolgálhat, hogy a monachia elkötelezett híveként élte mindennapjait. Büszke volt a háborúban elért sikereire, s amikor Németország elbukott, mindenért a bolsevikokat és a kommunistákat tette felelőssé. Nem titkolta abbeli szándékát, hogy leszámoljon a legfőbb bűnössel Eisnerrel, hiszen több ízben is beszélt gyilkossági szándékáról a tiszti klub tagjainak és más hétköznapi embereknek.
Semmi különleges
A gyilkosság gondolata amolyan hétköznapi tevékenységként jelent meg az életében. Nem fordított rá kiemelt figyelmet, az előkészületek nem hozták különösen lázba, élte a hétköznapjait, ahogy az korábban is tette. A merénylet előtti estét előkelő emberek társaságban töltötte, majd nyugodtan nyugovóra tért, ahogy azt máskor is tette. Másnap megfürdött, felöltözött, s mellesleg megjegyezte a szállodai szobaasszonynak, hogy a parlamentbe készül megölni az elnököt.
A számtalan korábbi politikai gyilkosság elkövetőjéhez hasonlóan tettének magyarázatát a hazafiasságra alapozta. Nem érzett semmilyen megbánást a bűncselekmény után, hiszen egyetlen dolog foglalkoztatta csupán, hogy megakadályozza a tanácsköztársaság megalakulását és ezzel együtt leszámoljon a gonosszal. Mint az a per lefolytatása során várható volt, elmeorvosi vizsgálatnak rendelték alá a grófot, de a szakértők is úgy vélték, hogy ép elméjű, tehát felelnie kell a tettéért.
A bíróság végül halálra ítélte, majd később az ítéletet a bajor kormány életfogytiglani várfogságra módosította. 1924-ben a bajor igazságügyiminiszter végül négy év elteltével szabadon bocsátotta, így még megélte a második világháborút is.
A miniszterelnök is halott
Érdemes még egy eseményt megemlíteni Eisner halálával kapcsolatosan. Miután a gyilkos végezett Eisnerrel a nyílt utcán, a politikai ellenfelek úgy vélték, hogy Auer miniszter járhat a legjobban azzal, hogy a miniszterelnököt meggyilkolták.
Néhány perccel az események után Auer felszólalt az ülésen, amikor két férfi rohant be a terembe. Alois Linder és Georg Frish lövöldözni kezdett, s megölték Auert, valamint Ohsel képviselőt, majd elmenekültek. Végül elkapták őket és segítőiket, akiket perük során szintén elítéltek. Tettüket a grófhoz hasonlóan ők sem bánták meg, hiszen Auert árulónak tartották, aki vissza akarta állítani a monarchiát.
Az ítélet kihirdetését követően tizenhárom, valamint három és fél évre rácsok mögé kerültek.