A felfűtés akkor volt megfelelő, ha a fémből készült vaslapátot /szénvonót/ a kemence fenekén végighúzva szikrázott. Másik ellenőrzési módja volt, ha a felfűtött kemence fenekére egy marék korpát dobtak és az fellobbant, akkor a kemence jól be volt fűtve. A szoba melegítésére szolgáló fűtést időjárástól függően kezdték meg, és végezték.
Kenyérsütésre heti l alkalommal fűtötték fel a kemencét. A háziasszony első feladata volt a kemence befűtése. Ha szalmával tüzelt, először egy kisebb nyalábot gyújtott meg a kemence szájánál, majd a közepére tolta. Fűtés közben a kemence szája nyitva volt. Ha kukoricaszárral tüzeltek, szalmával gyújtottak alá. 4-5 dugat kukoricaszár biztosított egész napra jó meleget. A kukoricaszárról a levelet az állatokkal előbb lerágatták, és csak a meghagyott nedves szárat kévékbe kötve tüzelték el. Tavasszal gyűjtötték a levágott kukoricaszár tövét, jó fűtőértéke volt.
A levágott, kévékbe kötött szőlővenyigének, rőzsének is nagy hasznát vették. Erdő-mező növényeit összegyűjtve készítették a tüzelőt. Szalmából, trágyából készítették a z Alföld jellegzetes tüzelőanyagát a tőzeget, amely lassan égett, izzott, egyenletes tüzet adott. Jó fűtéskor a kemencében "megfordul" a láng. Ez azt jelenti, hogy az égés oldalán felemelkedik a hátsó oldalon pedig lefelé fordul, s csak ezután megy ki a kemence száján. Ha a láng nem jár körbe, a kémény vagy a kemence rossz volt. Ha a láng nem fordult meg, túl sok tüzelőanyag fogyott, a kemence nehezen melegedett.
A másik hiba, ha a láng rögtön kiszaladt a kemence száján. Az ilyen kemencét nem lehetett jól felfűteni, a kenyér laposan sült. Hibára vallott az a jelenség is, ha a tüzelő nem akart égni a kemencében, állandóan piszkálni kellett. Hibát jelzett az a jelenség is, ha a kemence alja piszkos volt. A hiba okozója a rosszul elkészített fenék volt. Ha a hőtartó réteg kevés volt, a kemence alulról kihűlt. A vastag falú kemence sem volt megfelelő, mert lassan , és sok tüzelővel lehetett felfűteni. A rossz égést előidézhette a helytelenül kialakított kemencetorok vagy száj is.
A rosszul fűtő, sütő kemencét süketnek nevezték. Ügyelni kellett arra is, hogy túl sok tüzelő ne kerüljön a kemencébe, mert a megtömött kemence lefulladt, kifelé lángolt. A felfűtött kemenceszáját bezárták, a tévőt visszatették, hogy a kémény ne húzza ki a meleget.A kemence befűtése után 1 órával kezdte kiadni a meleget.
A kemence élettartama a gondozástól, karbantartástól függött. Gondos használattal akár 20-30 évig is eltartott. A feneket legjobban rongálta a kifolyó víz. A kemence piszkálódó részeit a háziasszony hetente bemeszelte. Ha felfűtötten meszelték akkor szép fehér, fényes lett. A munka alatt szellőztetni, ki-be járni nem lehetett. A megrepedt kemence oldalát szilvalekváros kenderkóccal is tömítették, majd újratapasztották.
A kemence használatának rendje: az ajtó felőli kispadka az öregek tartózkodási helye volt. A kuckót a sutot a gyermekek birtokolták. A kemence padkáján kínálták hellyel a vendéget, itt ülve fogyasztották az ételt. A kemence tetejére terítve a körülötte lévő rudakra akasztva szárították a ruhát, vagy aszalták a gyümölcsöt.
A kemence jelentőségét mutatja a számtalan hozzákapcsolódó hiedelem, gyógymód is: a megtetvesedett ember ruháit a már nem égő, meleg kemencébe rakták, ahol a meleg hatására a tetvek elpusztultak. A megrühösödött gyermeket is a meleg kemencébe bújtatták. A kemence-kúra jót tett a reumás öregeknek is. Hittek a kemence tisztító, rontáselhárító erejében is. 9 fáról, 9 ágból, 9 sírról, 9 fűből kemencében levet főztek, a beteget megmosdatták, s meggyógyult.
